Utitárs, 1962 (6. évfolyam, 1-11. szám)
1962-02-01 / 2. szám
Kossuth egyházi kapcsolatai Januári számunkban kezdtük közölni Linder László lelkésznek az Evangélikus életben megjelent cikkét, mely az emigráns Kossuth Lajosnak evan gélikus egyházunkkal fenntartott kapcsolatait ismerteti. A másik levélből bizonyára csak igen kevesen tudnak. A Békésmegyei Közlöny 1879. szept. 2. száma teljes terjedelmében közli a levelet, a szerkesztőnek csillag alatti ezen megjegyzésével. «Dr. Szeberényi Gusztáv szuperintendens úr szívességéből közöljük e levelet mely még sehol sem jelent meg». Kossuth a szegedi evang. egyház azon levelére ad választ, amelyben a szegedi evangélikus hívek Kossuth közbenjárását kérték az árvízkárosultak megsegélyezésére. Néhány idézetet közlünk a levélből. «... .A szegedi nagy szerencsétlenség példátlan mérvben felköltötte a közrészvétet világszerte. Ha önök ez eleven érdeklődés perczeit felhasználják, nincs kétség benne, hogy segélykiáltásunk nem hangzott volna el jelentékeny eredmény nélkül. — Tartok tőle, hogy most már késő. Aki a szegedi szerencsétlenség alkalmából meg akarta hozni a felebaráti szeretet adóját, az már meghozta: a húr nem rezeghet hosszú ideig . . . Minden dolognak rendelt ideje vagyon és ideje az ég alatt minden akaratnak, mondja a Prédikátor és bizony jól mondja . . . önök felszólítanak engem, hogy legyek a megzörgetésükben segítségükre. Mondanom sem kell, hogy amit és amenynyit tehetek, szívesen megteszek, de kötelességem önöket őszintén figyelmeztetni, hogy életmódom és viszonyaim oly sajátságosak, miszerint az én segítségem bizony nem sokat ér .. . Az új nemzedéket én nem ismerem s az nem ismer engemet, legföllebb csak nevemet ismeri, — mint egy hagyományos mithost, melyről neki esténkint a szülők regéltek a kandalló tüze mellett. Londonban élő Ferencz fiammal közöltem önök kívánságát s felkértem szerezzen mielőbb megbízható értesítést a felől, melyek azon ajtók, melyek felnyitás reményével lehetne megzörgetni . . . Tudakozásom eredménye felől tudósítani fogom önöket . . . .» Nyilvánvaló mindkét levélből, hogy itt nem egyszeri levélváltásról, de sorozatos levelezésről van szó, ami a kapcsolatok állandó fenntartására enged következtetni. De nem csak levelezést folytattak evangélikus gyülekezeteink, de akadtak egyházi vezető személyek, akik Kossuthot turini száműzetésében felkeresték. Valóban felkeresték? Minden bizonnyal. Szolgáljon bizonyságul a következő közvélemény a Békésmegyei Közlöny 1877. május 24. számából: «Zsilinszky Mihály visszatért olaszországi útjáról és mint értesültünk, . . . . meglátogatta legújabb történelmünk legkiválóbb alakját, az olaszországi magányban élő Kossuth Lajost, nagy hazánkfiát, aki rendkívüli szívességgel fogadta a látogatást és nagy érdekkel beszélt a hazai tudományos és «Az evangélium igazsága» — e címen jelent meg a külföldön élő magyar evangélikusok legfontosabb könyve. A megjelenést nagy örömmel üdvözöljük. A könyv tulajdonképen 5 különböző munka gyűjteményes kiadása. Az öt rész a következő: Üj és ószövetségi történetek; Konfirmációi káté; Keresztyén hit és erkölcstan; Hazai egyháztörténelem; Magyar evangélikusok külföldön. A szerzők otthon és külföldön élnek. A könyv tankönyv. Mégis szólunk róla, mert nagy kincsnek tekintjük. Mindannyiunk asztalán ott kellene legyen. Hiszen olyan régen volt már, mikor