Utitárs, 1966 (10. évfolyam, 1-11. szám)
1966-06-01 / 6-7. szám
félünk új ösvénykereséstől, ha veszedelmeivel tisztában is vagyunk. Egyik «uj sorozatba» tartozó «szeretetvendégségünk» alkalmával kérdezte valaki: mit szólok ahhoz, hogy alkalmainkon gyakran teljesen ellentétes gondolkozáséi emberek találhatók meg, s mégis békésen megférnek egymás mellett, noha «máshol» nem találkoznak. Szeretném a kérdésre a választ a nagyobb nyilvánosság előtt megadni: Örömmel látunk alkalmainkon mindenkit. Szívesen fogadjuk őket. Leülünk melléjük, asztaluk köré. Szélesre tárjuk a kaput. Az evangélium tanított meg erre a magatartásra. Igaz, s erről sem feledkeztünk meg, az elmúlt években inkább azt tapasztaltuk, hogy velünk nem kíván mindenki leülni egy asztal köré. Erről beszéltünk legutóbb. Egyháztanácsunk salzburgi gyűlésén (1963) .... * Az elmúlt esztendőben, a 30 éve Dél- Africában élő osztrák keresztszüleim meghívására, 10 hetet a fekete kontinensen és a Közel Keleten töltöttem. Utazásom során hosszabbrövidebb ideig időztem az alábbi országokban: Portugália (Lisboa), Senegal (Dakar), Libéria (Tata-Too), Nigéria (Lagos), Dél-Afrika (Johannesburg, Durban), Kenya (Nairobi), Etiópia (Addis Abeba), Egyiptom (Kairó), Jordánia (Jeruzsálem és a Holt tenger környéke), Izráel (Jeruzsálem, Tel Aviv, Haifa és környéke). A «Sabena» visszafelé jövet a Saloniki, Skopje, Belgrád, Szeged, Kecskemét, Budapest, Győr útvonalon érkezett Bécs-Schwechatra. Tel Avivból jövet Bécsben szállt le elsőizben a Brüsszel felé tartó járat .... Utazásom során ismétlődő módon tapasztaltam, hogy Ausztria nem minden esetben szerepel a legjobb megvilágításban a különböző népek közvéleményében. Ennek egyik oka abban is rejlik, hogy országunkban, az elmúlt esztendők során, ismételten felmentette igazságszolgáltatásunk a II. világháború alatt az antiszemitizmus egykori táplálóit és annak következményei végrehajtóit. Egyházunk zsinata az elmúlt esztendőben állástfoglalt az antiszemitizmus ellen. (A nyilatkozatot lapunk más helyén teljes terjedelmében közöljük.) Ugyancsak nyilatkoztak egyházaink a Borodajkewycz tanár sajtóértekezletével és az azt követő tüntetéssel kapcsolatban. Az utóbbi esetben ezt a római katolikus testvéregyházzal közösen tették. Úgy érzem, az előzőekhez még néhány mondatot hozzá kell fűzni. Külföldi magyar gyülekezeteinkben sajnos gyakran találkozunk az antiszemitizmus nyomaival. Vajta Vilmos elnök-lelkész egyízben említést tett erről, mégsem tettünk eleget. Meggyőződésem szerint aligha képzelhető el ma magyar evangélikus szószékeinken olyan igehirdető, aki századunk hatvanas esztendeiben még mindig nem emésztette meg, hogy Messiásunkat Isten a zsidó nép köréből választotta ki. Csak általa lehetünk az ígéret gyermekei. — S külföldi magyar evangélikus egyháztanácsainknak is tudomásul kell venniük, hogy Isten és ember előtt méltatlan az az egyháztanácsi tisztségre, aki nem tudja magáénak vallani, hogy «Krisztusban nincs zsidó, sem görög hanem mindannyian egyek vagyunk» (Gál. 3, 28.). A választófalakat a nagypénteki kereszt ledöntötte. «Krisztus a mi békességünk, ki eggyé tette mind a két nemzetséget és lerontotta a közbevetett választófalat. Az ellenségeskedést az Ö testében, a parancsolatoknak tételekben való törvényét eltörölvén; hogy ama kettőt egy új emberré teremtse ő magában. És hogy megbékéltesse az Istennel mind a kettőt egy testben a keresztfa által, megölvén ezen az ellenségeskedést. És eljővén békességet hirdetett néktek, a távol valóknak és a közel valóknak. Mert Ö általa van menetelünk mindkettőnknek egy Lélekben az Atyához» (Ef. 2, 14-18). Mintha olykor külföldi