Utitárs, 1962 (6. évfolyam, 1-11. szám)
1962-09-01 / 8. szám
Zsinattörténelem Rättvik-tol Tangagärde-ig Míg e két svédországi tóparti telep közötti utat megtettük, bizony jópár hajszálat fútt le Glatz tiszteletes fejéről a csípős északi szél... Az itteni távolsági viszonyokhoz mérten az út maga nem is volt olyan hosszú; csupán sok időt vett igénybe, négy teljes esztendőt. Első alkalommal 1958 nyarán gyűjtötte Glatz József maga köré konferenciára azokat, akik jönni tudtak. Hamarosan meggyőződött ugyanis arról, hogy a hallatlan távolságok és a magyarok szétszóródottsága a lelkészi munkában új módszerek bevezetését teszik szükségessé. Mert Stockholm, Göteborg, Koppenhága s még néhány nagyobb hely rendszeres felkeresése mellett csak igen ritkán juthatott el olyanokhoz akik e központoktól távol laktak. így született meg benne a gondolat, hogy gyülekezete tagjainak a nyári szabadságokkal egyidőben konferenciát rendezzen. A vállalkozás Ígéretesnek bizonyult. Mind többen és többen jöttek. A Siljan tó partján, a Rättvik-i svéd egyházkerületi üdülőben kaptunk először helyet. Ez a vidék az idegenforgalomnak is egyik gyöngyszeme. — Ezután kétszer Jönköpingben töltöttük a nyarat: a Vattern tó partján, mely nagyságával a mi Balatonunkkal vetekszik. E várost az egykor benne virágzó sokféle ébredési mozgalom miatt a tartomány (Smáland) Jeruzsálemének hívják. — A múlt esztendőben végül a szépséges Norvégiába is elkerültünk: Oslótól délre, Greákerben tartottuk negyedik nyári konferenciánkat. A résztvevők rendszerint nagy utat tettek meg e helyekig, az előadók meg még messzebbről jöttek. Szolgálatot végeztek közöttünk Kelemen Erzsébet diakonissza testvér, Leskó Béla és Nagy József, Vajta Vilmos és Molnár Rudolf lelkészek, hogy a skandináviaiakat — élükön a «dánmagyar» Zeuthen Mogensszel — ne is említsem. Svéd és norvég vendéglátóink mindent megtettek, hogy jól érezzük magunkat náluk. A sok kedvességért és elnézésért gére is figyelmeztet, s ezért tud választ adni a rejtvényre: mi az ember? Ha Istent megismerhetnénk anélkül, hogy halandóságunkat is látnánk, akkor beképzeltekké válnánk. Ha csak tehetedenségünket látnánk, akkor elkeserednénk. Jézus Krisztus által viszont mindkét oldalt megismerjük. Ö az, aki megaláz elbizakodottságunkban, csüggedésünkben pedig felemel. 300 év alatt sokat változott a világ, de vájjon nincs-e Pascalnak mégis mondanivalója számunkra éppen ma? Nekünk is szükségünk van arra, hogy meghalljuk a szív szavát, és észrevegyük az életnek valóban nagy kérdéseit, amelyekre nekünk is választ kell adnunk. Sz. A. sok-sok köszönettel tartozunk nekik! A régi tervtől azonban nem tudtunk szabadulni: hogy egyszer saját gyülekezeti otthont kell építenünk! Nagy szükségünk van rá, s a terv nem is kivihetetlen, csak össze kell fognunk. Olyan otthonunk lehet, ahol kevesebb halat meg édes szószt kell ennünk, mert mi magunk főzünk, s csakis magyaros kosztot... S ez év pünkösdjén már meg is történhetett a házavatás! Az adódó lehetőségek közül a legjobbat választotta az egyháztanács, amikor a skandináv szempontból központi helyen levő Tángagarde telepet vette meg. E hely Göteborgtól keletre kb. 120 km-re van Västergötland tartományban, Borás és Ulrichehamn városok közelében. A szárszói és gyenesdiási konferenciázó telepekhez hasonlóan ez is tóparton fekszik, a szigetekben gazdag Tőiken tó partján. A telep védettsége miatt konferenciák tartására a lehető legideálisabb, a párját ritkitó természeti adottságok pedig fürdésre, pihenésre, üdülésre nyújtanak kiváló alkalmat. A leleményességnek szép példáját mutatja az új