ezekkel a kérdésekt Dr Wiczián Dezső 62 éves korában szívszélhűdés következtében váratlanul elhúnyt Budapesten Dr. Wiczián Dezső nyug. evang. teológiai tanár. A magyar Luther-kutatás jelentős alakja volt, aki a 30-as évek elején megjelent doktori dolgozatával egyike volt az elsőknek, akik Magyarországon a modern Luther-kutatás új eredményei alapján foglalkozott a reformáció történetével. Munkássága széles körben gyakorolt örvendetes befolyást evangélikus egyházunk életére. Tanítványain át egészen az igehirdetésig, a vallástanításig, híveinek egyházszeretetéig érezhető hatása. Hivatalos volt az 1956-ban a dániai Aarhusben és 1960-ban a németországi Münsterben tartott Luthef-kutató kongresszusokra, de egyikre sem kapott kiutazási engedélyt. Az Aarhus-i kongresszusra készített referátuma utóbb német nyelven nyomtatásban is megjelent. 1957-ben tagja volt annak a hattagú küldöttségnek, mely — Ordass Lajos Püspök vezetésével — a magyarországi evangélikus egyházat a minneapolisi Evangélikus Világgyűlésen képviselte. December 13-án temették. politikai viszonyokról. Híressé vált gyönyörű kertjéből egy egész csomó virágot adott Zs. úrnak emlékül, ki azt kegyeletesen őrzi, mint olaszországi útjának kedves emlékét.» Sajnáljuk, hogy egykori egyházkerületi felügyelőnk, aki egyébként minden vonatkozásban oly nagy gondot fordított a történeti emlékek megőrzésére, semmi feljegyzést nem hagyott hátra ebből a beszélgetésből. Legalább is a lap nem tesz róla említést. Legyenek ezek az emlékek egyházunknak hervadhatatlan virágai! kel foglalkoztunk. Olyan jó lenne feleleveníteni a régi hittanórákat, konfirmációkat. Ezért is van a könyv. És még inkább valami másért. Azért, mert nagyok a hiányosságok tudásunkban. Amikor megkérdeznek valami felől, sok alkalommal mondjuk, hogy akkor «hiányoztunk az iskolából», mikor ezt tanulták a többiek . . . Korunk pedig igen kérdező kor. Egyetemeken és főiskolákon ma ideológia, azaz egyfajta szemlélet és látásmód ivódik bele a jövő generációba. Ez az ideológiától átitatott fitalság pedig, ha egyelőre mást nem is tesz, de — kérdez. A kérdéseire pedig olyan silányak a vála zaink. Aki még szégyenben nem maradt ilyen «világnézeti» vitákban, az mondhatja, hogy nem igaz ez a meg állapítás. Sajnos, igaz. Nagy internacionalizálódási és tömegedési folyamatokon megy át az emberiség, — mégsem lehet a jövőben «általános» vagy tömegvélemények mögé bújni, hanem színvallásra kényszerülünk. «Az evangélium igazságát» ezért üdvözöljük nagyon-nagyon melegen. Olyan tarsolyt jelent, melynek használatát a következő rövid időben szinte kötelezőnek kell majd kijelentenünk, vagy elengedhetetlen előfeltételnek ahhoz, hogy valaki evangélikusnak vagy egyáltalában keresztyénnek neveztessék. («Az evangéium igazsága» megrendelhető a lelkészi hivataloknál. Ara 1,60 dollár.) SEMMI SEM------bizonyosab a halálnál és semmi sem bizonytalanabb a halál órájánál. Ezért a legszükségesebb, hogy készen legyünk mindenkor s bizonyosak legyünk affelől, hogy készen vagyunk. Augusztinusz EGY AFRIKAI bambara nyelvet beszélő keresztyén igy imádkozott, mielőtt kerékpártúrájára elindult: «Uram, őrizz meg akkor is, amikor ezen a kézzel csinált szamáron kell utaznom . . .» Az evangélium igazsága A Sao Paulában megjelenő «Együtt» c. lapból, a brazíliai magyar evangélikusok lapjából vesszük át a következőket. 7
