Utitárs, 1965 (9. évfolyam, 1-11. szám)
1965-02-01 / 2. szám
/ // ELO VIZ Ezt cselekedd — és élsz! 2. Életmentő felelet «Ö pe<díg így felelt annak: A törvényben mi van megírva? Hogyan olvasod? Az pedig így válaszolt: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből és teljes erődből és teljes elmédből; és a te felebarátodat, mint tenmagadat. Szólott pedig annak: Helyesen feleltél; ezt cselekedd és élsz.-» (.Lukács 10, 26-28.) Előzőleg egy életbevágó kérdésről volt szó: mit cselekedjem, hogy az örök életet elnyerjem? Egy írástudó tette fel ezt a kérdést Jézusnak a Jeruzsálemből Jerikóba vezető «véres úton». A kérdés legnagyobb értéke azt volt, hogy elhangzott. Ha rosszul is kérdezett az írástudó, de jót kérdezett és jótól kérdezett. Jézustól vár választ kérdésére. És Jézus válaszol. Válasza életmentő válasz erre az életre és az örökéletre egyaránt. Válaszában először visszakérdez: «A törvényben mi van megírva? Hogyan olvasod?» Mintha azt mondaná ezzel: te írástudó vagy, szüntelen idézel, neked tudnod kell. Jézus gyakran megcselekszi, hogy a kérdésre kérdéssel felel. «Szabad-e szombatnapon gyógyítani?» — kérdezték egyszer tőle, hogy vádolhassák. Ö pedig így szólt nékik: «Kicsoda közületek az, aki ha van egy juha és az szombatnapon verembe esik, meg nem fogja és ki nem húzza azt?» Míg Jézus a kérdésre felel, — még ha kérdéssel is, — van remény a kérdező számára. Mert eljött az idő, amikor már nem felelt. Sem Pilátusnak, sem Heródesnek nem válaszolt, csak hallgatott. Éltél már át heteket, hánapokat, amikor — hiába szóltál, hiába figyeltél — néma maradt az Isten? Gondolkodtál-e Az Utitárs és a Norvég Misszió magyarnyelvű rádióadásait minden pénteken délután, középeurópai idő szerint 15, 45-kor hallhatjuk a 41 m-es hullámhosszon. Az adások levelezési címe: Norvég Misszió, Grensen 19, Oslo. már azon, hogy akkor miért hallgatott el a Hang? Az írástudóval még beszél. Visszakérdez és ezzel kérdésessé teszi az írástudó egész eddigi életét. • Hogy van megírva, hogyan olvasod, hogyan mondod? — kérdezi Jézus az írástudót. És az mondja, — és mi is mondjuk. Mert beszélni, — azt tudunk. A «nagy parancsolat» kell? Ki ne tudná közülünk? «Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből. .. és a felebarátodat, mint tenmagadat!» Megy e felelet hibátlanul, csak éppen... éppen... hol van ez a szeretet? Hol van az Isten iránti szeret mibennünk? Az életünkben? Te talán meg tudnád mondani, hol van? Milyen sok mindent invesztálunk templomainkba, liturgiánkba, énekeinkbe, adományainkba, — hogy valamit kapjunk is érte felülről! Ez lenne az Isten iránt való szeretetünk? Az Isten szeretése? Nem tévesztjük mi össze a szeretetet sokszor a szentimentalizmussal? * Tulajdonképpen mit is jelent szeretni, igazán, minden szentimentalizmus nélkül? Schweitzer Albert életrajza olvasása közben valaki úgy fogalmazta meg a szentimentalizmustól mentes szeretet lényeget: rendelkezésedre állok! Mert ennek a ma élő modern nagy «szent»-nek, orvosművész-misszionáriusnak egész élete és Isten-szeretete ebben foglalható össze: Rendelkezésedre állok, Istenem, teljes szívemmel, teljes lelkemmel, és teljes erőmmel, teljes elmémmel! Ha valaki ezt egyszer így, minden szentimentalizmustól mentesen «bejelenti» Istennek, annak Isten azonnal embereket küld az útjába, állít melléje válaszul: közöttük, feléjük állj rendelkezésemre. Bennük és közöttük szeress engem! • A szentimentalizmustól mentes szeretet legnagyobb, legdöntőbb történése, amelyből azóta is minden hasonló — csak hasonló! — szeretet származik, így kezdődik: «És történt azokban a napokban, hogy Augusztus császár rendeletet adott ki, hogy az egész lakott földet össze kell írni...» Tudod mit olvasol? A karácsonyi történet első sorait. És mi történt még? — «És történt, mikor ott voltak (ti. Mária és József Betlehemben), elérkezett az ő szülésének ideje és megszülte elsőszülött Fiát és bepólyálta őt és jászolba fektette.» Mi történt itt? Isten szeretete «történt!» — «Úgy szerette Isten a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta» (a Nagy Véres Útra adta), «hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen». Amióta ez történt, a szeretet igazán csak így érvényes: rendelkezésedre állok Istenem, mert szeretlek. Te előbb szerettél, de én is úgy szeretlek; történjék az életemben, amit te akarsz! Felebarát mellé rendelsz? — Állok rendelkezésedre — mellette is. Benne is téged szeretlek. Szeretem annak ellenére, hogy olyan, amilyen, mert egyszer az történt, hogy te is annak ellenére szerettél és szeretsz ma is engem. Rendelkezésedre állok Istenem! Tehát: Rendelkezésedre állok felebarátom! • Miután az írástudó elmondta a nagy parancsolatot, szólott néki Jézus: helyesen feleltél. Ezt cselekedd és élsz! És ezt Az mondja, akiben Isten cselekvő szeretete testet öltött a Nagy Véres Utón. «Nagyszerűen el tudod mondani, de most már cselekedd is, ha élni akarsz!» Hát te élsz? Élet az, amit mi élünk? Szeretnéd, ha azt az életet, amit te most éppen élsz, az Isten meghosszabbítaná, mint egy végtelen egyenest s túl a földi életen, túl halálodon örökké — igen, örökké — így kellene élned? Ha ez lenne majd az örök életed is? Nem szeretnéd? Pedig az örök élet iránya itt kezdődik el ebben az életben. A Nagy Véres Utón. A recitálás nem ad új irányt életünknek. Csak egy valami: az Isten szeretetének Jézus Krisztusban történt és történő elfogadása és a cselekvő szeretet tovább adása oda, ahova Isten viszontszeretetünket éppen kiutalja, rendeli. Csak ez ad új irányt, új rendet életünknek. Ez a szeretet az, amivel élni lehet, amiért élni érdemes, amiért meg is lehet halni. Ez a szeretet és az élet az «igazánélet!»; szétbonthatatlanul összetartoznak. Ahogy a szeretet élet nélkül csak recitálás, ugyanúgy az élet szeretet nélkül csak vegetálás. És mert mi sokszor csak recitálunk, azért vegetálunk. Pedig élhetnénk! S nem is kellene az élethez nagy tudomány. Hiszen az egész keresztyén dogmatika elférne ebben a két jánosi szóban: Az Isten szeretet. Augusztinusz az egész keresztyén etikát ebben az egy mondatban foglalja össze: «Szeress, és tégy amit akarsz!» És ott, ahol a szeretet «történni» kezd, a vegetálásból élet lesz. És ez az Élet már soha el nem fogy. Még a halálban sem, mert ez a szeretet élteti. Csak ez a szeretet az, ami «soha el nem fogy». Erősebb a halálnál is, mert maga az Élet. «Ezt cselekedd és élsz!» Ez az Élet életmentő felelete. (Folyt, köv.) 6
