Utitárs, 1960 (4. évfolyam, 3-11. szám)
1960-12-01 / 11. szám
A csendesnap csendjében Napkelte a Fertőn Az Ausztriában élő magyar evangélikusok - hagyományosan - szeptember végén tartottak csendesnapot a burgenlandi Meggyesen (Mörbisch). Mondani sem kell, hogy a Fertő, no meg közvetlen a falu határán húzódó szögesdrót is hozzájárult a komolyabb elmélyüléshez. önkénytelenül mélyebbre száll az ember gondolataiban, ha a magyar határt ilyen közvetlen közelségből érzékelheti. Ebben a környezetben beszélgettünk olyan kérdésekről, melyekre a Biblia talán nem tud átütöen időszerű választ adni, mivel a technika egyes modern vívmányairól van szó. Hol voltak annakidején a televízió; hol voltak a képes folyóiratok civilizált mondanivalójukkal; a kecsegtető, de tartalom nélküli filmek; a rádió; a különféle napilapok és egyéb - a kultúra szolgálatában álló- eszközök, amelyek nélkül napi életünk elképzelhetetlen, s egyúttal a kulturvívmányok sírásói is! Nagy a veszély, hogy e csodás eszközök leigáznak bennünket. Sokan be is vallhatjuk magunk előtt, hogy a civilizáció ezen eszközei közül valamelyiknek észrevétlenül áldozatául estünk. Uralkodhat rajtunk a televízió, vagy a rádió jazz-müsora, amely miatt egyesek elhalasztják alapvető emberi kötelességeiket, mások ugyanezt teszik- mondjuk - egy klasszikus muzsikát adó hangverseny meghallgatása végett. A diák moziba megy mert erősebben hívja a csalógató plakát, mint az Íróasztalán fekvő tudomány, - vagy az újságot böngésszük mohón, keresve bennük a szenzációt, hogy beteg lelkűnknek némi táplálékot adjunk, mert eledel után kiált. A heves beszélgetés folyamán megállapodás is született. Nekünk kellene uralni a kultureszközöket s küzdenünk kell, hogy ne fordítva történjék! Ha van határozott állásfoglalás, akkor van erő a »lecsavarásra« is. A tudatos iránykövetés csökkenti a szenvedélyek lehetőségeit. A megállapodás igen egyszerű. Könynyen létrejöhet gondolkodó emberek körében, de a kivitelezés még a jóakaratú egyéneknél is jóval több munkával jár. Könnyű azt mondani, hogy szilárd állásfoglalásra van szükség. De hogyan lehet addig eljutni? Az sem közömbös, hogy ki milyen világnézetet vall, hiszen ez fontos tényező életünkben! A »démon«-nak is van világnézete, sőt úgy tűnik, időnként a kultúra modern eszközeit is felhasználja felfogása terjesztésére. Ezek az eszközök sok esetben téves eszmék szócsöveivé lesznek, C. H. Spurgeon (1834-1892) : Karácsony Mi minden napot egyenlőnek tartunk, de mivel a mai nap emlékeztet bennünket legjobban a kisded Jézus születésére, engedjük hát át magunkat drága Megváltónk dicsőséges születése feletti gyermeki örömünknek. Vájjon kinek a születése lett már évszázadoknak előtte, az Ígéretek hosszú sorozata által megjövendölve, vagy kinek a megjelenése után vágyódott anynyi szív? Rajta kívül ki dicsekedhetnék valamely előhírnökkel, aki öt jelezte volna, mint Az, akinek el kellett jönnie? Mikor zengedeztek angyalok éjjeli dicséneket valamely embernek születése fe-Oév Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk. Zsolt. 90,12. Határidő Határidő . . . dolgozatbeadás ... Határidő ... vizsga, kollokvium . . . Az elején tempós ráérés, aztán egyre sebesebb hajrá, utolsó napok lázas lüktetése ... Határidő. S így futnak a napok az utolsó határidő felé. Addig feladatokat elvégezni! Addig mulasztásokat bepótolni! Addig nehéz leckéket megtanulni! Megiratlant megírni, kimondatlant kimondani! Addig, addig! De meddig? ... Túrmezei Erzsébet. sőt az ember magáévá teszi — mert hajlamos a kényelemre - s esetleg csak későn döbben rá, hogy a látszat csalt. Testvér! - ki valóban biztos talajon állsz - gondoltál-e már bajban lévő felebarátodra, akinek életéből még hiányzik a gerinc, aki még nem lelt rá az örök forrásra? (Sajnos, rengetegen tengődnek ilyen szerencsétlen állapotban). Gondoltál-e már arra, hogy neked, ki már a sziklán állsz, küldetésed van beteg társad megmentésére és feléje kell nyújtanod a kezed, hogy ő is szilárd talajra jusson?! Ne engedd, hogy a Démon elrabolja öt, hiszen a gonosz is felfigyel a vergődőre, ö is «segíteni« akar, nézeteinek követőt keres! Kövess el mindent társad megmentésére, hiszen az életnek mented meg őt. Nézz körül családod körében, munkahelyeden és ahol csak megfordulsz; nyújtsd a kezed a vergődöknek, segítsd őket partra jutni, hogy szaporodjon azoknak száma, akik tudják uralni a kultúra modern eszközeit, s akiknél szintén süket fülekre talál a démon ravasz kecsegtetése. Sok sikerrel járjon nemes segélyakciód! Marosi Imre. lett, vagy kinek tiszteletére helyezett be Isten egy új csillagot a mennybe? Kinek jászlához járult valaha szegény és gazdag, egyaránt hozván keresetlen és szívélyes hódolatát? Igen, örüljön az egész föld és annak minden lakosa szüntesse be munkáját és ünnepelje meg »Urunk nagy születése napját«! Öh Betlehem, te kenyér-ház, benned látjuk minden reménységünk beteljesedését! ö az a régen ígért Megváltó, ki nékünk boldog időket hirdet. Immánuelünk drágalátos neve kimondhatatlanul gyönyörűséges! A Kérubok ajkára való szó az, oly teljes fényességgel, de egyszermind teljes leereszkedéssel, hogy csak az emberek mondhatják: »Immánuel: velünk az Isten!« ő nem a Szeráfokkal, az angyalseregekkel, hanem velünk van. Velünk természetünkben, szenvedéseinkben, gondjainkban, munkánkban, fenyíttetésünkben, sírunkban és most is velünk van; azaz jobban mondva: mi vagyunk ő vele feltámadásban, mennybemenetelben, dicsőségben és tündöklő újraeljövetelben. A betlehemi, kisded látszólag hasonlóvá lett hozzánk a gyengeségben és szegénységben: de ne felejtsük el, hogy éppen olyan közel van hozzánk dicsőségével és tisztességével is. A hit karjaiba veszi ezt a gyermeket, a szeretet pedig elhalmozza őt csókjaival, őh, bár még ma valóban lelki közösséget élveznénk drága Immánuelünkkel! ADAKOZZ az afrikai evangéliumi rádióadóra! Küldd adományodat a szerkesztőségnek: Utitárs, Kirkens Nodhjelp, Kirkegt. 5, Oslo. Az összeg rendeltetését így jelöld meg: »The Voice of the Gospel«. 6 ÉLŐ VÍZ
