Utitárs, 1962 (6. évfolyam, 1-11. szám)
1962-04-01 / 4. szám
Sörén Kirkegaard: QYERMEI<EI<NEI< Abrahám magasztalása ( Részlet) Senkit sem fognak elfelejteni, aki nagy volt ezen a világon, de mindenki csak ahhoz viszonyítva volt nagy, amivel küzdelmét vívta. Aki a világgal állt szemben, az által lett nagy, hogy legyőzte a világot, aki saját magával állt szemben nagyobb lett, mivel saját magát győzte le, de aki Istennel küzdött, mindenkinél nagyobb lett. Volt aki mindent legyőzött ereje által, volt aki legvőz.te Istent erőtlensége által. Volt olyan, aki magában bízott és mindent megnyert, volt aki bízott erejében és mindent feláldozott, de az, aki Istennek hitt, mindenkinél nagyobb lett. Ábrahám mindenkinél nagyobb lett. Olyan hatalom által, melynek ereje tehetetlenség, olyan bölcsesség által, melynek titka bolondság, nagy letjt egy reménység által, melynek formája őrültség volt, az által a szeretet által, mely gyűlöli saját magát. Ábrahám öreg lett, Sárát az egész környék csúfolta, mégis Isten kiválasztottja volt, az ígéret örököse. — Ha Ábrahám megingott volna, föladott volna mindent. Így szólt volna, akkor talán mégse az a Te akaratód, hogy úgy történjen. Lemondok a kívánságról. Nagy dolog egy kívánságról lemondani; de nagyobb dolog azt megtartani. miután az ember lemondott róla. — Ábrahám viszont hitt, azért volt még mindig fiatal. Aki mindig a legjobbat reméli, az öreg lesz, az életben csalódott; aki mindig a legrosszabbat várja, korán megörekszik, de aki hisz, megőrzi örök fiatalságát. Nagy volt az öröm Ábrahám házánál, mikor Sára gyereket várt az aranylakodalom napján. De ez nem maradt így sokáig. Ábrahámnak még egy próbát kellett megállnia. «Isten megkísérté (próbára tette) Ábrahámot és monda néki: Ábrahám! — és ő felele: imhol vagyok. És monda: vedd a te fiadat, ama egyetlenedet, akit szeretsz, Izsákot s áldozd meg égő áldozatul.» Tehát mindennek vége. Jobb lett volna, ha Izsák meg sem születik! De Abrahám hitt, nem kételkedett, hitte a lehetetlent. — Ha kételkedett volna valami mást kellett volna tennie, valami dicsőt, valami nagyot. — Kiment volna a hegyre, fát aprított volna, Május 20. Húsv. u. 4. vas. Heti ige: Zsolt. 98,1. — Napi igék: Jakab 1, 17-21. — Ján. 16, 5-15. Ef. 5, 8-14. — Jób 38, 22-41. Csel. 16, 25-34. — Jób. 39, 19-40. Kol. 3, 16-24. — Jób 40, 15-24. Máté 21, 12-17. — Jób 42, 1-17. 2. Tim. 2, 8-13. — Zsolt. 73, 1-12. 1. Sám. 16, 14-23. — Zsolt. 73, 13-28. TALÁLÓS KÉRDÉSEK Kedves Gyerekek! A mostani számtól kezdve rejtvényeket, találós kérdéseket közlünk számotokra. Remélem, sok örömötök lesz benne. Ha megfejtitek, küldjétek el a megfejtést a következő címre: Kelemen E. Wien 66/117. Austria. A helyes megfejtők között egy-egv szép könyvet és képet sorsolunk ki. Megfejtési határidő az európaiaknak mindig a következő hónap 15-e, — tehát most május 15. — a tengerentúliaknak pedig még egy hónappal később (most június 15). A megfejtéskor ne felejtsétek el a nevetekkel együtt a pontos címet is megírni, hogy a jutalmat elküldhessük. Mindnyájatokat szerettetel üdvözöl és leveleteket várja a Levelező néni. TALÁLÓS KÉRDÉSEK A BIBLIAI ÁLLATVILÁGBÓL 1. ) Melyik állatot küldte ki Noé . a bárkából, hogy megtudja, .. vége van-e az özönvíznek? 