Utitárs, 1966 (10. évfolyam, 1-11. szám)
1966-01-01 / 1. szám
Gyülekezeti élet SAO PAULO A lelkész karácsonyi körleveléből megtudjuk, hogy Sao Paulon kívül Rio de Janeiro-ban havonként, Lorenán kéthavonként, Belő Horizonte-ban félévenként vannak istentiszteletek. 20 gyermek részesült vallásoktatásban, 8 fiatal konfirmációi előkészítésben, 3 testvérünk tért át az evangélikus hitre. A gyülekezet tagjai közé ez évben 15 jelentkezőt vettek fel. A gyülekezet világnézeti előadássorozatának 9 előadásán átlagban 100—100 személy vett részt. AUSZTRÁLIA Karácsonyra nyomtatásban jelent meg az ausztráliai magyar evangélikusság lapja, a «Hitből élünk»- amelyet eddig 10 éven át sokszorosított formában küldött szét a gyülekezet. Isten áldását kérjük a lap fontos szolgálatára. Az új évfolyam első száma karácsonyi olvasmányokon kívül hosszabb cikkben számol be az ausztráliai (angolnyelvű) evangélikusság néhány aktuális problémájáról s magyar és nemzetközi vonatkozású egyházi híranyagot közöl. A Perthi Evangélikus és Református Magyar Egyházközség életéről is beszámolót ad a lap. E szerint az egyházi szolgálatot továbbra is Kemény Péter lelkész és dr. Domahidy András gondnok látják el. A gyülekezet jelenlegi vagyonát, 850 fontot, a helyi magyar egyesületnek ajánlotta fel, azzal a kikötéssel, hogy a hamarosan megépítendő perthi Magyar Házban a gyülekezet részére összejövételi termet biztosítanak. A Hitből Élünk szerkesztője Bernhardt Béla Sydney-i lelkész. NÉMETORSZÁG December 30-án elhunyt Bujdosó (Wallrabenstein) Jakab lelkész, a Magyar Bethel alapítója. Január 5-én Bethelben volt a temetése. Egyik következő számunkban részletesebben emlékezünk meg róla és életmunkájáról. Feltámadunk! AUSZTRIA Az «Ausztriai Utitárs» jelentése szerint a steiermarki protestánsok jóllátogatott szeretetvendégség keretében emlékeztek meg a reformáció emlékünnepéről. Soós Mihály bécsi református lelkész «A reformáció: öncél vagy feladat?» címmel tartott megemlékezésében kifejtette: egyetlen egyház sem állíthatja, hogy Isten ismeretének és igazságának teljes birtokában van. A reformáció a közösség feladatává tette az Isten-keresést. A salzburgi reformációi emlékistentiszteletet, az elmúlt évek gyakorlatát követve, Véghy Károly salzburgi református és Szépfalusi István bécsi evangélikus lelkész közösen tartották. A résztvevők száma (55) az ausztriai szórványhelyzetet ülő, bánatos szemeiben fény csillant, valahányszor a szobájába léptem. Sokat beszélgettünk. Az emberről, a test és a lélek örök problémájáról, társadalmi kérdésekről. Mély hitű, melegszívű, szociális gondolkodású embernek ismertem meg. Akkor volt boldog, ha adhatott. A kapott ajándékokat mindig szétosztotta a betegek és ápolók között. De leginkább akkor örült, ha verseit, melyek olykor a zsoltárok magasságáig emelkednek, pazarló bőséggel lelkünk kelyhébe csurgathatta. Mindig boldogan hallgattuk és boldog volt, ha hallgattuk. Több, kórházi ágyon született költeményének első hallgatója és — talán szabad így mondanom —- kritikusa voltam. «Vajúdás» közben, beszélgetéseink nyomán néhány versének egyik-másik sorát átírta, megváltoztatta. Hálás hallgatói voltak az orvosok és diakoniszszák is, akiket becsült és szeretett. Különösen Filep Gyula főorvost és Amália testvért. Méltók is voltak erre a szeretetre, mert az ő önfeláldozó ápolásuk nélkül