Utitárs, 1962 (6. évfolyam, 1-11. szám)

1962-06-01 / 6. szám

* Ismerünk magyarhoni egyetemes egyházunk életéből olyan adatokat, melyek szerint már 1740-ben nem ke­rülte el figyelmét az Amerikába ván­dorolt magyarság sorsa. Raffay Sándor bányakerületi püspök azonban, az el­ső világháború előtt, a Magyarok Vi­lágszövetségének titkára előtt kijelen­tette, hogy eddig Magyarország nem foglalkozott rendszeresen a külföldön élő magyar evangélikusok lelkigondo­­vásával. A Magyarországi Evangélikus Egyház külföldi Missziójának rövid történetében már egészen részletes es pontos adatokat olvashatunk az ame­rikai magyar ev. egyházak alakulásá­ról, életéről. És mikor a hazai egye­temes gyűlésen érről a kérdésről tár­gyaltak, már azt is meg tudták állapí­tani, hogy legkönnyebb lesz az Ame­rikába szakadt testvérekkel érintke­zést találni, mert ezekben megvan er­re a hajlandóság. Az első komoly lépés az volt, hogy Raffay Sándor bányakerületi püspök, 1914. január elején elindult Ameriká­ba azzal a megbízatással, hogy látogas­sa meg az amerikai magyar egyházakat tegye vizsgálat tárgyává azok helyze­tét, az amerikai és magyarországi egyetemes egyházhoz való viszonyukat és mondjon véleményt arról; volna-e szükség és lehetőség arra, hogy az ame­rikai magyar evangélikusokat, nemzeti és egyházi szempontból, valamelyik magyarországi egyházkerületbe beilesz­­szék? Raffay püspök tárgyalásokat folytatott az amerikai hivatalos egy­ház vezetőivel és szerződést is kötött velük, amely szerint a Magyarországon képesített lelkészeket minden feltétel nélkül Amerikában is elfogadják s ugyanaz történik Magyarországon az Amerikában végzett lelkészekkel. A szerződés azt is megállapította, hogy nyugdíj szempontjából mindkét fél be­számítja az összes szolgálati éveket és hogy megindítják a lelkész-cserét is. A New York-i Kossuth szobor leleple­zési1 ünnepére dr. Kapi Béla dunántúli püspök magyarországi küldöttséget vezetett s ezt az alkalmat felhasználta arra is, hogy kiséretével az amerikai magyar ev. egyházakat meglátogassa. Áldott alkalom volt ez is arra, hogy ebben a kérdésben a hivatalosak tisz­tán lássanak és a lelki kapcsolt;' erősödjék. Az újvilág magyar evangélikusainak viszonya szorosabbra fűződött az ó-ha­zával 1947. elején, amikor — először a második világháború után, — össze­jöttek az ú.n. győző és legyőzött álla­mok evangélikus képviselői a svédorszá gi LUNDban és ott megalakították a Lutheránus Világszövetséget, amelynek egyik alelnökévé Ordass Lajos hazai, bányakerületi ev. püspököt választot­ták meg. 1948. augusztusában alakult meg az EGYHÁZAK VILÁGTANÁCSA. — Ezen már Ordass nem lehetett jelen, mert a szegedi Csillagbörtönben ült, Dibelius berlini püspök, a záró-istentisztelet imájában, személy szerint emlékezve róla, imádkozott érte á jelenlevőkkel. Bizonyságtétel volt ez az IGAZSÁG mellett. Mikor pedig 1952-ben a Luthe­ránus Világszövetség második ülésén az új magyar evangélikus püspökök is jelen voltak, ugyanezen az ülésen a Világszövetség végrehajtó bizottsá­gának tiszteletbeli tagjává választot­ták meg Ordass püspököt, akinek házi­őrizetben, Budapesten kellett marad­nia. A magyarországi történeti protes­táns egyházak kezdettől fogva bekap­csolódtak az ökumenikus mozgalomba s képviselőik jelen voltak Lausanneban, Utrechtben s a munkában tevékenyen részt vettek. Hiszen Ökumenikus Ifjú­sági Bizottság már a harmincas évek közepétől működött Magayarországon. Ez a bizottság készítette elő a magyar delegációt az amszterdami világkonfe­renciára. 