Utitárs, 1962 (6. évfolyam, 1-11. szám)

1962-01-01 / 1. szám

A nagy vadász és a jő pásztor Piazza Armerina kis szicíliai falucs­ka, melynek nevét az elmúlt években többek között azzal kapcsolatban kap­ta szárnyra a hír, hogy VI. Gusztáv svéd király ismételten résztvett az ot­tani hatalmas császári palota marad­ványainak kiásásában. Norvég részről az ókor kitűnő is­merője, H. P. L’Orange professzor működött közre ezekben a munkála­tokban, melyek során többek között jóformán érintetlenül napfényre kerül­tek Maximianus császár palotájának terjedelmes és nagy művészi értékű mozaikpadlói. Maximianus császár, miután a kor szokása megkövetelte, hogy az uralkodó valamely istenség­gel azonosítsa magát, Herkules meg­személyesítőjének tekintette magát, és ezek a mozaikpadlók hol Herkulest ábrázolják különböző, szimbolikusan magyarázható hőstettek véghezvitelé­nél, mint a lernai hidra, a nemeai oroszlán, az erymantiai vaddisznó s a kerinai szarvas stb. legyőzése, — hol csupán félelmetes fenevadakat mutat­nak be melyeket a császár-félisten elejtett vagy tőrbe csalatott, hogy az­után népe örömére a cirkuszi játé­kokban szerepeltessen. L’Orange professzor érdekes teóriát vet fel ezekkel a vérengző, vérforraló képsorozatokkal kapcsolatban. Rámu­tat, hogy ezzel a hivatalos, a császár győzhetetlenségét dicsőítő ábrázolá­sokkal szemben már a Kr. u. III. szá zad körül egy másik irányzat kezd érvényesülni, mely a nagy vadásszal, a diadalmas erővel a jó pásztort állít­ja szembe, a félelemmel a szereteteta hajszolt vaddal a karmában biztonság­ban élő bárányt, az állatüldözéssel szemben az állatok békéjét. Az Attila történetéből ismert kelet­olaszországi Aquileia székesegyháza alatt egy a piazza-armerinaihoz hason­ló csarnok romjaira bukkantak, mely szintén állatábrázolások tömkelegével van díszítve, ezek azonban már nem az üldözött vadat, hanem a csendes hétköznap háziállatait, kecskét, ökröt, birkát, szamarat, lovat ábrázolnak, hol pihenve, hol zöld mezőn legelve, hol vidáman hancúrozva. A fő helyet szin­tén a békés természet képe foglalja el, virágos lomb között fészkelő tarka madarakkal. Ez az élő világ már nem áll ellentétben az emberrel, nem ser­kent harcra és küzdelemre, hanem felajánlkozik, felemelkedve járó, be­szélő testvérének védelme és őrizete alá helyezi magát, rámutat, hogy a vi­lágnak pásztorra van szüksége, hogy tökéletes otthonává legyen a terem­tett lényeknek. A jó pásztornak egy másik ábrázolása, mely az aquileiai székesegyház ma is használatban lévő részében fekszik, már teljesen keresz­tyén környezetben jött létre, Konstan­tin császár Milanóban 313-ban kiadott türelmi rendelete után. Itt tehát nem volt többé szükség bujkálásra, De a Részlet az aquileai dóm mozaik­­padlózatából. mozaikok északi részének megalkotá­sakor — az államhatalom túlkapásai­nak elkerülésére — még olyan képeket kellett használni, melyek a pogány hagyományokkal is összeegyeztethetők voltak. A falusi élet idillikus mozzanatai már jóval a keresztyén korszak előtt szilárdan kialakultak az antik művé­szetben. Ebben foglalták össze mind­azt, ami a gondtalan, békés, igényte­len életmódot jellemzi. Már jóval Krisztus előtt megtaláljuk a római domborműveken a pásztort kutyájá­val, amint feji vagy terelgeti nyáját, a kaszáló, szőlőt szüretelő, olajfát nye­segető szántóvető parasztot. Művészet és költészet egyaránt a