Utitárs, 1962 (6. évfolyam, 1-11. szám)
1962-03-01 / 3. szám
Egy Petöfi-levél A pozsonvi ev. gyülekezetnek éveken át volt felügyelője, Dr. Samarjay Károly (1821—1894), fiatalkorában Petőfi Sándor barátja volt. Erről tanúskodik az alábbi levél, melynek szövegét Moravek Sámuel lelkésztestvérünk családja levéltárából bocsátotta az Űtitárs rendelkezésére, az eredetiről való másolat alapján. Szerk. Pest, aug. 10. 1844. Te Samar jay! Megbocsátok, (miután bocsánatot kérsz tőlem), hogy tegeztél leveledben; és én még csak illy udvarias sem leszek, hogy tőled viszont bocsánatot kérjek azon borzasztó vétkemért, hogy szinte tegezni merlek, (minb mingyárt amott a levél tetején láthatod), melly iszonyú vakmerényre egyébiránt magad jogosítál fel. — És ezzel legyen bevégezve a teről szóló história . . . de félre a tréfával. A milly váratlanul jött, olly örömmel olvasám leveled, mert én szeretlek. S hogy mingyárt, úgyszólván első együttlétünkkor az Orczykertben nem borultam nyakadba, és nem kiálték illendő páthossal: «Tegezzük egymást, legyünk barátok!» stb., az csak azért történt, mert nekem az efféle iránt desperátus antipáthiám van, s többet Amiért .... (floyt. az 6. oldalról.) kuszt. Arról beszélt, ami a keresztyénség sarkalatos köve, az örök életről. Mélyen szántó és meggyőző volt a prédikáció. Ettől kezdve vasárnapról-vasárnapra visszatértem a templomba, ahol boldogságot találtam. Majdnem mintha ez csak oly magától értetődő dolog lenne és anélkül, hogy erről a családon belül a legkisebb szó is esett volna, tértem vissza a keresztyénséghez. És most ismét, mintha mindez valami új lenne számomra, nyílt meg a szemem az alázatos egyszerűségre és tisztaságra Krisztus tanaiban. Soha senki nem beszélt még úgy mint Ö. Senki emberfia nem mondta még oly belső együttérzéssel: Atyám bocsásd meg nékik, mert nem tudják, mit cselekszenek, Vagy: Amennyiben megcselekedtétek egy gyei az én legkisebb atyámfiai közül, én velem cselekedtétek meg. Milyen tiszta tanítás! Itt az igazi Mester beszél — érzi az ember megragadva bensejében. Az Isten már többé nem valami alaktalan valami, hanem valóságos és látható Krisztusban. Teljes és tökéletes, hamisítatlan és egész, nem valami ködös fogalom. A keresztyénség felmérhetetlen drága ajándéka, hogy lehetőséget ad számunkra, hogy személyes kapcsolatba kerüljünk Istennel. Ma már nem kérdezem többé: Létezik-e egy olyan vallás, amely ki tud elégíteni egy modern, képzett embert? Keresésemnek végéhez értem. Hazatértem ismét. Megjelent a Det Beste 1962. februári számában mint kivonat a Presbiterian Life-böl. Svédből fordította: Pálházi József. szeretek érezni, mint kimutatni. És ezért most is fölötte csalódok ha netán aztat hiended, hogy a következő lapon baráti érzelmeim szentimentális kitöréseit olvashatod. Ó nem! erről egy kukkot se . . . csak azt ismételem még egyszer, hogy szeretlek. A mit rámbíztál-, teljesíteni fogom: Frankenburgot megkérdezem mit csinál verseiddel? (Melyeket, in parenthesi mondva, már eddig is inkább kiadhatott volna, mint holmi kétségbeejtő Szelestey- és Sujánszkyádákat... oh barátom az ilyen költők az én megölő betűim, ezek gyilkolnak meg engem!) Vörösmarty már valami öt hét óta nincs honn, s még azt sem tudom, mikor fog megjönni; mint hallom, most Pápán van. Ad vocem Vörösmarty! tudod-e, mi sorsa lesz verseimnek? Hanem az egész história. A mint a tavasszal Debrecenből Pestre jöttem, (természetesen gyalog — az út egyébiránt mulattató volt, mert a sár csak néhol folyt be csizmám szárába) tehát amint Pestre jöttem, verseimet, mellyeket még Debrecenben összeírtam, több helyen kínálgatnám, hogy vegyék meg: mert pénzre volt szükségem ha élni, s ami több, becsületem fenntartani akartam. Debr.