Utitárs, 1965 (9. évfolyam, 1-11. szám)
1965-12-01 / 11. szám
V- -----o; --------- - w gőzhajón utazott a Delaware-folyón fölfelé. Enyhe, csillagos este volt. Az utasok közül sokan a fedélzeten voltak, akik — felismerve Sankey-t, — kérték, hogy énekeljen. Karácsonyi énekeket akart énekelni, de — csaknem akarata ellenére, valami belső kényszer hatása alatt — a «pásztor-éneket» kellett énekelnie. Az éneket mély csend követte. A énekes szívéből jövő szöveg és dallam ott lebegett a csendes folyó fölött. Mindenki meghatottan hallgatott. Kelte ezt az encKet neKem. u azonban túl korán, túl fiatalon meghalt. Különben egészen más lett volna az életem. —• Mire befejezte ön az éneket, nem tudtam mégegyszer célbavenni. Azt mondtam magamban: Az Úr, aki meg tudja menteni ezt az embert a bizonyos halálból, bizonyos, hogy nagy és hatalmas kell legyen. S csak úgy maguktól leereszkedtek karjaim. Egyszer csak, rövid csend után egy durva megjelenésű, viharvert arcú ember lépett Sankeyhez és megkérdezte tőle: — Szolgált ön valaha a szövetséges hadseregben? — Igen, — válaszolt Sankey, — I860 tavaszán. — Vissza tudna emlékezni, volt-e egyszer őrszolgálaton 1862-ben egy tiszta, holdvilágos éjjel az X-i hídnál? — Igen voltam, — felelt Sankey meglepődve. — Én is ott voltam, — mondta az idegen, — de én a másik oldalon, a felkelők seregében. Amikor ott láttam önt őrséget állni a hídnál, azt mondottam magamban: No, ez a fickó se szabadul innen élve. Felemeltem a puskám és céloztam. Árnyékban álltam, jól fedezve, ön pedig teljes, tiszta holdfényben. Abban a pillanatban, mint ahogy pár perccel ezelőtt, ön égre emelte a szemét és csendesen énekelni kezdett. A zenét mindig szerettem, különösen az ének volt nagy hatással rám, s levettem ujjamat a ravaszról: — Hadd énekelje végig, — mondtam magamnak, s majd azután lövöm le. De az az ének ugyanaz volt, amit most énekelt. Tökéletesen értettem a szövegét: Ha a halál árnyékában járnék is, De nem félnék még 6 sötét völgyén is, Mert mindenütt Te jelen vagy énvelem... Az Ufítars és a Norvég Misszió magyarnyelvű rádióadásait minden pénteken délután, középeurópai idő szerint 15, 45-kor hallhatjuk a 41 m-es hullámhosszon. Az adások levelezési címe: Norvég Misszió, Grensen 19, Oslo. — Az idő óta messze jártam és széles útakon. De ahogy most újra megláttam önt, itt állva és énekszóban imádkozva, mint akkor, amaz előző alkalommal, azonnal felismertem. Annak idején megsebezte a szívemet az az ének. Most arra kérem, segítsen gyógyulást találnom beteg lelkemnek. Mélyen megindulva, Sankey átölelte azt az embert aki nem rég még ellensége volt. S azon az éjszakán, — karácsony éjjelén — a viharvert csavargó megtalálta a jó Pásztorban élete Megváltóját. Októberben vette át hivatalát az Evangélikus Világszövetség új főtitkára, dr. André Appel francia lelkész. Kéthetes látogatást tett Finnországban egy négytagú orosz ortodox egyházi küldöttség. Csendes éj Csendes éj, szentséges éj! Mindenek nyugta mély. Nincs fenn más, csak a szent szülepár Drága kisdedük álmainál. Szent Fiú, aludjál, Szent Fiú, aludjál! Csendes éj, szentséges éj! Angyalok hangja kél. Halid a mennyei halleluját, Szerte zengi e drága szavát: Krisztus megszabadít, Krisztus megszabadít! Csendes éj, szentséges éj! Szív, örülj, higyj, remélj! Isten szent Fia hinti reád Ajka vigaszadó mosolyát! Krisztus megszületett! Krisztus megszületett! íren ige: jauos r, l/. — is api igen; Róma 12, 6-16. — Zsoltár 118, 1-9. Márk 2, 18-22. — János 4, 43-54. Márk 3, 1-6. — János 5, 1-16. Máté 19, 3-9. — János 5, 17-23. Máté 5, 17-26. — János 5, 24-30. János 1, 15-18. — János 5, 31-40. Csel. 7, 35-40. 51-53. — János 41-47. Január 23. Vizkereszt u. 3. vasárnap. Hti ige: Lukács 13, 29. — Napi igék: Róma 12, 17-21. — Zsoltár 87. Lukács 4, 22-30. — János 6, 1-15. Efezus 3, 1-12. — János 6, 16-29. János 4, 4-14. — János 6, 30-40. János 4, 27-42. — János 6, 41-51. Róma 15, 14-21. — János 6, 52-59. Csel. 15, 7-12. — János 6, 60-65. 6 \
