Utitárs, 1962 (6. évfolyam, 1-11. szám)

1962-10-01 / 9. szám

«ÉLNI AKARUNK!» A Keresztyén Ifjúsági Világszövetség IV Európai Területi Konferenciája Szalonikiban, 1962. julius 2C — 31. A Keresztyén Ifjúsági Világszövetség (YMCA—YWCA) 1855-ben, Párizsban alakult meg az egyes nemzeti szövetségek összefogásával. Ezzel az alakuló-gyűléssel a világ keresztyén ifjúsága példamutatás­sal járt elől a nemzetközi és a felekezet­­közi összefogás terén akkor, amikor az egész világon majdnem minden területen a türelmetlen szűkkeblűség uralkodott. A II. Világháború után szükségesnek látszott — az általános európai politikai és gazdasági együttműködéssel párhuz­amosan — az európai nemzeti keresztyén ifjúsági szövetségek szorosabb össze­fogása. Ebből a megfontolásból kiindulva tartotta meg a Világszövetség az első európai területi konferenciát 1949-ben Firenzében (Olaszország). Ezen a konfe­rencián a nemzeti szövetségek kiküldöttei úgy határoztak, hogy négyévenként össze­jönnek a közös kérdések megbeszélésére. A második konferenciát 1953-ban Kassel - ben (Németország), a harmadikat pedig 1957-ben Aarhusban (Dánia) tartották. Az aarhusi konferencia egységesen Szalo­­nikit jelölte ki a negyedik találkozás színhelyéül. Szalonikira két ókból esett a választás. Előszöris azért, mert ebben a városban alakult Pál apostol missziója nyomán az első keresztyén gyülekezetek egyike és az Újszövetséggel való ilyen formájú talál­kozás sok bibliaolvasó keresztyén fiatal vágyai közé tartozott. Másodszor pedig azért, hogy az európai protestáns és római katolikus keresztyén fiataloknak módjuk legyen az orthodox egyházzal való köz­vetlen és személyes találkozásra. Ez utóbbi szempont most különös jelentőséget nyert az orthodoxiának az Egyházak Világtaná­csába való felvételével is. «Élni akarunk!» Ez volt a konferencia összefoglaló témája. A résztvevők napról­­napra munkacsoportokban beszélték meg a keresztyén élet vonatkozásait a munka­helyen, a szabadidőben, a családban, a társadalomban, a politikában és az egy­házban. A reggeli áhítatokat protestánsok, orthodoxok és római katholikusok tar­tották felváltva. A záróelőadás «Mert őbenne élünk» címmel foglalta össze a konferencia anyagát és a megbeszélések eredményeit. Kellemes meglepetéssel vettem áldo­másul — mint a konferencia egyetlen vasfüggönyön túlról származó résztvevője —, hogy a Szalonikiban összegyűlt nyu­­gateuropai keresztyén ifjúság mélyen átélt felelősséget érez mind a kommunista or­szágok, mind pedig a gyarmati sorból felszabadult országok ifjúságával szem­ben. Ez a felelősség sajnos csak az utób­biak felé nyilvánulhat meg konkrét tet­tekben; a kommunista kormányok or­szágaikban betiltották a keresztyén ifjú­sági szervezetek működését. De a közös imádság ereje a tilalmakon túl is fenn­tartja az összetartozás érzését. Ami a nemzetközi megbékélés terén végzett munkát illeti: széles körök előtt ismeretes a Világszervezetnek ezirányu kezdeményezése. Közvetlenül a II. Világ­háború befejezése után egyre-másra ala­kultak az akkor legjobban veszélyeztetett területeken az ún. keresztyén ifjúsági építőtáborok. Ezek keretében a különböző nemzetek ifjúsága közösen imádkozva kezdett neki az új világ felépítésének. A háború többmilliónyi menekültje mindig hálásan emlékszik vissza a Keresztyén Ifjúsági Világszövetségnek kivándorlási Mint lapunk más helyén is közöljük, 92 éves korában elhunyt Theodors Grün­bergs lett evangélikus érsek. Grünbergs érsek nekünk magyaroknak itt a hontalanságban igaz jóakarónk volt, aki mindig talált pár meleg szót