Utitárs, 1963 (7. évfolyam, 1-9. szám)

1963-05-01 / 5. szám

ÚJ UTAKON

Manapság a társadalomban mindenütt a merész kisérletezések és útkeresések idejét éljük. így van ez Finnországban is. Ezért amikor erről az országról mint az «ezer tó országáról» beszélünk, képzeletünkben ne csupán a tavak csendje jelenjék meg, hanem a modern élet komplikációkkal teli — sokszor kegyetlen — világa is. Suomi tulajdonképpen csak fenntartással, a nyugateurópai országokkal való összehasonlítás esetén, nevezhető a «csend országának». Itt sem mindenütt «harapni friss a levegő»!

A megváltozott, új helyzetben az egyház sem járhat a régi jól kitaposott utakon, ha az embereket el akarja érni.

Egyházi körökben sokan arra a felismerésre jutottak a háború után, hogy a családi élet problémáira sokkal nagyobb figyelmet kell fordítani. A háború alatt ugyanis a családi kötelék kemény próbának volt kitéve, — se próbát sok esetben nem állotta ki. A válások száma egyre növekedett. A lelkészek azt tapasztalták, hogy nem elégséges ha az embereknek pusztán csak tudomására hozzák az egyházi tanítást a válásról. Nem, a nehézségbe jutott házastársak mellé le kell ülni, meg kell őket hallgatni, hogy teljes képet nyerjenek minden egyes helyzetről. Hosszan tartó, őszinte beszélgetések után világosodott meg kinek-kinek igazán, hogy az illető mennyiben hibás az előállott konfliktusban.

Ilyen családi tanácsadó szolgálat ma már egy sereg európai evangéliumi egyházban található. A kezdeményezés azonban az északi evangélikus egyházaktól származik. Finnországban már tíz éve megindult ez a szolgálat, s ma már minden nagyobb városban működik. A munkát rendszerint egy «team» (egy lelkész, egy orvos és egy jogász «munkaközössége») végzi. Már az 1955-ös esztendőben a Helsinki-i team munkája nyomán 500- nál több esetben rendeződtek bomlófélben lévő házasságok.

De nemcsak elrontott házassági kapcsolatok helyrehozatalával foglalkozik ez az új intézmény. Az esetleges konfliktusok megelőzése végett a jegyespároknak kurzusokat rendeznek. Egy ilyen, a fővárosi szakszervezeti székházban tartott tanfolyamnak néhány évvel ezelőtt 1100 résztvevője volt. Ezeken a kurzusokon a tanácsadó szolgálat emberei és pszihiáterek előadási mellett filmeket vetítenek és vitaesteket rendeznek. Pár évvel ezelőtt a mozgalom egyik író tagja négy-felvonásos színművet írt, melyet hivatásos színészek adtak elő a fővárosban és vidéken.

E munka világosan megmutatta, hogy a zilált házassági kapcsolatok helyrehozatalánál mindennél nagyobb szerepet játszik a mindkét fél részéről való alkalmaz-Az egzisztencializmus atyja

150 éve született Sörén Kierkegaard

Kierkegaard Sörén születésének már 150 -ik évfordulója volt május 12.-én, hírneve és gondolatainak időszerűsége azonban még egyre növekszik. A mai európai filozófia és irodalom csaknem minden területén találkozunk hatásával. Kevés Írónál vagy gondolkodónál lehet annyira különböző, sőt, egymással szembenálló elvek hirdetésére kiindulópontot találni, mint éppen nála. Korának Don Juan-jai kéjelegve olvasták a «Csábító Naplójá»-nak erotikus leírásait, istentagdó filozófusok tőle tanultak, s a legkiválóbb teológusok idéznek munkáiból.

Ez a sokféleség nem gondolatainak zavarosságából adódik, hanem abból, hogy Kierkegaard nem akar egy meghatározott életszemléletet, egy elsajátítható filozófiát tanítani. Gondolkodásra és választásra akarja olvasóit bírni. Az igazságot nem lehet megtanulni, az igazsággal élni kell.

