Utitárs, 1964 (8. évfolyam, 1-11. szám)
1964-07-01 / 6-7. szám
ÖKUMENIKUS FELADATAINK A 4■ Európai Magyar Evangéliumi Ifjúsági Konferencia 1963 nagyhetében Radev ormivaldb an (Németország) ülésezett. Ennek diákparlamentje — a magyar római katolikus egyetemisták Pax Romana mozgalmának jelenlévő 2 megfigyelőjével egyetértésben — örömmel üdvözölte azt a javaslatot, amely szerint az elkövetkező évben a Pax Romana kongresszusán Vajta Vilmos dr. (Genf) evangélikus teológiaiigazgato; a Magyar Evangéliumi Ifjúsági Konferencián pedig P. Békés Gellért OSB (Róma) római katolikus teológiai tanár tartana előadást. — Az egy esztendővel ezelőtt felvetődött javaslat az 1964 húsvét előtti és utáni héten Slagelsében és Königsteinben megvalósult. Békés Gellért Dániában, Vajta Vilmos pedig Németországban tartott előadást ökumenikus kérdésekről. Mindkét konferencia egy teljes napot szánt egyházközi megbeszélésekre. Az alábbiakban Glatz József evangélikus egyetemi lelkész és Békés Gellért római katolikus teológiai tanár Slagelsében elmondott köszöntését közöljük. Glatz József Napjainkban sok szó esik az egyházak közti beszélgetésről. Nemzetközi vonatkozásban már megindult a párbeszéd. Régebbi ifjúsági konferenciákon, de különösen is Radevormwaldban, erőteljesen kifejezésre jutott a kívánság: kezdjük meg a beszélgetést a magunk körében is. Konferenciánk második napja teljes egészében az Ökumené jegyében áll. Csonka lenne ez a dialógus, ha csak a magunk körén belül akartuk volna folytatni. Éppen ezért tartozunk különösen is köszönettel Békés Gellért professzor úrnak, hogy eljött közénk, elfogadta meghívásunkat és résztvesz munkánkban. így megindíthatjuk a magunk körében is az ökumenikus dialógust. Amikor először írtam Békés professzor úrnak, válaszában megemlítette: nem volt könnyű elintézni Slagelsébe jövetelét. Nagyhéten a szerzetes kötve van rendjéhez. De rendházukban is győzedelmeskedett az ökumené gondolata. Ezért római rendtársainak is köszönetünket fejezzük ki azért, hogy elengedték közénk rendtársukat. Isten nevében szeretettel köszöntünk! Isten áldását kérjük életedre, munkádra, előadásodra, köztünk létedre! Békés Gellért Hölgyeim és Uraim! Krisztusban kedves Testvérek! Őszintén szólva, bizonyos megilletődéssel kezdek beszélni. Személyektől függetlenül, történelmi korfordulónak a revelációja az a tény, hogy katolikus szerzetes pap, római teológus, protestáns ifjúsági konferencián tart előadást. Mondjuk így egyszerűen: vége az ellenreformációnak; vagy ha úgy tetszik: vége a katolikus ellenességnek. Vége a harcos, küzdő, polemikus és apologetikus szellemnek. A kereszténységen belül valami új születik ebben a korban. S a magunk kis körében — magyarok között — tudomásom szerint talán az első alkalom, hogy ez megnyilvánul és kifejezésre jut. Ez a tény a korfordulónak, vagy ahogyan mondani szokták — a klímaváltozásnak •— nagyon beszédes és kifejező jele. Előadásomban kettős szempont vezet. Az első: az igazságot kereső értelmi, intellektuális tisztesség. S a másik: Krisztus és azok szeretete, akik Hozzá tartoznak. Ezért előre is bocsánatot kérek, ha akaratlanul — minden ember a saját körében nő fel és bizonyos kifejezéseket, szemléleteket magával hoz gyermekkora óta — olyat találnék mondani, ami bárkinek az érzékenységét sértené. Nagyon kérem, ne úgy vegyék, mintha szándékos lenne. Ez csak korlátozottságunkból fakadó kifejezés lehet, ha egyáltalában lesz ilyesmiről szó. Congregavit nos inonum Christi amorénekeljiik nagycsütörtökön a római liturgiában. Összegyűjtött bennünket Krisztus «Ez az ízléses kiállítású kötet, a dymchurchi evangéliumi ifjúsági konferencia anyagát adja közre. A külföldi magyar protestánsok a legméltóbb hagyományokat követik, amikor