magyar evangélikusságunk, egyéb összefüggésekben is, azért fogalmazna túlzottan óvatosan, mert igenjéért és nemjéért fél vállalni a felelősséget és fél mondanivalója esetleges következményeitől. Ezzel egyidőben azonban kérnünk kell a régi és az új Izráel tagjait is, ne nehezítsék meg munkánkat, hanem inkább segítsenek a választófalak lebontását és az előítéletek felszámolását célul kitűző szolgálatunkban. Izráelben konkrét módon szembesültem a nehézségekkel. Azt tettem, amit egyházam és Ausztria elvárhat minden keresztyén állampolgárától__ S mindehhez még egy megjegyzés. Az elmúlt esztendőben egyre gyakrabban közöl hazai egyházunk ausztriai híreket. Feltűnt: ausztriai zsinatunk az antiszemitizmust elítélő szavát, az «Evangélikus Élet»-ben nem hozták nyilvánosságra, nohatávoli országokban felmerülő faji kérdésekkel Budapesten gyakorta foglalkoztak. Felügyelő Úr! Tisztelt Egyháztanács! Jelentésem végéhez értem. Köszönetét mondok a bizalomért, a bírálatért, a buzdításért, a tanácsért és a megszégyenítő módon számtalan helyről — szolgálatunk határait is túllépve — állandóan tapasztalt segítségért, hangos és csendes kézszorításért. Természetes kötelességemet teljesítem befejezésül. — Néhány nappal ezelőtt volt 65 éves a Budapesten visszavonultan, családi körében élő D. Ordass Lajos evangélikus püspök. Az Evangélikus Világszövetség jelenlegi, valamint két régebbi elnöke — Schiotz és Fry amerikai Statisztikai adatok (Az Ausztriai Evangélikus Egyház Magyar Lelkigondozó Szolgálata Egyháztanácsának 1965. évi jelentéseiből.) 1) A felügyelő jelentéséből__ Az Egyháztanács Bécsben és Grazban 7 ülést (3—3 megosztott, 1 összevont) tartott. Az Egyháztanács összevont, salzburgi ülésén elhatározta: az egyháztól elidegenedettek között aktívabb működést kíván kifejteni. Az Egyháztanácsban az alábbi változások történtek: a) lemondtak: Fabini Tivadar, Fáber György, Gewissler Antonia, Krassay Pál, Mayer Frigyes és Mucsi Margit. b) a megüresedett helyeket — részben pótválasztások során — elfoglalták: Kapitány Alfréd (Bécs), Kiss Katalin (Mariazell), Kovács Dénes (Salzburg), Székely Balázs (Graz) mint rendes tagok; valamint Dumtsa Dömötör (Bécs) és Mészáros Géza (Örisziget) mint póttagok. c) helyettes pénztárossá Dr. Ludván Margitot (Rottenmann) választották meg. 2) A lelkészi hivatal jelentéséből__ A lelkész 86 istentiszteletet tartott. Ebből Bécs: 52, Graz: 10, Kapfenberg: 7, Hinterbrühl, Salzburg, Örisziget: 1—1. Helyettesítés reformátusoknál: 3. Külföldön: 4 (Basel, Bern, Johannesburg, Genf). Urvacsorázók száma: 251. Házilátogatások száma: 123. A lelkészi hivatalba beérkezett levelek, iratok száma: 941. Kiment: 582 levél, valamint a körlevelek. Az 1966 év tervezett súlypontja: 300 bécsi magyar család meglátogatása, ahol evangélikusok élnek. A bécsi és grazi szeretetvendégségek továbbfolytatása, Bécsben lehetőleg havonta, Grazban a reformátusok szeretetvendégségeivel együtt — havonta. A szeretetvendégségek műsorának ismertetése Kapfenbergben és Salzburgban. Házilátogatásokkal egybekötve évenként legalább 1—1 istentisztelet Bregenzben, Feldkirchenben, Innsbruckban, Klagenfurtban és Linzben. 3) A pénztáros jelentéséből__ Zárszámadási adatok: kiadás 53.111,35 egyházi elnökök és Lilje hannoveri püspök — születésnapja alkalmából, 1966. fébruár 6-án, az alábbi táviratot küldte Budapestre: «Mindig hálát adunk Istennek, ha Önre gondolunk. Az evangéliumban való közösségünk megerősít minket hitünkben és szolgálatunkban.» Ebben a hálaadásban mi is osztozunk. Csendes bizonyságtétele minket is megerősít szolgálatunkban. Kérem jelentésem tudomásulvételét. Graz, 1966. március 26. 5
