Utitárs, 1963 (7. évfolyam, 1-9. szám)
1963-01-01 / 1. szám
«XII. Pius második temetése»? A római katolikus zsinat első ülésszakának visszhangja uTtmt Külföldön élő magyar evangélikusok lapja. Szerkesztő és kiadó: Terray László Szerkesztőség és kiadóhivatal Prestegarden, Rosvoll, Norge A szerkesztő bizottság tagjai: Kótsch Lajos, Pátkai Róbert, Szépfalusi István. A lap ára egy évre 1,50 US dollár. Az üres templomok Időnkint riasztó hírek jelennek meg arról, mennyire csökken az északi evangélikus egyházakban a templomlátogatás s egyáltalában az egyház munkája iránti érdeklődés. Egyes lapok — különösen Keleteurópában — rosszul leplezett kárörömmel állapítják ezt meg, s már olyan megállapítások is elhangzottak, hogy az evangélikus egyház ideje Skandináviában lejárt, s a mutatkozó «légüres teret* mással kell betölteni. Mindenekelőtt szögezzük le, hogy maguk az északi egyházak azok, akik leginkább tisztában vannak a helyzettel. Az elszomorító statisztikai adatok épen egyházi oldalról jutottak a nyilvánosság elé. S a helyzet felmérése már maga egy lépés a diagnózis, s remélhetőleg a gyógyítás felé is. De tegyünk hozzá még valamit: a száraz statisztika nem számolhat a probléma minden részletével. Itt hadd mutassunk rá két tényezőre, melyekkel sem a statisztika, sem a beavatatlan olvasó nem számol: a távolságok és az éghajlat befolyására. E sorok írója jó fél éve egy középnorvégiai tengerparti gyülekezetben szolgál. A gyülekezet áll egy 70 km-es kerületű nagt' szigetből s rengeteg kis szigetből, melyek közűi 20-on laknak emberek: a, 4000 lélek közül kb. ezren. A gyülekezet három temploma közűi az egyik olyan fekvésű, hogy körülötte másfél kilométeres körzetben négy lakott ház van. Akkor épült ez a templom, amikor a fő közlekedési eszköz a hajó volt olyan szakaszokon is, ahol most autóbuszok közlekednek. Ha mármost egy viharos ádventi vasárnap ebben a templomban 40 ember lézeng, rögtön kész a statisztika ítélete: az Edöy-i gyülekezetnek «egy százaléka jár templomba»! Hogy ilyen ítéletidőben hányán merészkedtek volna ki egy magyarorzsoltárból, az a bizonyságtétel hangzik felénk ugyanebből a szájból: «Hadd énekeljek az Úrnak, hogy jót tett velem!» — Az egész világ elcsodálkozik majd, Uram, mikor üt a te órád! Ámen. December 8-án végétért a II. Vatikáni zsinat első ülésszaka. Az egyházi sajtó a zsinat megítéléseben érthető módon nagy óvatosságot mutat. Csak a teljes zsinat bezárulása után lehet majd fogalmat alkotni arról, ért-e el eredményeket a zsinat s milyeneket. A svájci evangéliumi egyházak sajtótájékoztatója, a Schweizerischer Evangelischer Pressedienst zsinati atyák kijelentéseivel kommentálja a zsinatot: Mikor a liturgia tudósa, Pascher prelátus, december 8-án este a liturgiái kérdések tárgyalására vonatkozóan kijelentette: «A kétezeresztendős templomban kinyíló kapuk csikorgását lehetett hallani-», vagy mikor a frankfurti jezsuita teológus, Hirschmann professzor az egész zsinatra gondolva azt mondta: «Nem is merészkedtem volna azt jósolni, hogy ilyen sokat érhetünk el», — akkor az evangéliumi egyházak részéről azt felelhetjük: Valóban, a zsinat elején nagyon tartózkodó jóslatokra kényszerültünk. És: Valóban, nincs senki, akit nem ösztönözne csodálkozásra a kéthónapos zsinati munka tényleges lefolyása. S mikor Kampe püspök a fenti kijelentésekhez hozzáfűzte: «De azt is meg kell mondanunk, hogy a jövő még sok bizonytalan tényezőt rejteget s még sok veszélyes helyzetet hozhat magával», — akkor a magunk részéről is aláhúzzuk, hogy realisztikusan kell értékelni a zsinat eredményeit s világosan kell látnunk, mennyi feladat vár még megoldásra. A lap óv attól a félreértéstől, «hogy a Rómával való ökuménikus beszélgetés hatalmas lépéssel haladt előre, vagy hogy a katolicizmus ellen az evangélium alapján emelhető kifogások egy része máris elaszági (vagy más országi) faluból egy 4—5 km-es sétára, arra talán jobb nem is gondolni. (Emlékszem, milyen nagy öröm volt a borsodmegyei szórványban, mikor a 2—3 km-re fekvő filiából egy-egy hívünk átgyalogolt karácsonyi vagy húsvéti istentiszteletre!) S hogy a lelkész ugyanaznap délután összejövetelt tart egy falu központi fekvésű imaházában, ahol a 2 kmes körzetben lakó 300 ember közül 150- en jelennek meg, — az sem kerül bele a statisztikába. Persze nem szabad elbagatellizálni a problémákat. Tagadhatatlan, hogy válságos időket élnek az északi egyházak, és sok a megoldatlan probléma és feladat. De korai még felettük a halotti beszéd. vult», s az egyház egységét illető benyomásait így foglalja össze: Nem ökuménikus párbeszéd folyt le Rómában, hanem «a kapcsolatok felvétele» a római egyházzal, magában ennek az egyháznak a központjában, hogy meglássuk: lehet-e arra számítani, hogy a jövőben magasabb szinten párbeszéd induljon meg. A hamburgi Sonntagsblatt, melynek kiadójaként Lilje püspök szerepel, bizonyos csalódással állapítja meg: a zsinat «hallgatásba burkolózott. Száraz nyilatkozatai megakadályozták, hogy a keresztyén közvélemény élénk beleéléssel követhesse munkáját*. A lap zsinati tudósítója mégis nagy optimizmussal méltatja a zsinat munkáját: «Itt már semmi sem lehetetlen.» A vatikáni konzervatív körök sorozatos vereségeit (melyeket «az Ottaviani körüli meglepetések* fogalmába foglal) jó jelnek tartja a többi egyházakhoz való viszony szempontjából: Mikor a zsinat ismételten állást foglalt Ottaviani ellen «ez ellen a nagy öreg római ellen, aki nem akar tudomást venni az ökuménikus tavaszról», ezzel bizonyos prognózist tett lehetővé a zsinat további menetét illetően: Pormai tekintetben: ez a zsinat nem akarja magát kitenni annak, hogy tévedéseket fogadjon el határozatképen. Inkább vár az eredmények közzétételével, s maga akarja diktálni magának az ütemet. Tárgyilag: nem szereti — tényleg lehetséges ily gyors változás XII. Pius óta, akiről a lapok azt írják, hogy most temetik másodszor? — nem szereti ez a zsinat a maximalistákat. Az Evangélikus Világszövetség elnöke, dr. Franklin C. Fry, a Lutheran World Federation Press Service szerint, bizonyos megelégedéssel állapította meg, hogy a Világszövetség, «felekezetkutató intézetének* felállításával 1957-ben olyan lépést tett, melynek helyességét és szükségességét épen a II. Vatikáni zsinat is igazolta. «1957-ben azt mondták nekünk a szakemberek — mondotta dr. Fry — hogy a római katolikus egyházról való fogalmaink elavultak, távol állnak a valóságtól, sztereotipek s olykor a karikatúrához közelednek. Ezt akkor nem akartuk elhinni. De utóbb be kellett látnunk, hogy ez így van,' s most látjuk, milyen pompás dolog, hogy felkészültünk egy ilyen felekezetközi kutatómunkára.» Az Evangélikus Világszövetség egyik (folyt, a 8. oldalon) 3
