Utitárs, 1966 (10. évfolyam, 1-11. szám)
1966-06-01 / 6-7. szám
Olvassuk együtt a bibliát Bibliaolvasó kalauzunk Június 19■ Szenth. u. 2. vas. Heti ige: Máté 11, 28. — Napi igék: 1. János 3, 13-18. — Zsolt 26. Máté 3, 1-12. — Ruth 1. Fii 1, 12-21. — Ruth 2. Fii 2, 19-30. — 1. Sám 1, 1-20. Csel. 19, 1-7. — 1. Sám 2, 1-11. Ézsaiás 40, 1-8. — 1. Sám 3. János 10, 40-42. —- 1. Sám 4, 1-18. Június 26. Szenth. u. 3. vas. Heti ige: Luk 19, 10. — Napi igék: 1. Pét 5, 5-11. — Zsolt 10, 12-18. Márk 2, 1-12. — 1. — Sám 8. Bírák 10, 6-16. — 1. Sám 9, 1-14. Márk 2, 13-17. — Sám 10, 17-27. Róm 4, 1-8. — 1. Sám 15, 1-31. Rom 5, 1-5. — 1. Sám 16, 1-13. 1. János 2, 1-6. — 1. Sám 16, 14-23. Július 3. Szenth. u. 4. vas. Heti ige: Gál 6, 2. — Napi igék: Róm 8, 18-23. — Zsolt 119, 33-48. János 8, 1-11. — 1. Sám 18, 1-16. A grazi gyűlés Az Ausztriában élő magyar evangélikusok 1962 óta az ausztriai evangélikus egyház keretében belül, zsinat által hozott törvény értelmében, önállóan, mint egyházi intézmény végzik szolgálatukat. A munka élén felelős egyháztanács áll, amely a nagy távolság miatt csak évente egyszer tud közös ülésre összegyűlni. Az 1965. év munkajelentését és annak egyes 2. Kor 2, 5-11. — 1. Sám 24. Máté 5, 43-48. — 1. Sám 31. Máté 18, 15-20. — 2. Sám 1, 17-27. Róm 15, 1-7. — 2. Sám 2, 1-11. Gál 6, 1-5. — 2. Sám 5, 1-12. 17-21. Július 10. — Szenth. u. 5. vas. Heti ige: Luk 9, 62. — Napi igék: 1. Pét 3, 8-15. — Zsolt 1. Luk 9, 57-62. — 2. Sám 7. 1. Kir 19, 15-21. — 2. Sám 11. Luk 9, 51-57. — 2. Sám 12, 1-14. 2. Tim 4, 1-5. — 2. Sám 15, 1-16. Luk 9,18-26. — 2. Sám 18,1-21.32.19,1. Luk 14, 25-35. — 2. Sám 24. részleteit lapunk jelen számában megosztják a külföldön élő testvérgyülekezetekkel. Az Egyháztanács idei közös gyűléséről az alábbi nyilatkozatot tette közzé: «Az Ausztriai Evangélikus Egyház Magyar Lelkigondozó Szolgálatának Egyháztanácsa évi rendes ülését 1966. március 26—27-én Grazban tartotta meg. 1) Az Egyháztanács ülésén jelen volt: Pálházi József (Malmö), a Skandináviai Magyar Protestáns Egyháztanács megfigyelője. Köszöntését küldte: Dr. Vajta Vilmos (Strasburg) elnök-lelkész, a Skandináviai és a Nordrhein-Westfaleni Magyar Protestáns Egyháztanács, Teleky Béla őriszigeti lelkész és Kelemen Erzsébet diakonissza testvér. 2) Az Egyháztanács foglalkozott az 1965. munkaév jelentéseivel, azokat elfogadta, illetve tudomásulvette. Dr. Ludván Margitot (Rottenmann) helyettes pénztárossá választotta. 3 Az Egyháztanács rendes tagjai sorába a lelkész, istentisztelet keretében, beiktatta Kiss Katalint (Marizaell) és Kovács Dénest (Salzburg). 4) Az Egyháztanács Isten iránti hálával gondolt D. Ordass Lajos (Budapest) ebizalom, ott ezt az eskü sem állítja helyre!» Jézus ajkain ezért az «igen» teljesértékű pozitívum és a «nem» félreérthetetlen negáció. A Hegyi Beszédben használt íráshellyel az Újszövetségben még két helyen találkozunk. Jakab szerint «mindeneknek előtte pedig ne esküdjetek, atyámfiai, se az égre, se a földre, se semmi más esküvéssel. Hanem legyen a ti igenetek igen és a nem nem; hogy kárhoztatás alá ne essetek» (5, 12). Békés Gellért mai nyelven ezt így mondja: «Mindenekelőtt, testvéreim, ne esküdözzetek se az égre, se a földre, se más egyébre. Igenléstek legyen: Igen, tagadástok: Nem! Különben ítélet fog sújtani titeket.» — Az újszövetségi írástudomány általában a Hegyi Beszéd szövegénél a Jakab féle verziót tartja régebbinek, vagyis valószínűleg az ő eredeti forrása