1943. június 24-én alakult meg odaha­za az Egyházak Világtanácsa Magyar­­országi Bizottsága dr. Ravasz László ref. püspök és dr. Radvánszky Albert evangélikus egyetemes felügyelő el­nökletével s ez állította fel 1945-ben az újjáépítési bizottságot, amely 1947- ben a Magyarországi Ökumenikus Bi­zottság nevet kapta. 1948-ban jelentek meg «Egyház a vi­lágban» címmel magyar nyelven azok a tanulmányok, amelyek az amszter­dami világzsinat tárgyalási anyagát al­kották s amelyeket hazai protestáns lelkészek Írtak. Mikor a második világháború össze1 omlása után részint kirendelés, részint önkéntes menekülés folytán egyre töb­ben kerültek ki híveink közül A Isztri­ába, Németországba, a hazai egyetemes egyház lelkigondozókat is küldött utá­nuk. Amikor pedig Németországban megalakult a «Németországi Magyar Protestáns Lelkigondozói Szolgálat», amelyben református és 'evangélikus lelkészek dolgoztak, Kapi Béla, hazai egyetemes püspök, a magyar menekült evangélikusok lelkigondozásának irá­nyításával hivatalosan Egyed Aladár és Asbólh Gyula lelkészeket bízta meg. A hazai püspöki karral állandó össze­köttetésben voltunk. Havonként rend­szeresen küldtük a munka-jelentéseket és állandóan kaptuk az utasításokat is. Így dr. Hovard Hong, Németország­ban dolgozó amerikai evangélikus ki­küldött kezdeményezésére, — a hazai püspöki kártól kaptuk az utasítást arra nézve is, hogy alakítsuk meg a külön Németországi Magyar Evangélikus Szolgálatit. A közös protestáns munkakerületi beosztás és egységes munka megma­radt ugyan, de munkánk evangélikus jellege jobban kidomborodott és nem füllt belé a protestáns gyűjtőnévbe. En­nek a lépésnek volt eredménye az, hogy a Lutheránus Világszövetség is megnyitotta előttünk nagy segéivrak­­tárának az ajtaját, és hogy kinyomtat­ták a magy. evangélikus gyermekeknek részére a hazai «Amit minden evangé­likusnak tudnia kell . . .» c. magyar evangélikus tankönyvet. 1957-ben, az Evangélikus Világszö­vetség harmadik ülésén, a megnyitó istentiszteletet már az 1956-os magyar szabadságharc után jogaiba és hivatalá­ba visszahelyezett, törvényesen meg­választott bányakerüelti püspök, Or­dass Lajos tartotta Minneapolisban. itt választották meg a Világszövetség első alelnökévé! — Ezen az ülésen Magyarországból, Argentínából, Vene­zuelából, az Egyesült Államokból és Svájcból stb., több, mint harminc ma­gyar evangélikus lelkipásztor vett részt. A hazai küldöttek, Ordass Lajos püs­pökkel együtt felkeresték az észak­amerikai magyar egyházakat és min­denütt hirdették az igét. Ki tudja, milyen áldott folytatása lett volna ennek a találkozónak, ha nem eresztik le a vasfüggönyt?!! Mi, innen Amerikából mindig imád­­ságos szeretettel gondolunk hazai hit­­testvéreinkre, lelkészeinkre és tiszte­lettel nézzük nemes önfeláldozó bi­zonyságtételüket, abban a szent meg­győződésben, hogy az utolsó szó itt is az Úré lesz. Egyed Aladár. Bibliát, étlekeskönyvct a Iclkészi hivatalok Cit'ián lehet beszerezni 4 Kapcsolatunk a hazai egyházzal Amerikai magyar evangé­likus lelkészek csoportja, vendégekkel.

Next

/
Thumbnails
Contents