Utitárs, 1961 (5. évfolyam, 2-10. szám)
1961-05-01 / 5. szám
Az egyház mesterdalnokai VI. Az olmützi fogoly éneke Luther egy napon wittenbergi otthonában íróasztalánál ült. Súlyos gondok nehezedtek lelkére. A reformációt minden oldalról veszedelem fenyegette. A jövő -aggasztónak és sötétnek tűnt. Váratlanul éneket hallott. Egy koldus énekelt az ablaka alatt. Az ének szövege megragadta Luthert. Az ének végen Luther könnyezve ölelte karjaiba az öreg koldust. Az Ür az ö énekén keresztül szólt hozzá és öntött szívébe uj bátorságot! Az ének szerzője Speratus Pál katolikus pap volt aki olasz és francia egyetemeken tanult, Luther írásainak hatására azonban a reformáció lelkes hirdetője lett. Néhány évi Würzburg-i szolgálat után, ahol igehirdetései révén nagy hírnévre tett szert, 1520-ban a Salzburg-i székesegyház prédikátorának hívták meg. A város püspöke eleinte Luther és Róma között foglalt állást és ö volt az aki a pápa és a császár akarata ellenére keresztül vitte, hogy Luternek módjában állt a Worms-i birodalmi gyűlés előtt védeni igazát. A püspök azonban inkább volt diplomata mint keresztény. Politikai szempontokat mérlegelve végül is a reformáció ellen foglalt állást és Wormsból hazatérve üldözte a reformáció híveit. Közülük sokakat kivégeztek és mégtöbbet vetettek börtönbe. Az üldözések kitörésekor Speratus már régen elhagyta Salzburgot, hogy Bécsben folytassa munkáját. Óriási feltűnést keltett amikor szakítván a papi nötlenségi tilalommal megnősült. Ez hallatlan esemény volt a katolikus Ausztriában. A következmények nem is várattak sokáig magukra. Egy szerzetesfelsőbb utasításra heves támadást intézett személyszerint ellene és általában papok házassága ellen. A kirohanás a Szent István dóm szószékéről hangzott el. — Bécs polgármestere, aki pártatlan kívánt maradni, lehetővé tette, hogy Speratus ugyanarról a szószékről válaszolhatott és védhette igazát. Speratus mindenkit lenyűgöző prédikációjában beszélt arról, hogy az üdvösséghez a hit útján és nem a jócselekedetek révén juthat el a keresztény ember. Élesen szembefordult azzal a felfogással, hogy a szerzetesi élet és a papi nőtlenség Istennek valami külnösen tetsző szolgálat lenne. A prédikáció általános feltűnést és nagy hatást váltott ki. Bár ellenségei a város elhagyására kényszerítették a hatás amit prédikációi kiváltottak maradandónak bizonyult. Bécsből a morvaországi Iglauba költözött, ahol a dominikánusok templomában tartotta prédikációit. Itt is hamarosan özönlöttek az emberek, hogy hallgassák beszédeit. A város polgársága és vezetői kinyilvánították, hogy szilárdan állnak Luther tanai mellett és hajlandók Speratust megvédeni minden támadás ellen. Az ellenfél azonban itt is erős volt és nem válogatott az eszközökben. Az apát és a szerzetesek egyesültek ellene és végül Olmütz püspöke büntetéssel fenyegette meg a várost Speratus miatt akit váratlanul 1523 nyarán az éppen Olmützben tartózkodó király elé idéztek. Habozás és minden félelem nélkül jelent meg a kihallgatáson azonban vagy a királynak nem volt ideje öt fogadni vagy csak az egész csel volt ellenfelei részéről, hogy öt tőrbecsalják, mert 14 napig várakozott a kihallgatásra eredmény nélkül. Alig hagyta el a király a várost azonnal börtönbe vetették ahol súlyosan megkínozták. Egyidejűleg barátait és követőt is üldözőbe vették. Befejezett ténynek látszott, hogy Speratust máglyán való elégetésre ítélik, azonban általános meglepetésre 12 heti fogság után ítélet és indoklás nélkül szabadon bocsájtották. A király volt az aki közbe lépett, minden valószínűség szerint szerint felesége Mária kérésére, aki lutheránus érzületü volt és levelezésben állt magával Lutherrel is. A szabadon bocsájtás feltételeként azonban Speratusnak el kellett hagyni Iglaut. Wittenbergbe távozott ahol mintegy félévig vendége volt Luthernek. Sokáig élt benne a remény, hogy egy napon visszahívják hívei Iglauba, hogy folytassa megkezdett munkáját. Hozzájuk intézett levelében kérte őket legyenek bátrak és állhatatosak. Merjenek kiállni és cselekedni az Evangéliumért. Speratusnak nehéz szívvel kellett őket sorsukra hagyni. Életének utolsó két évtizedében Poroszországban élt. Buzgón dolgozott a reformáció szolgálatában és mint Pomeránia püspöke halt meg 1551-ben. Úgy tudjuk, hogy olmützi fogságában írta az éneket mely Luthernak vívódásai közepette bátorítást jelentett. Vándor mesterlegények és énekesek révén az ének hamarosan ismertté lett egész Németországban. Úgy is nevezték el hamarosan mint a protestánsok indulóját és e réven vált a katolikusok által gyülöltté. Számunkra az ének ugyanazt jelenti mint Luthernek, bátorítást a csüggedésben. »Dicsőség légyen Istennek E drága ajándékért Atya, Fiú, Szentiéleknek Csodás nagy irgalmáért Hogy amint a jót cselekedte, Azt bennünk el is végezze. Szent neve legyen áldott!« Gösta Hagelin után svédből ' ford. Pálházi József. KRÓNIKA Finn-magyar egyházi kapcsolatok. A Magyarországi Evangélikus Egyház 3 tagú küldöttsége április 6.-án Budapestről Finnországba utazott, hogy a két egyház közti kapcsolatot tovább mélyítsék és kiépítsék. A finn-magyar kulturális kapcsolatok is erősödtek az elmúlt években. A bizottság tagjai Káldy Zoltán püspök, Dr. Ottlyk Ernő teológiai dékán és Várady Lajos budavári esperes. Hazafelé menet látogatást tettek a nemrég felszentelt koppenhágai püspöknél, W. Westergaard Madsen-nél is. Fényképezik az egyházi anyakönyveket. Magyországon 1895 október l.-e előtt nem vezettek állami anyakönyveket. Az egyházi anyakönyvek voltak az államilag is érvényesek és elismertek. A Művelődési Minisztérium Levéltári Osztálya most elkezdte az 1895-előtti anyakönyvek mikrófilmre vételét. A fényképezési munkák mintegy 3 hónapig tartanak s ezalatt az anyakönyveket az Országos Levéltár őrzi. Bomba helyett Biblia. »A gyarmattartók repülőgépei nemrégiben az afrikai kontinensre bombák helyett kis zacskókat dobtak, amelyekben ’zsebbibliákat’ találhattak a meglepett négerek« - írja a »Népszava« (Budapest) 1961 március 16.-i számában. A cikkíró beszámol az afrikai missziói munkáról, s természtetesen nem feledkezik meg gúnyoló megjegyzések megtételeréről. A sorok között olvasó nyilván érdeklődéssel hallott erről az újfajta missziói munkáról. Rövid hírek. Országos segédlelkész konferenciát tartottak március végén Budapesten. A budavári Mátyás templom megújítási munkálatai lassan befejeződnek. Az állam nagymértékben segítette a templom renoválását. Sz. I. ■vH