esztendeinek száma kevesebb lett volna. De mi is szegényebbek lennénk gyöngéd érzésekkel és gondolati telítettséggel bővölködő, egyszerűségükben is remek csengésű lírájának több pompás darabjával. Ötvenegy éves volt, amikor a «hajszál» elszakadt, földi, szenvedő életének vége lett. Ö elment a «kegyelem» Urához, «istenes énekei» azonban drága örökségként megmaradtak minden idők lelki éhségét érző, Istent kereső emberei számára. Szerette a virágokat. «Isten szép világának» pázsitos rétjéről szedjünk egy csokorravalót és emlékezésünk virágaival együtt helyezzük sírjára. S ebből a csokorból legyen szabad kiemelnem egy értékes, hervadhatatlan szálat, amit a ma élő költőnemzedék egyik legjelesebb képviselője, Áprily Lajos helyezett el abba. A közelmúltban, a sárospataki könyvtárban találkoztam Áprilyval. Reményik Sándorra emlékezve — miközben meleg, meghatott szavakkal idézte közös emlékeiket —, mondta: — Abszolút értékű poétának tartom! Ez Reményik Sándor költői nagyságának teljes elismerése. Ehhez csak annyit fűzünk hozzá: ha nem írt volna többet, csupán a «Kegyelem» című versét, akkor is méltó volna arra, hogy e lap hasábjain emlékezzünk reá. S ezen egyetlen verse alapján is méltán sorolhatnánk irodalmunk kiemelkedő alakjai közé. F. B. (Reformátusok Lapja) tekintettel örvendetesen magas volt. I- dénymunkán Ausztriában levő jugoszláviai magyarok 50—60 km-es utat tettek meg, hogy eljuthassanak az istentiszteletre. A bécsi gyülekezet új szeretetvendégség-sorozatot indított. Az első alaklom összefoglaló témája (nov. 7-én) «Mégsem egészen egyedül» volt. Az ádventi szeretetvendégségen (dec. 5-én) Szépfalusi István lelkész szentföldi útjáról számolt be «Nyomozás egyedül a mai Szentföldön» címmel. EGYESÜLT ÁLLAMOK November 28-án, ádvenr első vasárnapján istentisztelet és ünnepi együttlét keretében emlékezett meg a bethlehemi (Pa.) első magyar evangélikus gyülekezet Ormai János esperes kettős jubileumáról: lelkésszé avatásának 50. és betlehemi működésének 33. évfordulójáról. Ormai János Békéscsabán született, teológiai tanulmányait Eperjesen végezte. Lelkészi szolgálatát Nyíregyházán kezdte, majd az első világháború alatt tábori lelkészi szolgálatot teljesített. A háború után Amerikába vándorolt ki, s 1925-től Buffalo-ban, 1933-tól a pennsylvaniai Bethlehemben végzett lelkészi szolgálatot. Hasonló ünnepet ült ősszel a pittsburghi gyülekezet is, melynek lelkésze, Markovits Pál, avatásának 25. évfordulóját ünnepelte. Az ünnepi összejövetelen különösen is kiemelték az ünnepeltet köszöntő lelkészek és laikusok Markovits Pálnak 1956 után a magyar menekültek megsegításáre irányuló munkáját, melynek során többszáz honfitársunk bevándorlását biztosította. Dánia Egyéves venezuelai helyettesítő szolgálat után vissztért Dániába Szilas Attila lelkész. December eleje óto Koppenhága egyik elővárosában teljesít dán lelkész szolgálatot, mint a Virum-i .gyülekezet másodlelkésze. Az ősz folyamán a svédországi magyarnyelvű munkába is bekapcsolódott s több ízben tartott istentiszteletet Göteborgban, Hälsingborgban és más délsvédországi városokban. Uj címe Engbakken 8, Virum. Az Utitárs és a Norvég Misszió magyarnyelvű rádióadásait minden pénteken délután, középeurópai idő szerint 15, 45-kor hallhatjuk a 41 m-es hullámhosszon. Az adások levelezési címe: Norvég Misszió, Grensen 19, Oslo. 6
