Utitárs, 1963 (7. évfolyam, 1-9. szám)
1963-04-01 / 4. szám
Radevormwald -1963 Az eddigi konferenciák folytatásaképen ez évben gyülekezetünk rendezi meg a húsvéti evangéliumi ifjúsági találkozót a -^vesztfáliai Radevormwald-ban «Ádámhol vagy?» főtéma alatt. Tudatosan írtam találkozót, mert az ennek a konferenciának a célja, hogy szabad keresztyén fórum legyen, találkozás egymással és Jézus Krisztussal. Keressük a választ, hogy hol van a mai ember a világban és mi az Isten szava hozzánk, megtett utunkon, útkeresésünkben, személyi szabadságunkban és fejlődésünkben. Sokan nem ismernek bennünket. Gyülekezetünk ún. «uniált», azaz «közös» evangéliumi (protestáns) gyülekezet. 1957- ben kezdődött el a magyar lelkigondozói szolgálat, melyből az évek folyamán gyülekezet született. Ebből fejlődött ki a Rheinland-i és Westfalen-i Német Evangéliumi Egyházaknak magyarajkú szórványgyülekezete. így bennünket menekült magyarokat keresztyénségünk beletagolt új hazánk egyházi életébe, •— és van-e nagyobb és természetesebb össztartó erő mint épen ez? De épen ez által, mint magyarok még jobban szétesünk, mert lelki kettősségben élünk. Gondolkodásunk egyik része magyar, a másik pedig kinek-kinek az új hazája szerint angol, svéd vagy osztrák. Meg kell találnunk az egyensúlyt két ellentétes jellegű gondolkodás között és meg kell találnunk egymást mint svájci, francia- vagy németországi magyarok. Radevormwald segít egymást megismerni, régi kapcsolatokat feleleveníteni és újakat kötni. Ez az egymással való találkozás az egyik célja ennek a konferenciának. Mivel nem élhetünk elkülönítve a világtól, foglalkoznunk kell aktuális szellemi, erkölcsi és gazdaságpolitikai kérdésekkel is, mert ezek hozzátartoznak mindennapi életünkhöz. Keressük a kapcsolatot a magyar és külföldi szellemi fejlődéssel, keressük a valászt az élet kérdéseire és az utat, melyen járni szeretnénk. A második célja tehát a konferenciának találkozás ebben a világban, melyben élünk, annak minden problémájával, önzésével, meghasonlottságával és bűneivel. Keresztyének vagyunk, s ez azt is jelenti, hogy meg tudjuk egymást hallgatni, türelemmel és megértéssel tudjuk viselni egymás hibáit és keressük azt ami közös bennünk. Keresztyénség azonban nincs hit nélkül, életünknek és gondolkodásunknak Istenhez való fordulása nélkül. Kérdéseinkre a választ Krisztuson keresztül kell keresni. Ez segít minket arra, hogy megtaláljuk a helyes utat és egymásra találjunk a keresztyéni szeretetben. A harmadik célja ennek a konferenciának tehát találkozás a krisztusi szeretetben, igazságot kereső, mély emberi őszinteségben Ezekkel a gondolatokkal üdvözlöm és várom gyülekezetünk nevében szeretettel Ezévi ifjúsági konferenciánkat Északrajna-Wesztfália (Nordrhein-Westfalen) egyik városában, tehát egy uniált egyház területén fogjuk megtartani. Más országból jövő fiatalok alighanem keveset hallottak az uniált egyházakról, ami nem is csoda, mert az egy német, pontosabban mondva porosz specialitás. Tájékoztatásul hadd adjunk itt rövid áttekintést az uniált egyházak múltjáról és jelenéről. Az uniált egyházak keletkezése és története szorosan összefügg Németország szellemi és politikai történetével. Míg a reformációt s ennek keletkezését elsősorban teológiai okokban kereshetjük és csak másodsorban az akkori kor áramlataiban, addig az uniált egyházak keletkezését elsősorban a kor szellemi és politikai áramlataiból érthetjük meg. Teológiailag az unió ma is még tisztázatlan és nagyon vitatott kérdés az uniált egyházak keretén belül is. Az unionizmus gyökerei a német evangélikus teológiában Calixt Györgyre mennek vissza. Calixt egy humanista felvilágosodásával próbálta a keresztyén egyházak tanait egymás mellé állítani és a sok tantételre felosztott tanítás közt itt s ott egyegy közös vonást találni. Ilyesformán a valóban meglévő ellentéteket és ellentmondásokat megpróbálta letompítani és a