Utitárs, 1965 (9. évfolyam, 1-11. szám)
1965-04-01 / 3-4. szám
Egy húsvéti prédikációjában azt mondja Luther Márton, hogy három dolog tartozik az igazi húsvéti ünnepléshez: tiszta tanítás, élő hit és keresztyén élet. Ez a három dolog ma is szükséges ahhoz, hogy igazi húsvétunk legyen. Húsvét tanítását egy mondatban foglalja össze húsvéti énekünk: Krisztus balálra adatott A mi sok bűneinkért, De harmadnap feltámadott Megigazulásunkért. Kz idők folyamán sokat vitáztak az emberek arról, ki is volt Krisztus és mibei állt a munkája itt a földön. Olyanok is vannak, akik erről csak gúnyolódva beszélnek vagy az egésszel nem törődnek. De Isten Igéje nem vitázik erről a dologról. Az Ige csak megállapítja a tényt, s aztán az ember dolga ezt elhinni vagy elvetni. Krisztus Isten Fia, Isten kinyújtott keze, az összekötő kapocs az ég és föld között. Az emberek sokféle módon próbáltak égi létrát építeni maguknak. De az eredmény igen sovány volt, mindaddig míg Jézus Krisztusban Isten maga tett egy kezdeményezést. Jézus Krisztus az emberi nem helyébe lépett a szent Isten színe előtt. S e munkáját húsvétkor hagyta jóvá és erősítette meg Isten, mikor feltámasztotta őt a sírból. A norvég énekköltő ezt így mondja: Kiengesztelte Istenünket, Atyánk felé megnyílt egünk. Jézus Krisztusnak ez az áldozata csak A Te szenvedésed alatt Számomra békesség fakadt. Gyötrődésed bús éjjelén Mennyei béke szállt belém. Áldlak ezért én Istenem, Én drága Immánuelem! Te, Uram, kínban szenvedtél S engem bűnből kimentettél. Fölötted az ég beborult, Énfölöttem égi fény gyűlt. Téged mindenki elhagyott, Engem Isten megragadott. Jézus! Halál-verítéked Életem pecsétjévé lett. Vér-verítéked hullása Az én szívem gyógyulása. Félelmednek verítéke Nyomán szállt lelkembe béke. Mennyen-földön zengjen áldás És szívbeli hálaadás! Dicsőség néked Jézusunk, Kegyelmes mennyei Urunk, Aki értünk harcba szálltál S a haláltól megváltottál! A. D. Thomas (India): Találkozás a peltámadottal. úgy lehet az ember sajátja, ha azt hitben elfogadja. De hogyan történek ez? Sokan nem értik, miben is áll a hit. Talán sejtenek valamit a hit gazdagságából és erejéből, mert ismernek valakit, akinek sajátja ez a hit, s akin látni lehet, hogy így egy új világ és gazdagabb élet nyílt meg előtte. Isten Igéje szerint a hit az Ige hirdetése nyomán támad. A kereszt és feltámadás evangéliuma engesztelésről és megbocsátásról szól ugyan, de egyben ítéletet is jelent az ember felett. S mikor Isten Lelke egyszerre elítél és Krisztusban szabadságot ajánl fel, akkor választás élé állítja az embert. Ezt a választást, döntést, előbb-utóbb mindenkinek meg kell tennie, aki meg akarja találni az Életet. A hit ajándékát akkor nyerjük el, ha gyermekké válva üres kézzel jövünk Istenhez. Boldog az, aki így eljut a hit és új élet világába! A szívet húsvéti békesség tölti el s egyben az a húsvéti tűz is, mely a tanítványok szívében égett, mikor Emmaus felé haladva találkoztak a megfeszített de feltámadott Krisztussal, akinek testén ott voltak a kereszt szögeinek nyomai. Ahol a tiszta tanítás élő hittel párosul, ott megvan az új keresztyén élet csirája is. Az Ige ezt így mondja: az ó-embert megfeszítettük, s egy új ember bontakozik ki. «Élek többé nem én, hanem él bennem a Krisztus». Krisztusban élünk, — mondja az apostol. Tényleg Krisztusban élünk? Gondolataink, szavaink, cselekedeteink oly sokszor az ellenkezőjét mutatják! Ezért olyan „Van tovább!” Az új földrész, Amerika, felfedezése előtt, a gibraltári szoros fölött tornyosuló sziklára ezt a latin mondatot írták fel: Non plus ultra! — ami magyarul azt jelenti: Nincs tovább! Azt akarták ez által kifejezni, hogy eddig tart a világ. Aki elhagyja a szárazföld által körülvett Földközi Tengert és nyugat felé hajózik, az kifut a világból, elpusztul, mert leesik valahol egy szörnyű szakadékba, vagy elsodródik a végtelen világtenger messzeségébe, ahonnan nincs visszatérés. Kolumbusz Kristóf nem hitte el ezt az állítást, és be is bizonyította, hogy van tovább. Sok szenvedéssel és nagy áldozatvállalással nekivágott az ismeretlennek. Egyedül a túlsó part bizonyosságába vetett hit adott erőt a nagy felfedezőnek útja megtételére. Hite nem volt vakhit. Vállalkozását siker koronázta. Meglátta a túlsó partot és visszatérve meghozta a hírt az embereknek: hamis az a kijelentés: nincs tovább. Van tovább! A világ nem végződik Gibraltárnál! Amilyen jelentősége volt Kolumbusz első útjának, ilyen jelentősége volt a húsvétnak is az emberiség számára. Jézus feltámadása előtt az ember azt gondolhatta: a halál után nincs semmi. Mintha csak azt mondanánk: a tél után soha nem jön tavasz. De jött Jézus és azt mondta: Van tovább! Kevesen hitték ezt az emberek közűi. És akkor Jézus maga is vállalkozott a nagy útra. Szenvedett, meghalt — és feltámadott! Visszatért a halálból, a halottak közűi és most már nem csak tanította, hirdette, hanem be is műfontos, amit Luther mondott a tanításról és az életről. A kettő szorosan összetartozik. Egyesek szerint az élet a fontos, a tanítás nem játszik szerepet. Mások a tanításra fektetnek oly nagy súlyt, hogy a keresztyén élet jelentősége elvész. Szellemesen és találóan mondotta valaki: az élet vagy aláhúzza a tanítást vagy áthúzza azt... Milyen a mi életünk? Krisztusban gyökerező, eleven, hódító élet? Az élet megy tovább, s a húsvéti üzenet is hangzik továbbra is, húsvét után is, évről-évre újból és újból. De csak addig hangzik és oly messze hat, ameddig van aki továbbvigye. Mindegyikünkre hárul ezért az a felelősség, hogy egyik kezünkkel Krisztusba kapaszkodjunk, erősen megragadva Öt és Igéjét, — másik kezünket azok felé nyújtsuk, akik még nem tudják, hogy semmi sem hasonlítható össze azzal a tudattal, hogy Isten gyermekei vagyunk. (Knut Tallaksen norvég lelkész áhítata az Utitárs 1964. húsvéti rádióműsorában.) 3 ! Húsvéti hit — húsvéti élet
