Utitárs, 1960 (4. évfolyam, 3-11. szám)
1960-03-01 / 3. szám
ÉLŐ VÍZ »Ettől fogva kezdé Jézus jelenteni az 6 tanítványainak, hogy néki Jeruzsálembe kell menni, és sokat szenvedni a vénektől és a főpapoktól és az írástudóktól, és megöletni, és harmadnapon feltámadni. És Péter elöfogván öt, kezdé feddeni, mondván: Mentsen Isten, Uram! Nem esketik ez meg te véled, ö pedig megfordulván, monda Péternek: Távozz tőlem Sátán; hántásomra vagy nékem; mert nem gondolsz az Isten dolgaira, hanem az emberi dolgokra. Ekkor monda Jézus az ö tanítványainak: Ha valaki jöni akar én utánam, tagadja meg magát és vegye fel az ö keresztjét, és kövessen engem. Mert aki meg akarja tartani az ö életét, elveszti azt; aki pedig elveszti az ő életét, én érettem, megtalálja azt Mert aki meg akarja tartani az ő ö életét, elveszti azt; aki pedig elveszti az ö életét én érettem, megtalálja azt. Mert mit hasnál az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de az ö lelkében kárt vallf Avagy micsoda váltságot adhat az ember az ő leikéért f« (Mt. 16, 21-26). Ha Péternek igaza lett volna, akkor az egyház, de a világtörténelem közepén nem állana az eltörölhetetlen, történelmi tény: Krisztus keresztje. Ha Péternek igaza lett volna, akkor a keresztyének útja nem lenne a keresztviselés, a szenvedések útja. Ha Péternek igaza lett volna, akkor a Krisztus szenvedésjövendölése hazugság lenne. Még pedig nem egyszerű és egyszeri hazugság, mert Krisztus ismételten megmondta: az Embernek Fia pogányok kezébe adatik, megölik, megesufoljak, megköpdösik öt, de harmadnapon feltámad. Ha Péternek igaza lett volna, akkor nem hangzana ma feléd ilyen egyszerűen ennek az igének az üzenete: vállald a keresztet, mert Krisztus is vállalta. Ha Péternek igaza lett volna, akkor nem kellene ma megbotránkozva megállanod a kerezt előtt - mint Péternek. A kereszt botránkoztató. Botránkoztató Péter számára. Pedig még nem is áll a kereszt és ö máris megbotránkozik benne. »Mentsen Isten! Nem eshetik ez meg teveled!« Mégcsak először hangzik fel ilyen nyiltan a jövendölés és Péter máris elutasitja. Pedig néhány pillanattal előbb hagyta el ajkát a hitvallás: »Te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia!« - Péternek kereszt nélküli Krisztus kellett. A csodák Krisztusa. Akivel jó együtt lenni a megdicsőülés hegyén. De nem a kereszt Krisztusa. Hogy a kereszt Krisztus messiási müvéhez tartozik, ezt Péter még nem tudta. Számára az Ésaiás 53-ban megjövendölt »fájdalmak embere« ugylátszik még nem volt azonos Krisztussal. Feddésével pedig ezért lett öntudatlanul is a megváltás akadályozójává. Ezért a legkeményebb elutasítás, emberi gondolatai miatt: »Távozz tőlem Sátán!« Botránkoztató Izráel számára. A vének én főpapok, az Írástudók és farizeusok, a zsidó »egyház« vezető teológusai és egyházi vezetői is megbotránkozva állanak jövendölése előtt. Hiszen a kereszthalál, becstelen halál. Zendülés, az érvényben lévő jog kihívó megvetése miatt feszítették keresztre az embereket. A kereszten függőt átkozottnak tekintették. Ezért a megbotránkozás a szenvedésjövendölés, a kereszt előtt. A nemzeti diadalt hozó, pogányok uralmától megszabadító Krisztus kell Izraelnek, de nem a szenvedés, a kereszt Krisztusa. Teljesen elképzelhetetlen volt az emberi gondolatokkal teli vezetők számára az, hogy a Messiás a gyalázat a halál kelyhét fenékig ürítse, mert hiszen ez a zsidó gondolkozás szerint azt jelentette volna, hogy ő Isten ítélete alá került. Innen érthető Péter feddése is. ö úgy véli, hogy Jézus szinte istenkáromló gondolatokat forgatott a fejében. Nem kell a kereszt. Botránkoztató a bölcsek számára. A német költőt Goethét »juliánusi gyűlölet« fogja el akkor, amikor Velencében