-ben volt adósságom, s azt bizonyos időre le kellet fizetnem. KínáLtam tehát verseimet jobbra, balra, míg egy szamár (különben literátor) az egész kötetért 60 váltó forintot Ígért. Történetesen elmondom Vörösmartynak körülményemet, s ő azt mondta, hogy várjak, ha lehet, majd eszközöl valamit. És azt eszközölte, hogy verseimet a nemzeti kör adja ki; s a költségek levonása után az egész jövedelem az enyém. Ezer példányban nyomják ki, s ha mind az ezer elkel, a tiszta jövedelem mintegy 1500 váltó forintra fog menni. Ugyan a kör küldött szét a casinoknak mintegy százötven előfizetési ívet. A munka legföllebb novemberre fog kijönni. Ha van ismeretséged a pozsonyi fiatalok közt, tehát charlatánkodjál ügyemben, azaz nógasd őket, hogy előfizessenek. Tóth Lenczinél is van előfizetési ív. Hohó, de már borzasztó hosszú leszek, melly hibába levélírásnál különben nagyon ritkán esem, mint tapasztalni fogod . . . igen ám! előre figyelmeztetlek, hogy rendes, hosszú . . . szóval becsületes levélre tőlem mennykő kevés kilátásod van, mert ahhoz nem értek, absolute nem! RADIOADASAIIMK minden szerdán este 6,45 órakor (angliai időszámítás szerint 5.45-kor) a 49,02 méteres, minden szombat este 7,30-kor (Angliában 6,30-kor) a 19 és 25 méteres rövidhullámon hallhatók. Eddigi hallgatásodon fölötte csodálkoztam, s okát meg nem magyarázhatám . . .pótold helyre, írj sokat, (én csak úgy köpöm a verseket) írj sokat mondom, s minél többet ollyfélét mir,*: az Atheneumban «A falu» volt. Mikor ölelhet barátod Petőfi Miután leveled bevégezém, olvastam Vachotnak küldött verseidet. A magyar kard nagyon tetszik — csak a marklatán (s mint más versedben emlékszem szerelmi) s a több effélékkel nem tudok megbarátkozni. Kerüld ezeket. A fecskékhez, úgy hiszem, már nem igen új gondolat, s illyesmi fordul elő benne: «hogy ha hűtlen lesz, meghalok» stb. ez roppant szentimentális s megvallom ez nekem nem tetszik (a sentimentalitás t.i.). Tán nem szükség bocsánatot kérnem, hogy baráti őszinteségei szóltam. Szeretnék veled élőszóval effélékről beszélni; papíron nem igen tudom magam kifejezni. Légy boldog! Samarjay Károly Komáromban született, a pozsonyi evangélikus lyceumban érettségizett s a pesti egyetemen szerzqtt köz- és váltói ügyvédi oklevelest. Jogi tanulmányain kívül szépirodalmi tevékenységet is fejtett ki, számos kötetre menő verset írt, továbbá a magyar nyelv elsajátítására német nyelvű nyelvtant írt, mely sokáig volt használatban és számos kiadást ért el. 1846-ban nősült, a pozsonyi Andre Annával való házasságból három gyermek származott, köztük Emil, feleségem nagyatyja. Ügyvédi gyakorlatát megszakítás nélkül 1893-ig Pozsonyban folytatta, hol csakhamar tekintélyes klienturára tett szert. Praktikus gondolkodású ember volt, szem előtt tartva azt, hogy mint ügyvédnek nemcsak a magyar és a német nyelv tudása fontos, hanem a szlovák nvelvben való jártasság is. Ezért fiát Emilt u.n. «szlovákszóra», vagy ahogy akkor mondták tótszóra adta, hogy megtanuljon szlovákul. Emil Sobotiste-re került az otitani paróchiára. Még ma is birtokomban van az a bőrkötésű, ó-szláv nyelvű újszövetség, melyet Samarjay Emil 1864 junius 29-én a sobotiste-i Klzák János lelkésztől kapott jutalmul. Samarjay Károly közéleti tevékenysége mellett az evangélikus egyház életében is tevékenyen vett részt. Hosszabb ideig a pozsonyi gyülekezet felügyelője volt, majd az 189!-es budapesti zsinaton zsinati tag is volt. Egyházfelügyelői tisztségében fia Dr. Samarjay Emil követte, akinek idejében felavatták 1896-ban az új pozsonyi lyceumi épületet. Samarjay Károlyt — áldásos és tevékeny élete után, melyet családjának, hazájának és szeretett evangélikus egyházának szentelt, az Ür 1894 április 23-án magához hívta. Hamvai a pozsonyi evangélikus temető kápolnájának oldalában létesített Samarjay kriptában vannak elhelyezve. Emléke legyen áldott. Moravek Samu. 7
