Utitárs, 1965 (9. évfolyam, 1-11. szám)

1965-12-01 / 11. szám

untmi Karácsony nyáron — Naplótöredék Külföldön élő magyar evangélikusok lapja. Szerkesztő és kiadó: Terray László Prestegárden, Innsmjla, Norge. A szerkesztő bizottság tagjai: Gémes István, Kótscb Lajos, Pál kai Róbert. A lap ára egy évre 2,00 US dollár. Békesség a földön Karácsony előtt néhány héttel évről­­évre megismétlődő ünnepség játszódik le az osloi egyetem aulájábanú ekkor nyujtájt át a Nobel-békedíjat a nyertesnek vagy nyerteseknek. Előfordult, hogy sen­kit nem talált rá méltónak a norvég par­lament erre illetékes bizottsága. De az is megtörtént, hogy több évre szóló békedí­jat egyszerre nyújtottak át. Az időpont, december 10-e, véletlen: Nobel Alfréd halálának napja. De mivel csak néhány hét választja el karácsonytól, alig tudja elkerülni az ember, hogy ösze­­szefüggést ne lásson vagy keressen a béke ünnepe és a békedíj között. Karácsony előtti hangulatban akarat­lanul felvetődik a gondolat: angyal-ének, pásztorok, mennyei szózat, — nincs mind­ez túlmessze a 20. század véres valósá­gától? Nem álom-e arról regélni, hogy bé­kesség lehet a földön? Különösen aktuá­lis volt ez a gondolat tavaly: a békedíj nyertese, a fiatal amerikai néger lelkész Martin Luther King, a fegyvertelen elle­nállás elvének következetes képviseléséért kapta a díjat. Hát olyan gonosz világban élünk, hogy negyvenezer dollárral jutal­maznak valakit, azért, mert nem üti agyon a felebarátját? De elgondolkoztató volt az is: Martin Luther King csak egyike a sokaknak, akik keresztyén életszemléletük gyümölcseke­­pen éltek és munkálkodtak úgy, hogy mél­tók lettek erre a kitüntetésre. Hadd em­lítsünk néhányat csak emlékezetből: John Mott, Dag Hammarskjöld, Albert Schweit­zer, — világító nevek ennek az évszázad­nak történetében. S az idei nyertes, a UNICEF, vajon nem a keresztyén fele­baráti szeretetből meríti-e eszméjét és munkája alapját? Bebizonyosodik ugyanis, hogy ép akik komolyan veszik az angyali szózatot: «Megváltó született néktek», — ép azok éreznek felelősséget azért a világért, a­­melyben élnek, s azért, hogy békesség Jeruzsálemben, a Damaskus kapu kö­zeléből indul a 22-es autóbusz. Fillérek­ért visz Betlehembe. Útközben a Kidron völgyében, a Vérmező közelében, mész­kősziklás hegyi úton, a jordán-izraeli «vasfüggöny» közvetlen közelében, attól puskalövésnyire haladnak el turistajár­müvek, «ingyen» taxik és városi autó­buszok. Az UNO/ENSZ gépkocsijai em­lékeztetnek: a «szent» városban, mint oly gyakran a múltban, ma sincsen béke. An­nak ellenére, hogy «odaát», Izráelben, ma is «Sálom löká»-t, «béke veled»- et kö­szöntének «jó napot»-ként. A távolban jól látni a Jordán völgyét, s a transjordán hegyeket. Mögöttük az Olajfák Hegye. A végállomásnál rotterdami német e­­gyetemi hallgató csatlakozik hozzám. Fe­­íekezeten belüli ateista. Indiából érkezett — útban hazafelé — autóstoppal. • Jézus születésének helyén görög-keleti, ortodox templom áll. Latin papok, vagyis római katolikusok, csak éjfél és hajnali 5 között misézhetnek oltárainál. Közvet­lenül a görögök mellett már latin, majd mellettük örmény templom. Egymásmel­len: hol békében, hol háborúban. A görögök templomát a 4. században kezdték építeni, de a születés helyét már ezt megelőzőleg is itt tisztelték. • Csak «alázatosan» lehet bejutni a tem­plomba. Bejárata 140 cm magas. Renge­teg a «cifra» oltár és a színes kép. A la­tinoké közelebbállóank tűnik. Egyszerűbb. Hiába: mi is csak latinok voltunk s va­gyunk. Nem tagadhatjuk. Lent a pincében, itt tisztelik a születés helyét, ide helyezik a jászolt is, német katolikus csoport misézik. Idegenvezető­jük jól ismerheti a tájat, csatlakozunk hozzájuk. A németnyelvű mise váratlanul Luther Márton karácsonyi énekével kezdődik: «Mennyből jövök most hozzátok....» Vagy 5 versszakát végigéneklik. Az ige­hirdetés zavarba hoz. Szibériai fogolytá­borban élt evangélikus lelkész karácsonyi necsak az angyali szózatban legyen, ha­nem a földön is. Jó lenne talán, ha ezek a gondolatok is foglalkoztatnának — és nyugtalanítaná­nak — bennünket egy kicsit az idén kará­csonykor. Boldog ünnepeket! Betlehem, a születés temploma. Közé­pen — a kereszt alatt — a templombe­járat. (Felvétel: Szép falusi) igehirdetésének ismertetése az «időszerű* vonás benne. Az oltárképet is maga festette, szénnel. Világosságról, életről, szeretetről prédikált egykor igehirdető és képe. Zavarba jövök. Avagy német nyel­ven folyó svéd evangélikus misére csöp­pentem be? — Az «Isten fizesse meg» is elmarad, helyette Johan Sebastian Bach veszi át a szót. «Im jászlad mellett tér­delek ....» énekeljük mindannyian. Csak ateista utitársam hallgat. Még a közismert német ének: «Grosser Gott, wir loben dich» (Nagy Úristen, dicsér­ünk), s a karácsonyi hangulatot, családi együttlétek melegét árasztó «O gyönyörű szép titokzatos éj» sem oldja meg a nyel­vét. Néma csendben neki támaszkodik a szikla-falnak, a betlehemi vendégfogadó egykori istálló barlangjában. Fának, hó­nak, hideg szélnek se híre, se hamva. Puszta, száraz mivoltában oly közelálló­nak és ökuménikusnak tlálom Betlehe­met; itt Jordániában, a keresztyénség szétszakadozottságának legszembetűnőbb, s leginkább botránkoztató helyén. A német latinok miséjének aktív részt­vevője voltam. Nem sok hiányzott ahhoz, hogy magam is éltem a szentséggel. • A nyáron megélt karácsonyi ünnep e­­gységében beszélgetett, mise, majd a szü­letés és a jászol egykori helyének meg­tekintése után német katolikus és magyar evangélikus lelkész. Talán a rotterdami felekezeten belüli ateista is meghallotta a nyári karácsony üzenetét: «Békesség néktek!», s az egykor talán még megold­ja nyelvét. Szépfalusi István. 3

Next

/
Thumbnails
Contents