évről-évre hívő-hitetlen és másvallású intellektuelleket gyűjtenek össze. Dymchurchben Szabó Zoltán Bibóról Írandó könyvéből adott elő újabb részleteket, Cs. Szabó László Vörösmartyt és Parancs Jánost dicsérte. A lelkészek mértéktartó és örvendetesen tiszta magyarsággal prédikáltak, a Magyar Műhely különítményesei meggyőzően szavaltak. Papolni senki sem papolt.» így ír Márton László, a «Magyar Műhely», Párizsban megjelenő irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat, 1963 július— augusztusi számának könyvszemléjében, vagy ahogyan ők mondják: tékájában — harmadik kötetünkről. Nem a dicséret miatt idéztük a sorokat, hanem mivel a konferenciai kötetek sajtóvisszhangjából akartunk egyet idézni. Gémes István és Németh Balázs a külföldi magyar evangélikus lelkészek szakfolyóiratában ismertette az elmúlt években a kötet-sorozat első három láncszemét, az «Új Látóhatár», a «Magyar Híradó» és számos gyülekezeti lap közölte megjelenésüket. Sokan dicsérték a külső formát. Remélhetőleg nem a tartalom rovására. Javítottuk a kötést, a negyedik köttetől kezdve a fényképmelléklet is klisékről készül, s az egyéves elmaiadást más az idén csökkenteni szeretnénk. A húsvéti — dániai — szeretete. Ilyenkor mindig az emmausi tanítványokra gondolok. Egymással beszélgetve megy az úton a két tanítvány. Mi is történt Jeruzsálemben? Akiben hittek és reménykedtek, azt kivégezték, felfeszítették. S lám, már három napja eltelt, nem történt semmi. Amint mennek azután az úton, árnyék vetül eljéjük. Először csak az árnyékot látják, majd csatlakozik hozzájuk valaki. Ekkor tudják meg azután mi mindennek értelme. Ebben a pillanatban megnyílik a szemük és hívő értelmük is megvilágosodik. Most tudják meg mit jelent Krisztus hivőnek lenni, s mi a krisztusi megváltás értelme. Azt gondolom a magunk egymásközti dialógusának is így kell lefolynia: megyünk az úton és beszélgetünk. Ma már nem hitvitákról, nem támadásról és védekezésről van szó, hanem testvéri beszélgetésről, eszmecseréről van szó. (A dialógus szót valaki eszmecserének fordította.) De ennek az eszmecserének csak akkor lesz eredménye, ha a harmadik, aki bennünket már kisér és vezet, árnyéka ránk vetül; ha Ö csatlakozik hozzánk és ad értelmet mindannak, aminek értelmét mi keressük. Ebben az értelemben kezdem meg előadásomat. Dialógus szeretne lenni. konferencia anyagának legnagyobb része e sorok megírásakor — vagyis a konferenciát követő negyedév végén — nyomdakész állapotban van. Októberre minden megrendelő aszal án ott lehet a kötet. Ott lehet, ha.... Ezért íródtak e sorok. Dániában mindannyiunk számára világossá vált, hogy a kötetek megjelenése csak akkor folytatódhatik, ha akadnak előfizetők. Nem is kell sok belőlük. Csak 500. S ne féljünk, 150-en már jelentkeztek és hajlandók évente két kötetért évi négy dollárt áldozni. A felmerült tervek szerint ugyanis ezentúl évente 2 kötet jelennék meg a megindult sorozatban. 1964-ben nyáron jelent meg a németországi, s októberben hagyja ela nyomdát az idei, dániai kötet. Jövőre azután a svájci húsvéti konferenciára újabb kötetet s 1965 nyarára az azévi ifjúsági kötetet adjuk közre. Előfizetésedet kérjük! A kötetek megjelentetését csak akkor tudjuk folytatni, ha akad még 350 előfizető, aki értékeli az evangélium és a magyar betű szolgálatát abban a formában, ahogyan ezt az Európai Magyar Evangéliumi Ifjúsági Konferencia teszi. Egy-egy kötet ára 2,50 US dollár vagy ennek megfelelő bármilyen pénzösszeg. Előfizetőknek a két kötet évi 4 dollárba kerül. A megrendelők küldjék be a lapunk mellékleteként megküldött levelezőlapot. Javaslatokat örömmel fogadunk. Bírálatokat kérünk-350 levelezőlap megérkezését várjuk! szépfalusi istván Konferenciai köteteink n