nagyvilág fé­lelmetes eseményein kívülfekvő békés, boldog élet képévé eszményítette a falusi életet, s ez a IV. század végze­tes istencsapásainak közepette para­dicsomi dicsfényt kölcsönzött az áb­rázolt jeleneteknek. Különösen a sírem­lékei és a koporsókon mind gyak­rabban szerepelnek ilyen ábrázolások, mint a halál utáni örök béke megnyi­latkozásai. Ezt az irányzatot vette át mindin­kább a IV. század keresztyénüldözé­sei alatt az egyház művészete. A nyáj és a pásztor képei természetes módon zárkóznak fel a jó Pásztor ábrázolá­sai mögött. De ott látjuk pl. Jónás prófétát is a töklevelek árnyékában, miután a cethal kivetette magából. Ez a jelenet a rejtett keresztyén mű­vészetben a halál utáni feltámadás kedvelt jelképe lett. Csodálatos mó­don hozzátartozik a falusi élet dísz­leteihez is. Herkules öldöklő szerszá­main, íjján és buzogányán mindin­kább diadalmaskodik a pásztor botja és az arató sarlója — pedum és falx. A császár világi és a keresztyénség szellemi hatalma közöti utolsó sors­terhes összeütközések tehát képekben kifejezett ellentétben is megnyilvánul­nak. Ellentétes jelek és típusok kerül­nek harcra egymással. A császári mű­vészet állatmészárlásaival szemben a keresztyén művészet hatásosan állítja üldözői elé a nagy állatbékét. A császá­ri állampropaganda szólamait mind­inkább túlharsogja az Evangélium szava: «Boldogok a békességre igve­­kezők, mert övék a mennyek or­szága». Dr Pándy Kálmán Levél a kedvestől Mi szükséges ahhoz, hogy épülé­sünkre nézhessük magunkat isten igé­jének tükrében? — Először is az, hogy ne a tükröt nézzük, hanem saját ma­gunkat a tükörben. Ez olyan természetesnek tűnik, hogy az ember azt hinné, fölösleges is mon­dani. Talán azonban mégis szükséges; különösen is azért, mert ez a megjegy­zés nem tőlem származik, nem is vala­miféle kegyes embertől, olyasvalaki­től, aki néha kegyes hangulatban van hanem egy igaz bizonyságtevőtől, egy vértanútól. Az ilyen nagyszerű embe­rek pedig jól tudták. ö (Pál apostol) óva int bennünket attól, hogy a tükröt nézzük, áhelyett, hogy magunkat néznénk a tükörben. Hiszen az «ige» a tükör. Milyen értékesnek tartod Isten igé­jét? Ne mondd, hogy mindennél érté­kesebbnek, mert az ember használhat olyan nagy szavakat is, hogy azokkal már semmit sem mond. Vegyünk azért, hogy valami jelentése is legyen, egy emberi példát. Ha többre tartod Isten igéjét, annál jobb. Gondold el, hogy az ember levelet kap valakitől, akit szeret. Amilyen ér­tékes egy ilyen levél, gondolom Neked is ilyen értékes Isten igéje. Ahogy az ember egy ilyen levelet olvas, gondo­lom Te is úgy olvasod az igét és az a véleményed, hogy azt olvasnod kell. Soren Kirkegaard Paris. A párizsi képzőművészeti vi­lágkiállítás, a Biennale, két első díja közül az egyiket Pátkai Ervin képző­­művészeti főiskolai hallagtó, francia­­országi gyülekezetünk tagja, nyerte «Kozmos» című szobrával. A világki­állítás végeztével a szobrot a párisi Modern Museum állítja ki 2—3 évre, külön -teremben. Annak idején a Bien­nalen nyert aranyérmet a három éve meghalt Kosuth-díjas Meggyesy szob­rászművész. Pátkai Ervin különben az Utitárs franciaországi terjesztője is, s sikeréhez olvasóink nevében is szívből gratulálunk. London. A londoni gyülekezet ka­rácsonyi istentiszteletén emlékezett meg hálaadással arról, hogy öt évvel ezelőtt tartotta első istentiszteletét. 4

Next

/
Thumbnails
Contents