Utitárs, 1963 (7. évfolyam, 1-9. szám)
1963-06-01 / 6. szám
Testvéregyházak találkozása Olvasóink jól ismerik már Paavo Viljanen finn esperest, akinek kifogástalan magyarsággal írt cikkeit ismételten olvashatták az Utitárs hasábjain. A nyári helsinkii világyüléssel kapcsaolatban egy finn és egy magyar lelkészt kértünk fel a finn-magyar egyházi kapcsolatok ismertetésére és méltatására. Finn részről Viljanen esperes írását itt hozzuk. Magyar részről Sztehló Gábor lelkész írt cikket, melyet lapunk más helyén találnak olvasóink. Szerk. Az első világháború után a finn és magyar evangélikus egyház között szépen virágzó teológus csereakció keletkezett. Senki nem tudja, mikor és hogyan is indult el ez az akció. Teljesen önmagától való jelenség. Több mint tíz fiatal finn evangélikus lelkész és egyetemi hallgató tanult a soproni evangélikus teológiai fakultáson. Ugyanakkor kb. tizenhat magyar evangélikus teológus járt itt tanul-Fmn himnusz Oi maamme, Suomi, synnyinmaa! Sói sana kultainen! Ei laaksoa, ei kukkulaa, Ei vettä, rantaa rakkaampaa, Kuin kotimaa tää pohjoinen, Maa kallis isién! Sun kukoistukses kuorestaan Kerrankin puhkeaa; Viel’ lempemme saa nousemaan Sun toivos, riemus loistossaan, Ja kerran laulus, synnyinmaa, Korkeimman kaiun saa! Szövegét írta J. L. Runeberg, zenéjét szerezte Fredrik Pacius (1848). Szép finn hazánk te drága föld, Zengjen dicső neved, Mely honfi lelket így betölt; Nincs több oly tér, se hegy se völgy Mint szép hazánk itt északon, E kedves drága hon! Hazám, kinyíl még egykoron Virágod bimbaja. Szeretetünk örök tüzén Fakad számodra üdv, remény. S büszkén csapong az ajkakon Dicsőséged dala. mányúton Finnországban. Igaz, hogy egyikük sem szerzett valami tudományos fokozatot a külföldi egyetemen, — nem volt idejük arra, mert a nyelvtanulás igénybevette az egész rövid időt, hiszen a nyelvet az abc-től fogva kellett tanulniok. De annál többet tanultak és tapasztaltak a gyakorlati életben, s e tapasztalatokat aztán fel tudták használni hazai egyházi munkájukban. Az egész csereakció önzetlen buzgólkodás volt. Teljesen a két nép rokonságán alapult. Nem kereste a maga hasznát. Benne rejlett az Istentől való rokonszeretet. Csodálatos, milyen könnyen tanulták meg ezek a fiatal diákok a rokon nyelvet mindkét oldalon. Bizonyára nemcsak észszel, hanem szívvel is tanultak. A nyelvtudás nagyon fontos, mert nyelvében él a nemzet. A nélkül egy nép szívverését nem lehet megismerni. így viszont tíz év alatt jobban megismertük a magyar népet, mint azelőtt kétszáz év alatt. Mindkét egyház •— túlzás nélkül •— nagyon meggazdagodott ebből a mozgalomból. Jellemző, hogy ma már pl. a finn evangélikus istentiszteleteken magyar egyházi énekeket lehet hallani, melyek előbb teljesen ismeretlenek voltak számunkra. Hasonlóképen a magyar evangélikusok között hallható a finn egyházi ének. Sok magyar prédikációt, sőt prédikációgyűjteményt is lefordítottak finnre, így pl. Túróczy Zoltán egyik evangelizációs sorozatát 1947-ben. Egyszóval minden fiatal teológus, aki résztvett a csereakcióban, egy kis láncszem lett a finn-magyar egyházi és kulturális kapcsolatokban. Rendületlenül hűségesek is maradtak mindig ahhoz az ifjúkori szeretethez. Még mindig megvannak szétszakíthatatlanul a személyes baráti viszonyok a magyar testvérekkel. Ezek a legszilárdabb kapcsolatok a két nép között. A teológus csereakciónak legszebb virága az 1937-ben Magyarországon tartott finn-ugor evangélikus lelkészkonferencia volt. Több mint 70 finn és kb. 30 észt kiküldött vett részt ezen a hatalmas gyűlésen, ahol persze még sokkal többen voltak magyarok. Csodálatos találkozás! Sok előadás hangzott el. Sok gyakorlati kérdésről beszélgettek. Kirándulásokat is tettek az egész tavaszi Magyarországon keresztül. A híres magyar vendégszeretet szebben virágzott mint valaha. Most szívből megismerték egymást a vérrokonok. Elfelejtették legalább egy ideig az egyedüllét érzését és az árvaságot, amely sokszor jellemzi a finn-ugor népeket az idegen nemzetek között. Felfedezték, tapasztalták, hogy vannak rokonaik, vannak kedves testvéreik. Csak a mindentudó Isten tudja, mit jelentett ez a konferencia nemcsak a magyar evangélikus diaspóraegyház számára, hanem az egész rokon magyar nép számára, mely már akkor is küzdött nehéz problémáival. A finnek és az észtek pedig olyan benyomást vittek el magukkal a messzi északra, hogy senki hozzávetőlegesen sem tudja azt felbecsülni. Teológiai tudományos tekintetben a csereakció jelentősége talán aránylag kicsi volt, de annál többet jelentett gyakorlati szempontból nézve. Ez a lelki tavasz sajnos igen hamar elmúlt. Kitört a borzasztó, pusztító új világháború. Ennek a veszedelemnek a lángjai elborítottak minden szép reményt. Teljesen megváltozott a helyzet. De megmaradtak a gyönyörű emlékek. Ezek örök értékei az életnek. ... Ki tudja, milyen friss források buborékolnak most is az ezer tó országában és ott messze a Duna-Tisza partján.... «A szeretet soha el nem fogy.» Paavo Viljanen. GYERMEKEKNEK Kedves Gyerekek! Korábbi rejtvények helyes megfejtését időben beküldte s így jutalmat kapott még Viktor Borbála Brazíliából. A betűrejtvény megfejtése: mese, eper, Sebő, erőd. A találós kérdés megfejtése: Sámson és Absalon. Az alábbi találós kérdések megfejtési határideje július 15, tengerentúliaknak augusztus 15. A helyes megfejtők jutalmat kapnak. Leveleket, megfejtéseket a címre küldjétek: E. Kelemen, Wien 9, Liechtensteinstr. 20. Szeretettel gondol rátok a Levelező néni. Találós kérdések 1. Melyik állathoz hasonlítja Keresztelő János a farizeusokat? 2. Melyik két állatot említi Jézus, amikor arról beszél, hogy nincs fejét hová lehajtania? 3. Melyik állatnak nem lehet bekötni aratáskor a száját Pál apostol szerint? 4. Melyik állat eledelével táplálkozott a tékozló fiú, amikor nyomorúságban volt? 5. És milyen állatot vágtak le hazatérésének örömére? 4