megelőzte a Mátéét. Benne félreérthetetlenebbül és világosabban fejeződik ki a Máténál kissé bonyolultabb, de lényegében véve teljesen azonos értelmű fogalmazás. Pál második korintusi látogatása után veszi fel levelébe Jézusnak a Hegyi Beszédben mondott szavait. Úgy volt, hogy korintusi tartózkodása után látogatásokat tesz Macedóniában, majd onnan ismét átmegy a peloponézusi félszigetre. «Elmegyek pedig tihozzátok, mikor Macedónián általmegyek» •— írja első Korintusba címzett levelének legvégén. (1. Kor. 16,5.) Útközben azonban meg kellett változtatnia terveit és ezt zokon vették tőle. Oly annyira, hogy második Korintusba írott levele legelején ismét beszél az ügyről. A gyülekezetben egyesek ezért megbízhatatlannak tartották az apostolt, mivel — Wendlandot idézve — mintha az apostol «beszédje egyszerre igen is és nem is» lenne. Természetesen arra kell gondolnunk, hogy ez az «egyszerre» és nem különböző ügyekben alkalmazott igen és nem használat volt a félreértés tárgya. Az apostol nem száll szembe a vele és szolgálatával foglalkozó atyafiak gondolataival. Sohasem tagadja, hogy meg kellett változtatnia terveit, ugyanakkor azonban teljes határozottsággal vitatja, hogy könnyelműen döntött volna. Döntéseiben nem «emberi» gondolatok vezérelték, hanem «az Urban» cselekedett. «És ezzel a bizodalommal akartam előbb hozzátok menni, hogy másodízben nyerjetek kegyelmet; és köztetek általmenni Macedóniába, és Macedóniából ismét hozzátok térni vissza, és tőletek elkisértetni Júdeába. Hát ezt akarva, vájjon könnyelműen cselekedtem-e? Vagy amit akarok test szerint akarom-e, hogy nálam az igen igen, és a nem nem legyen? De hű az Isten, hogy a mi beszédünk hozzátok nem volt igen és nem. Mert az Isten Jézus Krisztusban, akit köztetek mi hirdettünk, én és Silváus és Timotheus, nem volt igen és nem, hanem az igen lett ő benne.» (2. Kor. 1, 15—19) Amikor Pál apostol veszi ajkaira Jézus szavait, akkor nála a szóhasználat jelentése arról tanúskodik, hogy a tanítvány szavai nem ismerhetnek kilengéseket, határozatlanságot, kétértelműséget. Tervek, elképzelések, elgondolások, döntések változhatnak, de az semmit sem csökkent az «igen igenjén» és a «nem nemijén». Ezért Pál szavai, amennyiben azokban útitervekről és egyéb missziói elhatározásokról van szó, megbízhatóak és a valóságnak megfelelőek. Az «igen»-ért és a «nem»-ért vállalja a felelősséget, annak minden következményében egyetemben. Akkor is, amikor ezt gyakorta kevesen tették, még a korintusi keresztyének között is. De «minden hivalkodó beszédért, amit beszélnek az emberek, számot adnak majd az ítélet napján. (Mt. 12, 36.)» Az «igen» és a «nem», más összefüggésben az «oldás» és a «kötés», egyszóval a «helyén mondott ige», az «igen»-ek és a «nem»-ek megfelelő, váltakozva történő alkalmazása az apostoli szolgálat legszentebb és legfelelősségteljesebb szolgálata. Emberek üdvösségét bizta erre a döntésre a Krisztus. «Bizony mondom néktek: amit megköttök a földön, a mennyben is kötve lészen; és amit megoldotok a földön, a mennyben is oldva lészen. (Mt. 18, 18.)» Az egyetemes papság elve alapján ennek a feladatnak a félreérthetetlen ellásása, annak következményei vállalásával, teljes — elsősorban Isten és egyházunk, de népünk és istentiszteleti gyülekezeteink előtt való — felelősségünk tudatában, mindannyiunk közös, Krisztustól rendelt újszövetségi küldetése. Segítsük egymást ezen az úton! Csak így mondhatjuk az igent és a nemet — együtt! 2