azok­nak a gondoknak enyhítésére, amelyek ránk nehezedtek. Emlékezetére idézzük azokat a feljegyzéseket, amelyeket honta­lansága idején írt. «1945. január 30. A barométer állása 770, borús, közben derült. Takarékoskodás céljából 7.17 órakor kikapcsolják a villanyt. Nem tudok ol­vasni. De lassan mégis világosabb lesz. 7.45 órakor már tudok írni. Szimbólum­nak tűnik fel előttem, hogy az a sötétség, mely az egész világra borult, lassan eltű­nik és újra világos lesz. A világosság jön és megint jönni fog. A gyűlöletnek és az irigységnek sötétsége el fog tűnni az em­bereknél, a gyásznak és a szomorúságnak sötétségét Krisztus szeretetének világos­sága fogja felváltani. Nagyon gyorsan lesz mind világosabb és világosabb. Adja Isten, hogy az egész világ is mind vilá­gosabb legyen. Ez az imádságunk ma. Mennyei Atyánk, hallgasd meg a mi imánkat és segítsd meg az emberiséget, hogy ebből a zűrzavarból, ebből az öndi­csőítéséből, a nyers erőnek ebből az is­­tenítéséből kikerüljön. Mindenható égi Atyánk, segítsd meg ezt az emberiséget, hogy a te Szeretetednek magasságába fel­­emelkedhessék. A béke és a csend ural­kodik a természetben, a hó parányi kis csillagaival szeretettel és enyhén betakarja a földet, semmi szél. A csillagocskák za­és letelepedési kérdésekben nyújtott se­gítségére. Ennek az áldozatos és sokszor kevés eredményt láttató munkának a súlypontja ma a gyarmati sorból felszabadult vagy még mindig gyarmati sorban élő orszá­gokba helyeződött át. Az itt végzett munka az egészségügyi vonaltól kezdve a nevelés­ügyi kérdésekben nyújtott segítségig az élet minden területét átfogja és elsősor­ban az ifjúság felé irányul. Fiatalok nyúj­tanak kezet mostoha körülmények között élő fiataloknak, testvéri szeretetből és felelősségérzetből: ebben rejlik a segítség igazi ereje! Örömteli reménnyel tölt el, hogy a sokszor olyan közömbös és csak önma­gával törődő nyugati ifjúságnak van egy magát öntudatosan keresztyénnek valló része, amely kereszstyénségéről tettekkel tesz bizonyságot és világosan látja a fel­adatát: segíteni a nehéz körülmények között élő testvéreken, akiknek mostoha sorsában bizony a mi elődeink is nem kis mértékben ludasak! Szeb erényi Tamás. vartalanul alusznak a fákon, — óh bár­csak ilyen békesség lenne az emberek és a népek között, az államok között, akkor virágba borulna az egész föld és jólét lenne mindenütt. Miatyánk a mennyekben, legyen meg a Te akaratod úgy a mannyekben, mikép itt a földön is! 8.00 órakor már egész világos lett. Egyik-másik ember szeretne jót tenni, hogyha — amint mondja •— gazdag len­ne. De mi jót tudok én tenni, ha magam­nak is kevés áll rendelkezésemre? Ezt a felfogást nem tudom magamévá tenni. Csak pénzzel és anyagi támogatással tu­dunk segíteni? Nem, kedves barátom, te is tudsz embertársadon segiteni még ak­kor is, ha egy fillér sincs zsebedben. Ha csak aranyat hordozol szívedben, akkor már jót tudsz cselekedni felebarátoddal. Gondolj arra, hogy vannak olyan segítő cselekedetek, melyek semmibe sem kerül­nek. Említsek ilyeneket? Nos, itt vannak: — Barátságos tekintet a hétköznap egy­hangúságában, — fegyelmezett hallgatás, amikor em­bertársunk hibát követ el, — meleg kézszorítás a szomorkodónak, — barátságos köszöntés a legszegé­nyebb embernek is, — résztvevő tekintet annak, akinek tit­kos fájdalma van, •— őszinte bevallása hibánknak, ami­kor igazságtalanok voltunk. Mindezeket azonban csak olyan ember tudja megtenni, aki sohsem felejti azt a parancsolatot: «Imádd Istenedet minde-4 Grünbergs lett érsek emlékére

Next

/
Thumbnails
Contents