felekezetek közt a békés toleranciát hirdette. Nem minden ok nélkül bélyegezték ellenfelei Calixtot szinkrétistának. Calixt korában /1586—1656/ felfogása csak mint egy érdekes teológiai felfogás létezhetett. Calixt maga nem szállt síkra az unióért, mert ez abban az időben evangélikusok és reformátusok közt nehezen lett volna megvalósítható. Az unióhoz az a politikai és társadalmi átalakulás vezetett, melyet Napoleon az európai felvilágosodás nevében és részben szellemében Németországban életre hívott és részben megvalósított. Napoleon hadai nem csak ellenálló hadseregeket, hanem régi társadalmi és kulturális formákat és határokat is elsöpörtek. Ezek a társdalmi és kulturális formák nem az európai felvilágosodás szellemkörébe tartoztak és ezért elavultnak számítottak. A francia uralom Északrajna-Westfália területén volt a legtartósabb, így az európai felvilágosodás szellémköre a legintenzívebben e tartományok lakosainak életformáiban és gondolkozásában gyökeredzhetett meg a legerősebben. Ezért nem csoda, hogy éppen ez a terület volt kezdettől fogva az unionizmus fellegvára, és ma is az. 1817-ben a porosz király deklarációban a Radevormwaldba készülő magyar evangéliumi ifjúságot. Dortmund, 1963. március 1. Veöreös László gyülekezeti felügyelő hívta fel protestáns alattvalóit, hogy a reformáció közeledő 300 éves jubileumát egy protestáns unió létrehozásával ünnepeljék meg. Mint látjuk, az unió nem az egyházon belül spontánul született, hanem politikai részről — talán csupán csak politikai megfontolásból —- jött a kezdeményezés. A király maga készítette el az unió számára a közös liturgiát. Mint politikai kérdésekben ez szokás, ezt az egyházi kérdést is politikai erővel, hatalommal próbálta a király elintézni. Erre a hűséges evangélikus gyülekezetek kiváltak a porosz evangélikus egyházból. A reformátusok talán azért nem fejtettek ki nagyobb ellenállást, mert számuk a porosz birodalmon belül csekély volt. A kivált gyülekezetek papjainak nagy részét a király börtönbe vettette. A templomot hű evangélikus gyülekezetektől pedig a katonaság vette el. Ennek ellenére a hű gyülekezetek és lelkészek ellenállása nem tört meg. Ebben az időben sok lelkész gyülekezetével együtt Amerikába vagy Ausztráliába kivándorolt, mert inkább hazájukat hagyták el, de hitüket nem akarták megtagadni. Később aztán az unión belül az egyes gyülekezetek több szabadságot kaptak. Forduljunk ezek után az uniált egyházak jelene felé. Hogyan mutatkozik meg az uniáltság azaz az egyesülés az uniált egyházokon belül? A teológiában úgy mutatkozik meg az unionizmus, hogy az evangélikus és a református tantételeket egymás mellé állítják és a kettőből egy közös alapot próbálnak kikovácsolni. Nem kérdezik nagyon, hogy Luther milyen a - lapállásból mondta azt, amit mondott, és hogy Luther alapállása vagy Cálvin kiindulási pontja volt-é helyes. Az egyes tanokat, mint pl. a bibliáról, vagy a törvényről való evangélikus és református tantételt egymás mellé helyezik és aztán azt kérdezik, hogy mi a közös mindkettőben és azt, hogy az egyik felfogás mit tud a másiktól tanulni, azaz átvenni, hogy a kettő egy harmadik tanításban, egy szintézisben összeolvadjon. Körülbelül így csinálta ezt Calixt a 17. században már. így a ellene felemelt vádat, a szinkretizmus vádját az uniált egyházak teológusai ellen is fel lehet vetni. Az unión belül még ma is vannak evangélikus, református és uniált gyülekezetek. Az evangélikus gyülekezetekben a liturgia rendszerint gazdagabb és a konfirmandus órákon Luther Kis Kátéját tanítják. A református gyülekezetekben a liturgia egyszerűbb és a konfirmandusoknak a Heilderbergi Kátét tanítják. Az uniált gyülekezetben saját belátás és döntés alapján lehet akármilyen liturgiát, mely az uniált egyházak ágendájában található, venni és lehet akármelyik vagy mind a két káté alapján a konfirmandus (folyt, a 8. oldalon) 5 «Uniált» egyházak