2. ) Milyen állatot ádozott fel Abrahám Izsák helyett? 3. ) Melyik állat nyelte el Jónást? 4. ) Milyen álattá változott Mó. . z.es vesszője a fáraó előtt? 5. ) Kik voltak a szegény Lázár egyetlen barátai? 6. ) Melyik állat volt nagy jelentőségű Péter életében? 7. ) Melyik állat hátán vonult be Jézus Jeruzsálembe? meggyújtotta volna a tüzet, s kést rántva így kiáltott volna: ne vesd meg ezt az áldozatot, bár tudom, hogy ez nem a legbecsesebb, amit adhatok, hiszen mi is egy öreg ember az Ígéret fiához, Izsákhoz képest, de ez a legjobb, amit én adni tudok. Saját keblébe döfte volna a kést. Csodálták volna az emberek, nevét nem felejtették volna el. — Azonban egészen más csodálat tárgyává lenni és más vezérlő csillaggá lenni, mely megmenti az aggódókat. Vájjon Te, aki most ezt hallod, így viselkedtél-e, mikor messziről láttad a sötét árnyakat, a megpróbáltatást közeledni? Nem elbújtál-e, vagy bátortalanul, suttogva próbáltál felelni? — Ábrahám biztosan, hittel, hangosan felelt: Imhol vagyok! s korán reggel felkelt, hogy felmenjen a hegyre. Tiszteletre méltó Atyánk, Ábrahám! Nem felejtjük el, hogy 100 éves lettél, mire megkaptad az Ígéret fiát, hogy kést kellett ragadnod, mielőtt megtarthattad őt, nem felejtjük, hogy 130 év alatt nem jutottál tovább, mint, hogy hittél. Dánból fordította: Szilas Attila KRISZTUS ÉS A MADARAK Krisztus urunk futott bújkált, Hideg földön az erdőn hált; Üldözői ott sem hagyták, Ott is meg-megriasztották. Kis pacsirta pártját fogta, Merre bujkál, meg nem mondta, Sőt hítta az üldözőket, Hogy vezesse félre őket. De a fürj ahogy meglátja: «Itt szalad» mind azt kiáltja; A bíbic meg mindjárt pedzi, «Búvik, búvik!» reá kezdi. A galamb is búgja sorba: «A bukorba, a bukorba!» Megfogták a bokrok alján, Szegény Krisztus arca halvány... El is vitték kínhalálra, Megfeszítni keresztfára. Kis pacsirta elkíséri, Galamb, bíbic, fürj csak nézi, S nem búsul, hogy ezt okozta. Krisztus őket megátkozta: A fürjet, hogy fenn ne szálljon, Csak vetés közt szaladgáljon A bíbicet, meg ne álljon, Réten káka közt bújkáljon; A galambot, búban éljen, Bokrok alatt keresgéljen. A pacsirtát szívvel, szóval Megáldotta ezer jóval: Tudjon békén fészkén ülni, Legmagasban felrepülni, Földre szátllni, égbe kelni S repícben is énekelni. Cevél Afrikából (folyt, az 5. oldalról) göző. Magam a középiskolás-korban levőkkel is alig tudnám felvenni a versenyt. Egy évek óta itt élő misszionárus mondotta nem rég, hogy nem baj, ha itt a szolgálatban többször szakítunk a hagyományokkal. Amikor a közelmúltban a tikai kikötőben jártam, egy afrikai rakodómunkást láttam, amint nyersgumi-csomagokat vitt a kikötőben miközben teli torokkal húvéti éneket énekelt. Ebédszünetben ismét találkoztunk. Egy láda előtt állt, azt olvasópultnak használta és egy Újszövetségből hangosan olvasta a húsvéti történetet. Csodálatos az, hogy Krisztus nemcsak ott Betlehemben született meg és nemcsak Jeruzsálemben támadt fel húsvétkor, hanem mindez minden emberben, ma is megtörténhet. Itt Kamerunban is. Adja Isten, hogy ez a karácsonyi és húsvéti gzenet ne hagyjon nyugodni bennünket és mindig gondoljunk arra, mire kötelez ez minket. Marcus Haas Gyulai Pál. 7
