Utitárs, 1964 (8. évfolyam, 1-11. szám)
1964-10-01 / 8-9. szám
Három vers Divina poetica Istenem, most négyszemközt vagyunk, nincs szükség semmi nagyképű pózra, becsületesen, őszintén beszélhetünk, engedd meg, hogy ez alkalommal bírálatot mondjak verseidről. Remek alkotás valamennyi, a titokzatos nagy csillag-mithoszok, a mély, mozgalmas óceán-eposz, sejtelmesen borongó erdő-balladák, az égbetörő hegyrapszódiák, a vihar-drámák és állat-mesék, virág-románcok, kis madár-dalok, mind zseniális alkotóra vall, de az Ember című köteményed, valljuk meg, kissé rosszul sikerült. Tudom, új műfajjal próbálkoztál, de nem volt valami szerencsés ötlet a lelket sárral elegyíteni, ez már romantikus szertelenség, s Te csak maradj meg tisztán klasszikusnak. Az Ember versed diszharmonikus, erőltetett, mesterkélt, nyugtalan, fáradt ihlet szülötte, úgy látszik, hogy néha még a jó Isten is szundikál. Ne gondold, hogy alantas féltékenység beszél belőlem, mert igaz ugyan, egy kicsit én is poéta vagyok és irigyellek minden művedért, de az Ember alá nem írnám nevem, amit pedig sok rossz vers alá írtam. Ne vedd zokon, hogy ily nyíltan kimondom a véleményem, de sokkalta nagyobb költőnek tartalak, semminthogy az őszinte kritika árthatna Neked. megdicsőült Úr egymáshoz való viszonya? Az Efezusi levélerre határozottan felel: Krisztus és egyház úgy viszonylanak egymáshoz, mint a fej és a test többi része. Krisztus az anyaszentegyház feje. A testbe pedig az egy Úr, egy hit, egy keresztség révén kerülünk bele. Ezért ez nem a mi érdemünk. Hanem Isten ajándéka, kegyelem. Az egyház közösségébe beleépültek alapja az apostolok és próféták alapköve. De nagyon vigyázniok kell: gonosz kívánságaik kiszakíthatják őket a Krisztus teste közösségéből. Ezért ajánlja a levél az Isten fegyvereinek felvételét. A harc kimenetele nem is lehet kétséges, mert Jézus Krisztus, a minden korlát és minden hatalmasság feletti győztes Úr, a kozmikus hatalmasság már győzött! Ebben a két iratunkban tehát már a keresztyén gyülekezettel, mint komoly tényezővel találkozunk (ez is mutatja, hogy mindkettő már későbbi fejlődésnek a bizonysága!). S a keresztyén gyülekezetek az egy Krisztus-test, amelyben az Urat Úrként és Krisztusként tisztelik és imádják. Ha már megírtad, meg van írva, de fogadd meg kérlek jó tanácsomat ha valamikor antológiát adnál ki összes költeményeidből, az Embert hagyd ki. Nem illik közéjük. Kunszery Gyula. (Két felelet a Divina poetica című versre)! Ecce homo Testvérem, örülök, hogy észrevetted: az Ember című munka bizony kiválik Isten örök művei, «a titokzatos csillag-mithoszok», «az égbetörő hegyrapszódiák» csendet üzenő csodái közűi. Engem is jobban igézett «erdő ballada», «madárdal», mégis az Ember című munkát forgatom, figyelem naponta. Megfogott, rabulejtett a kétfélesége! Néha nagyszerű és nemes, el kell ismerned. Igézetesebb csillagok mithoszánál és égbetörőbb mint a magas hegyek orma. Aztán kiábrándító zökkenők, kába, kusza gondolatok: Ecce homo! Nem, ez a mű, — Testvérem igazad van nem méltó az Isten nevéhez. Rossz és rontott. De Isten így nem is írja alá. Olvasd el mégegyszer figyelemmel, meg kell látnod, hogy kétféle írás. Sírni fogsz, vagy a hajad téped: Ki merte elrontani a legremekebbet, az Embert? Csak töredékek a régi, hatalmas, mesteri műből. Összefüggéstelen, szépségét alig sejtető torzók. Aztán vakmerő másítás minden. Hol kimarad valami, hol meg idegen, őrült részek belelopva ördögien és ravaszul: Ecce homo! Testvérem, ne félj, nem kerül így az antológiába! Mi sohse tudnók újraírni, nincs az a költője a világnak. De neki legkedvesebb műve volt. A csillagmithoszt nem sajnálta volna, az erdő balladát, virág-románcot. De az Embert újra elkezdte Írni, és elkezdte szíve vérébe mártott tollal és írja most is. O, Testvérem, mégis bent lesz az antológiában! Bent lesz. Te rá sem ismersz. Térdrerosj kadsz, és döbbenve rebeged: Ecce homo! T. E. A felelet Ki kell maradnia. Viaskodik és kiizködik. Hiába! Rommá romlik a büszke akarat, és nem illik az antológiába. És kimarad. Én, ember, nézem az életem. És magam ejtem súlyos ítéletem: Nem illenék az antológiába. Nem követelhetem, hogy felvegye Isten. És nem tehetek mit sem. Igazságos ez a döntés. De kába, remegő szivem mégsem érti meg, mégis lázad és vakmerőn veri: «Teremts belőlem fát, követ, virágot, örök hegyet, de benn kell, hogy legyek. Magasztaló munkáid legkisebbje: hadd zengjem én is azt a glóriát! — Azt mondod, Istenem: «Nem rontom el az antológiát?» Kezedbe adom vétkes önmagam. Tégy velem, amit akarsz. Ezernyi poklon vigy keresztül. — Az a föld is. Dübörög, lángol. — Csak el ne ejts, ki ne felejts mennyei, örök antológiádból! Ne vess el, Istenem!» És szólt az úr: «Ki az a mélybe’ lenn, aki gáncsolja a szent, örök rendet? Nem látod azt a fát? Egyetlenegyemet adtam kínokra azon a fán, csak azért, hogy ujjáteremtselek, és bejuthass az antológiába. Kapaszkodj abba a fába.... Öleld át, s tudatlan szóval ne zavard a szent, örök rendet.» Szólt az úr. Állt a kereszt. A felelet. Győzelmesen! •— És csend lett. T. E. «új ég és új föld.» Ez lesz a címe. Ez lesz az örök antológia. Ebből marad ki az ember. Mélységes mély igazság. Athen. A görögországi evangélikus egyház hivatalos elismerést nyert a hatóságok részéről. A hívek száma valamivel több mint száz. Genf. Az Egyházak Világtanácsa rendezésében 23 országban 41 egyházi ifjúsági munkatábor volt 1964 nyarán. A munkatáborok résztvevői templomokat és egyházi intézményeket építettek önkéntes munkával. Európában 25 ilyen munkatábor volt, Afrikában 5, Északamerikában 8, a Közép-Keleten 1, Ázsiában 2. Zürich. Fennállásának százéves évfordulóját ünnepelte a svájci Keresztyén Ifjúsági Egyesület (CVJM). Stuttgart. A Württembergi Bibliatársulat áttekintése szerint 130 országban 3000 fordító foglalkozik jelenleg a Bibliának 500 nyelvre való fordításával. 11