Három fő életlehetőséget, «stádiumot» mutat be műveiben. — Az első az esztétikai stádium, a romantikus érzelmek ideje. Az ember a pillanatnak él, az élvezetet keresi, felelősségről nem akar tudni, Könnyelműség és felületesség jellemzi, s éppen ezért az élvezet pillanatai között unalom s kiábrándultság fogja el. Amikor már «mindent» megpróbált, elfogja az ismétlődéstől való félelem. Újat akar, de nem tud szabadulni az élvezethajhászástól. Elkeseredettség fogja el, de ez sem igazi elkeseredettség. Ezt is tudja kívülről, érdektelenül nézni. Annyira dekadenssé válik, hogy kiábrándultságát is élvezi. Jól érzi magát az elveszettség pillanatnyi hangulatában.

Ebből az állapotból kijutni gondolkodással nem lehet. Az embernek teljes lényével kell az elveszettséget átélnie. A vétkesség tudatát kell választania, hogy meglássa a különbséget Jó és Gonosz között. Az ember felfedezi a felelősséget, a mindennapi élet apróbb-nagyobb feladatait, s azoknak él. — Ez az etikai stádium, a kötelességteljesítés kora. Jó házastárs, s munkahelyén megbecsülik. Kívülről nézve talán unalmas, szürke ember, de maga az örökkévalóság fényében látja az életet.

A következő stádium akkor jelentkezik, amikor a mindennapi renden túl egy Hatalmasabb iránti elkötelezettségét látja meg. Az Abszolúttal kerül szembe. A

kodás. Akinek volt része szeretetben s életében sok jóságot tapasztalt, az kell hogy ebből másoknak tovább adjon, olyanoknak, akik ezt sohasem tapasztalhatták. E szeretetlenségnek és bűnnek az átkát a gyülekezetnek — mint Krisztus testének — közösen kell hordania. Krisztus, aki az egész emberiség bűnének terhét viselte, így hívja követőit: egymás terhét hordozzátok. Si-la nyomán Szi-dor.

probléma tehát az lesz, hogy lehet-e az ember Istenhez való viszonya olyan, hogy az felment az erkölcs, az általános rend iránti elkötelezettség alól?

Kierkegaard Ábrahám példáját állítja elénk, akitől Isten azt követelte — az «erkölccsel» ellenkezően — hogy áldozza fel fiát. (Lásd 1. Mózes 22.) Ábrahám engedelmeskedik. Hátat fordít a világnak, elhagyja mindazt, ami eddig az életet jelentette számára, hogy Istennek engedelmeskedjen. Ilyen magatartásra csak a HIT képes. De amikor teljes lényével kiveti magát a hitből való élet látszólagos bizonytalanságába, akkor történik meg a csoda: Istentől mindent visszakap. «A végtelenség kettős mozdulatát» végezte el: mindent odaadott, de a hit által mégis bízott Isten Ígéretében — hogy Izsák lesz az örökös — és mindent visszakapott. Ez jellemzi a vallásos stádiumot. Isten iránti engedelmességből kész feladni az életet, a hit által viszont mégis bízik az életben. Talán kívülről nézve úgy él, mint bármelyik kispolgár, de ezt az életet a «hit abszurduma» által éli, teljesen lemondott róla, s teljesen visszakapta.

Természetesen nem azt akarja Kierkegaard mondani, hogy az ember szabadon választhat ezek között a lehetőségek között. Csak két lehetőség van: vagy válsztja az ember saját magát, az életet az adott körülmények között, vagy nem. Ha választja, akkor meglátja az élet felelősségét és evvel együtt azt, hogy adósa ennek az életnek. Az ember tehát választhatja saját magát, mint vétkes embert, mint aki tartozik. Ezt az életet elviselni csak a hit képes, az a hit, amely mindenről lemondott, hogy mindent Isten kezéből kapjon. Az ember nem a múltban él (ott csak a mulasztást látja) sem nem a jövőben (ott csak a halált látja) hanem a jelenben, a pillanatban, ahol Isten újra meg újra

5