megírja egyik epigrammjät. Néhány dolog van,, amitől irtózik - írja benne: a dohányszag, a féreg és a kereszt. Megbotránkozik miatta az emberi gondolatokkal teljes, ateista Nietsche, amikor »Antikrisztusának« zárószavaiban az emberiség letörölhetetlen QYERMEI<EI<NEI< Jézus érintése (Máté 8,2-4). Az összes betegségek közül a legszörnyübb és legfélelmetesebb a lepra. Napjainkban már van remény ennek a betegségnek a gyógyitására, de a leprásokat ma is elkülönítik az emberektől, hosszabb, rövidebb időre, vagy örökre. Régi időkben nem volt gyógyszer erre a betegségre. A leprás halálraítéltnek számított, már betegsége kezdetén. El kellett rejtőznie az emberek elől, de ha mégis véletlenül közel került, hozzájuk, kiáltani kellett: »Tisztátalan, tisztatálan!« hogy ezzel figyelmeztesse őket a távolság betartására. Mindéhez járult még az is, ha valaki csak megérintett egy leprást, maga is annak számított, mindaddig, amig világossá nem vált, hogy nem kapta meg a betegséget. Érthető tehát, hogy az emberek még a lepra gondolatától is rettegtek. Vannak országok, ahol ma is láthatók olyan templomok, melyeknek fa-LIN YU TANQ Lin Yu Tang, a háború előtti ősi kínai bölcsességet terjesztő könyveiről nálunk is ismert író keresztyén hitre tért. Gyermekkorában keresztyén miszsziói iskolába járt, megismerte a keresztyén tanítást, de amint találkozott a nyugati világgal, visszahúzódott az ősi kínai szemlétre. »Bölcs mosollyal« megírt gondolatai a keresztyénség elleni éles kritikáját is kifejezték s végül eljutott addig a könyvéig, amit ezen a címen írt: »Miért vagyok pogány?« Szembefordult minden keresztyén dogmával, végül az egyházzal is. Nagy feltűnést keltett most az a hír, hogy betért a presbyteriánus egyházba s a gyülekezet aktiv tagja lett. »Rájöttem, hogy az ember nem elég /önmagának. Megismertem Jézusban az én Uramat és Megváltómat« - írja. »Minden másnál jobban lekötött az, ahogyan ő beszél Istenről: ez a személyes viszonyból táplálkozik s nem a teóriából. A keresztyén hit erő, amely az életre segít itt és most.« K. E. szégyenfoltjának bélyegzi a keresztet. Nem kell a kereszt. Botránkoztató a XX. század modern embere számára. Hiszen a szenvedés az életnek az a pontja, ahonnan teljes erővel menekül az ember. Azért él, azért dolgozik a szülő, hogy gyerme kének élete szenvedés nélküli élet le ■ gyen. Azért tárgyalnak hatalmak, hog r ne legyen szenvedés ezen a földön. Kereszt, szenvedés a középkor szerzete - sének való, de nem a XX. század me - dern emberének. Ennek az élet kell. t. saját maga élete. Úgy ahogy azt önmaga tudja formálni és alakítani. (Folytatjuk) Ián kis nyílások vannak. Ezeken 1 eresztül hallgathatták a leprások az istentiszteleteket, mert magába a ten iplomba nem volt szabad belépniük. Nagyon sajnálatramélto állapo uk miatt részesültek a leprások külö lös gondoskodásban azok részéről, akik igazán szerették az Ur Jézust. Assisi Ferenc egyszer megcsókolt egy lepi ást, csak, hogy megmutassa, hogy Kris :tus szereti a leprásokat is. Talán ha lottatok már olyan orvosokról is, miszsziónáriusokról, akik maguk is líprások lettek, mert közöttük éltek és dolgoztak. Manapság is sok helyen világszerte keresztyén misszionáriusok gondozzák ezeket a szerencsétlen, szegény betegeket. Egy alkalommal egy leprás jött Jézushoz és térdreborulva könyö •gött, hogy Jézus gyógyítsa meg öt: »Uram, ha akarod, megtisztíthatsz en gern«, mondta. Miközben Jézus nézte í, szegény embert, szive megtelt szomo usággal. Kinyújtotta kezét és megéri ltette. »Akarom - mondta - tisztulj mí g.« A lepra azonnal elhagyta az em' >ert s ismét egészséges lett. Jézus szigorúan utasította, h< gy ne mondja el senkinek, ki gyógyítót a meg 6 Vállald a keresztet!
