Utitárs, 1963 (7. évfolyam, 1-9. szám)
1963-01-01 / 1. szám
VII. évf. 1. szám. Megjelenik havonként 1963 január. KÜLFÖLDÖN ÉLŐ MAGYAR EVANGÉLIKUSOK LAPJA 'sl vfcp'Zvt'-t-. , <9lt'í'-7 Dr. Vajta Vilmos: Evangélikusok a Vatikánban A cikkíró az Evangélikus Világszövetség megfigyelőjeként több mint egy hónapon át résztvett a II. Vatikáni zsinat ülésein, s cikkét néhány nappal a zsinat első ülésszakának befejezése előtt írta Rómában, az Utitárs számára. Szerk. Köztudomású, hogy a római katolikus egyház más egyházak megfigyelőit is meghívta II. Vatikáni zsinatára. Ez a lépés joggal keltett feltűnést. Sokan azonban egyoldalúan úgj ítélték meg i helyzetet, mintha ebben a dologban csak a római katolikus egyház tett volna közeledő lépést. Persze tény, hogy ez a lépés főleg XXIII. János pápának köszönhető s annak az érdeklődésnek, melyet a pápa a keresztyénség egységének ügye iránt tanúsít. Elődje az I. Vatikáni zsinat ideién csak a katolikus egyházba való visszatérésre szólította fel a többi egyházakat. Tagadhatatlan tehát, hogy ezzel a lépéssel a jelenlegi pápa túltette magát azokon a nézeteken, melyek a katolikus egyházban a keresztyének egységére vonatkozólag uralkodóknak tekinthetők. De ennél a dolognál arra is rá kell mutatni, hogy megfigyelők küldése szintén nem magától értődő dolog, a nem-római egyházak részéről. Hogy a nem-római egyházak egy része elküldte megfigyelőit a katolikus zsinatra, azt a modern ökuménikus fáradozások eredményének kell tekintenünk. Tény azonban, hogy mind az ortodox, mind az ún. protestáns egyházakon belül vannak körök, melyek nem jó szemmel nézték, hogy a meghívott egyházak nagy része eleget tett a meghívásnak. Mind a pápa meghívását, mind a nemkatolikus egyházak megfigyelőinek részvételét úgy kell tehát tekintenünk, mint «az egyház ökuménikus korszakának» kölcsönös eredményeit. Még nyolc évvel ezelőtt is, az Egyházak Világtanácsa Evanston-i ülése alkalmából, egy katolikus bíboros megtiltotta, hogy azon egy katolikus sajtóképviselő résztvehessen. Ma már természetes, hogy római katolikus megfigyelők ökuménikus gyűléseken vesznek r^zt, nerb-katolikus résztvevők pedig ott ülnek a Szent-Péter-templomban, s ha csak passzívan is, de követhetik a tárgyalásokat. Ami a dolog gyakorlati részét illeti, a nem-katolikus résztvevők mindenekelőtt hallgathatják a plenáris ülések vitáit, melyek a nyilvánosság számára tulajdonképen «titkosak». Mint a zsinati atyák, ők is hallgatási kötelezettség alatt állnak tehát. Ezt a feltételt természetesen minden megfigyelő méltányolja. Nem kis csodálkozásukra azonban a napilapokban pontos beszámolókat találnak a tárgyalások, a viták menetéről, sőt a zsinatban a megelőző napon lefolyt szavazások pontos eredményét is megtalálják. Önkéntelenül felmerül a kérdés, hogy a sajtó, rádió és televízió uralma alatt álló modern világban, szerencsés lépés volt-e a zsinat tárgyalásainak titokbantartása. Nyílt tárgyalások mindenféle kósza híreknek is elejét vehették volna. Erre azonban nem gondoltak. így aztán könnyen állhat elő az a különös helyzet, hogy egy megfigyelő általánosan ismert dolgokró számol be a nyíMnosságmk, Mr mgyon jól tudta, hogy olvasói vagy hallgatói más forrásokból már sokkal többet megtudtak. A nem-katolikus megfigyelők a passzív részvétel mellett megkapják mindazokat az iratokat, melyeket a zsinati atyák között szétosztanak. S ezeket az iratokat nemcsak olváshatják, hanem arra is nyílik lehetőségük, hogy az iratok tartalmát római katolikus teológusokkal megvitassák. Ez nemrsak magánbeszélgetésekben történik, hanem összejöveteleken is, melyeket (folyt a 4. oldalon) Tángagärde, skandináviai konferenciai telepünk.
