Utitárs, 1965 (9. évfolyam, 1-11. szám)
1965-08-01 / 7. szám
IX. évf. 7. szám Megjelenik havonként 1965. augusztus—szeptember ^/taíT f \AAsOUrt~ '2)0lH* KÜLFÖLDÖN ÉLŐ MAGYAR EVANGÉLIKUSOK LAPJA Cs. Szabó László Új Ég, Új Föld Az európai magyar evangéliumi ifjúság hatodik találkozójáról Nyuszi ül a fűben, szépen szundikálva. Nyuszi talán beteg vagy, hogy már nem is ugorhatsz? Nyuszi hopp! nyuszi hopp! egyet máris megfogott! Tízezer méterről ereszkedtem le Bázel mellé, egy svájci hegyre. Komor felhők csüngtek az ormokon. Hét csöppség járt körben, kézenfogva a verses mondókára, egy a gyűrűben guggolt, felugrott, elkapott egy másikat, beállt a helyére. Hová a csudába keveredtem én az értekezlet helyett? Egy huncut szemű, karcsú aszszony hajlongott a gyerekek körül, terelgette a forgó gyűrűt. De ismerős arc, — csak tudnám, honnan! Látszott a lapító mosolyán, hogy vár a kérdésre, megkérdeztem hát. «Trysilből, Norvégiából. Ott voltam az első találkozón.» «Melyik a magáé a nyolcból?» «Kettő, az a kettő.» «Mondja, jó helyen járok én itt?» «Persze. Menjen tovább, aztán térjen jobbra, ott az előadóterem. Ez itt az óvoda.» 1960-ban tartotta Trysilben első találkozóját az európai magyar evangéliumi ifjúság; azon kilenc országból hetvenketten vettek részt. Megingott lelkek, háborgó fiatalok. Erősek voltak, de erős volt zaklatójuk is, a válság. Éjjel egyig, kettőig faggattak, maguk közt hajnalig forgatták, őrölték tovább a hallottakat. Hasonló ostromgyűrűben állt a másik előadó, Kerényi Károly, a világhírű tudós. Mert ha napközt a konferencia nyílt szellemű, fiatal papok vezetésével a bibliai igazság értelmét feszegette is, napszállta után mindig áttört az Ige védőgátjain a sorskérdések tengerdagálya. Lehetséges-e kettős lét, ha az ember idegenek közé települ? Van-e kettős hűség: egy az . nyaországhoz, egy a befogadó hazához? Lehet-e a magyar irodalomnak olyan megtartó ereje a diaszpórában, mint hajdan a zsidók szent könyveinek? Milyen szóra tanítsák születendő gyereküket, s elképzelhető-e kétnyelvűség, használ-e, árt-e majd a gyereknek? 1960-ban, Trysilben még külföldi diák volt minden kérdező. Példázatnak, edzésükre, orvoslásul elmondtam, miképp próbáltam 1949-től magyar és európai értelem szerint rendezni és felrakni rombadőlt életemet. Ha boldogultam túl a negyvenen, talán boldogulnak ők is, sokkal kisebb emléktartalékkal ugyan, de jóval rugalmasabb belső izomzattal. Végül nem én, nem mi idősek adtuk meg a választ, nem szózatok és példázatok, hanem maga az élet, maga a hatalmas élet. Nyuszi ül a fűben, szépen szundikálva... Körbejár a nyolc apróság. Trysi! óta születtek. Egyikük, az a besenyőképü s máris kacér kis gyönyörűség egyelőre csak franciául hajlandó megszólalni, de mindent ért magyarul. Nem is gondolná az ember, mennyire illik tatár szemvágásához Racine nyelve. Kell csokoládé?... Oui. Édes vagy keserű? ... Doux. Idén senkise faggatott már, előadó voltam, nem gyóntató és lélekgyógyász. Szó sem esett a tépelődő éjszakákról egy norvég tűzhely körül; én hallgattam róluk, A svájci ifjúsági konferencia színhelye: Hupp ob Wisen.
