Utitárs, 1963 (7. évfolyam, 1-9. szám)
1963-10-01 / 9. szám
Megigazulás — négy oldalról nézve NÉGY ún. főelőadás jelentette Helsinkiben a világgyűlés gerincét. Érdekes volt megfigyelni a négy különböző előadó-tipust! A hit és jótettek viszonyáról beszélő svéd dr. Brattgärd Helge volt a legprofesszorosabb; dr. Gloege Gerhard, a német egyetemi tanár volt a legmerészebb (még sokáig vitatták kihívó mondatait: «Isten nem kételkedik a világban, sem az egyházban, sem az emberiségben. Isten — hisz nekünk!»); a finn dr. Waris Heikki professzor, szociológus, előadásából messze átvilágolt az egyházáért felelős «laikus» komoly hite; az indonéz dr. Lumbantobing Andar pedig szinte énekelte, otthoni tradíciókhoz híven az előadását («Ha egy batak idegen környezetbe kerül, megtéríti az urát, — ha ketten vannak, együtt imádkoznak. Hárman gyülekezetét, négyen pedig már énekkart szerveznek»). GLOEGE professzor előadása a farizeus és publikánus példázatából indult ki és a bűnös embert igazzá tevő Istenről szólt. Az erről szóló üzenet elsikkadt azonban az egyház kezén, s belőle vagy kegyes egoizmus vagy csupán «szellemi» táplálék lett. De az üzenetet a mai ember sem akarja megérteni, mert ő önmagát akarja megszabadítani, igazzá tenni és sajátmagát érzi egyedül jogosultnak arra, hogy önmaga fölött ítéletet mondjon. Persze eközben kikerüli a legnagyobb problémát, a bűnt. Azt hiszi, hogy az csak valami rossz tulajdonság, s nem hiszi, hogy az fogság. Isten azonban nem fárad el: új horizontot ad, amikor a maga közösségébe vesz fel és amikor felelősségemre mutat rá. A megigazulás tehát ezt a felelősségteljes közösséget jelenti. «Amikor Isten megigazít, akkor ez azt jelenti, hogy az egész keresztyénség és az emberiség fölött a háromságos Isten vette át az elnökséget.» BRATTGÁRD a megigazulás tanításának félreértéseit ismertette, s azokat egy reformátori idézettel oszlatta el: «A .hitből egyedül’ soha sincs egyedül.» — mert amikor Isten jótetteket kíván, akkor igazában hitet kíván. De ha a hit egyedül lenne, akkor halott lenne. A kérdést nem szabad így föltenni: hit cselekedetek nélkül? — hanem mindig «hit és cselekedetek» a helyes, mert a hit mindig a hit cselekedeteit termi. WARIS professzor az egész emberiséget egyre inkább elválasztó három ellentétpárról beszélt. Ezek: ipari államok és fejlődésben visszamaradt országok, kelet és nyugat, hívők és hitetlenek. A keresztyének korunk fejlődésével kapcsolatos magatartását lelki konzervativizmusnak nevezte. Az átalakulással feladott leckét sok keresztyén mindmáig nem tudja, vagy nem is akarja megemészteni. Egy misszionáriustól idézett: «A régi rend forradalmi ütemben változik, az egyházak tanácstalanok és ... gyanakodva figyelnek minden változásra törekvő megmozdulást. Nagyon kevesen látszanak csak tisztában lenni a helyzet komolyságával.» Kelet-nyugat ellentétét hazája példáján mutatta be és az ellentétek kiegyenlítésének gondolatáért szállt síkra. Nem felejtésről beszélt, mint megoldásról, hanem a keresztyén hitnek határokat, falakat és drótsövényt áthidaló erejéről. Ugyanakkor megkérdezte, hogy az evangélikus egyházak nem felelősek-e az ateizmusért? Biztos, hogy jól «adagolták az evangélium vitaminját híveiknek?» A hívők és hitetlenek ellentétét nem a keresztyének és ateisták viszonyában nézte. A keresztyénségnek a megkeresztelt közömbösök jelentenek nagy gondot. Másszóval: a megkereszteltek 90 vagy néha még több százaléka is, amely nem éli a keresztyénséget. «A közömbösöket nagyon komolyan kell vennie az evangélikus egyháznak!» — mondotta. Befejezésül óvott a fölényességtől, amely farizeizmus: «Hálát adok, hogy nem vagyok olyan__» Amíg ettől meg nem szabadulunk, nehezen értjük meg, hogy nekünk nem a «kerítéseken» át való fity-Helsinkii evangélikus egyházi ifjúság pantomimjátéka az árúmintavásárcsarnokban. Rádióadásaink Az Utitárs és a Norvég Egyházi Misszió közös rádióadásait a Monte Carlo-i rádió sugározza ki minden pénteken délután középeurópai idő szerint 15, 45-kor a 41 méteres hullámhosszon. Novemberi programunk: Nov. 1. Halottak napja előtt. «Élet — halál» (Brachna Gábor). Nov. 8. Gyakorlati keresztyénség. Beszélgetés D. Leskó Bélával. — Üdvözlet Finnországból (Viljanen Pál). Nov. 15. «Mennynek és földnek teremtője» (Pátkai Róbert). Nov. 22. Isten adja a növekedést. A modern külmisszió néhány tanulsága (Terray László). — Bíró előtt (Gémes István). Nov. 29. Mi újság Ausztriában? Beszélgetés Szépfalusi István bécsi lelkésszel. -— Hit — szeretet (Brachna Gábor). Az adások levelezési címe: Norvég Misszió Grensen 19. Oslo vagy az Utitárs szerkesztőségének címe: Innsmöla, Norge. málás, hanem Jézus Krisztusban vetett hitünknek kerítések között és fölött is való megvallása a feladatunk. LUMBANTOBING, mint a Batak egyház tagja, érdekesen fejtette ki a megigazult ember hálájának kérdését. Ezt az «új éneket» szembeállította a pogány világgal. «A pogányság néma és süket» — mondotta. Akiknek Isten hálaadásra nyitotta meg száját, azok a keresztyének. Ök zengenek új éneket a rajtuk nagy csodákat művelő Isten kegyelméért. Ennek kell átjárnia egész életüket és szolgálatukat. Az Istentisztelet és prédikáció, a szentségek kiszolgáltatása és az egyházművészet, a világgal megélt közösség és a gyülekezet missziója mind ilyen új ének kell legyen. Csak ha a keresztyén gyülekezet hálát adó emberek közösségévé válik, akkor lesz erő a munkájában. Istent dicsérő énekében pedig kiábrázolódik a végidő megváltott gyülekezete, amelyben sírás és könny helyett Isten örök dicsérete uralkodik majd. A megadott irányban kell tovább mennünk. Az elhangzottak sokat segítettek abban, hogy mostmár igazán megfogalmazzák egyházaink a megigazulásról szóló tanítást, úgy, hogy azt értse is a mai ember. Gémes István. 4