otthon létrejötte. Gyülekezetünk nőtagjai kézimunkavásárt rendeztek a ház-alap javára. Wagner Nándor egy linóleum-metszetének («Menekülés E- gyiptomba») példányait és reprodukcióit bocsátotta rendelkezésünkre, eladásra. — Adományok érkeztek sokfelől és számosán vásároltak százkoronás téglajegyet. Skandináv hittestvéreink segélyszervezeteiken keresztül segítettek. Németországból, ifjú papnénk gyülekezetéből, fél tucat fiatal jött el, kik átalakító munkálatokkal a telep befogadóképességét növelték. Az új otthon így igazi ökumenikus érzület kifejezője is lett. A pünkösdi házavatásra messze vidékről sereglettek össze az Otthon tulajdonosai: skandináviai gyülekeztünk tagjai, valamint az északi testvéregyházak megbízottjai: Dr. Nils Karlström Skara-i dómprépost s a svéd és norvég segélyszervezetek vezetői, Dr. Harry Johansson igazgató és Olav Egeland lelkész, — hogy részesüljenek a megnyitás örömében s hogy együttes hálaadással forduljanak Istenhez, aki kérésünket kegyelmesen meghallgatta és munkánkat sikerrel koronázta. Hazai egyházunkra gondolva még inkább növekeszik az Otthon jelentősége. Odahaza egymás után vették el egyházi intézményeinket. A konferenciák lehetősége régen megszűnt. Gondoljuk el: Isten most idegen földön tette lehetővé, ami otthon elképzelhetetlen: hogy évről-évre magyar gyülekezeti otthonban egyházi konferenciára gyűljenek egybe magyar keresztyének! — hogy az anyanyelven hirdetett Ige bennünket építsen, az otthoniak számára pedig vígasztalás legyen az egyházi otthonnak már puszta léte, de A római katolikus egyház 20 zsinatot tart számon, az októberben elkezdődő lesz a huszonegyedik. Az első hét az összkeresztyénség zsinata volt, s így azokat «egyetemes zsinatoknak» tekinthetjük. Az orthodoxok kiválása után még 11 olyan zsinat volt, melyek az egész nyugati keresztyénséget érintették. A két utolsó pedig a római katolicizmus rész-zsinata volt. Az alábbiakban felsoroljuk az eddigi zsinatokat s néhány fő kérdést, melyeket az egyes zsinatok tárgyaltak. 1. I. niceai, 325. Hitvallás. 2. I. konstantinápolyi, 381. Hitvallás. 3. Efezusi, 431. Nesztoriánusok elleni határozatok. 4. Chalcedoni, 451. Krisztus két természete. 5. II. konstantinápolyi, 553. Nesztoriánusok elleni határozatok. 6. III. konstantinápolyi, 680—681. Monotheletizmus elleni határozatok. 7. II. niceai, 787. Képtisztelet. 8. IV. konstantinápolyi, 869—870. Keleti keresztyénséghez való viszony. 9. I. lateráni, 1123. Wormsi konkordátum megerősítése. 10. II. lateráni, 1139. Egyházszakadások kérdése. 11. III. lateráni, 1179. Pápaválasztás szabályozása. , 12. IV. lateráni, 1215. Transsubstantiatio. 13. I. lyoni, 1245. II. Frigyes császár elítélése. 14. II. lyoni, 1274. Pápaválasztás. Keresztes hadjáratok. 15. Viennei, 1311—1312. Szerzetesrendekkel kapcsolatos kérdések. 16. Konstanzi, 1414—1418. XXIII. János «ellen-pápa» letétele. Húsz Járjos elítélése. 17. Basel-Ferrara-Firenze-i, 1431— 1442. Egyházszakadások. 18. V. lateráni, 1512—1517. Reformtervek. 19. Trienti, 1545—1563. írás és hagyomány. Miseáldozat. Reformok. 20. I. vatikáni, 1869—70. A pápa csalhatatlansága. 21. II. vatikáni, 1962—? T. L. még inkább a benne folyó munkáról szóló hír: ami tőlük elvétetett, az kint élő testvéreiknek megadatott ... Ily módon él tovább Északon a hazai konferenciai mozgalom, mely egykor a magyar egyházak számára a megújulást jelentette. S épen ezzel terjed Tángagarde feladatköre Skandinávia határain túlra: mivel ilyen drága örökséget hordoz, a hazától távol élő gyülekezeteink összességének egyik lelki és szellemi központjává kell lennie. Szi-dor. 5
