Utitárs, 1960 (4. évfolyam, 3-11. szám)
1960-12-01 / 11. szám
UTITUM Külföldön élő magyar evangélikusok lapja. Szerkesztő és kiadó: Terray László Szerkesztőség Kirkens Nödhjelp, Kirkegt. 5. Oslo. Kiadóhivatal: Nodhjcelpen, Vendersgade 28. Kebenhavn K. A szerkesztőbizottság tagjai: Kótsch Lajos, Pátkai Róbert, Szépfalusi István. A lap ára egy évre 1,50 US dollar. Az angyalok karácsonyi köszöntése: »Békesség a földön«, mélységeket és távlatokat nyit meg előttünk. Békesség a földön: Azt jelentené ez, hogy békesség van az emberek között, hogy nincs féltékenység, irigység, perpatvar, törtetés, háború, csak egyetértés és béke. Békesség a földön: Azt jelentené ez, hogy békesség van a szívünkben, hogy nincs elégedetlenség, hiányérzet, fájdalom, csüggedés, elérhetetlen kívánság, csak biztonságérzet és megelégedettség. Békesség a földön: Ezt kívánjuk egymásnak karácsonykor. De ha ez kívánság csak, akkor talán épen olyan hiábavaló kívánság, mint az, hogy a karácsonyt együtt tölthessük szeretteinkkel, akiktől határok és áthidalhatatlan távolságok választanak el, vagy az, hogy kárpótolva érezhessük magunkat mindenért, amit hazánkkal, otthonunkkal együt otthagytunk? Nem. Nemcsak kívánság ez, hanem üzenet, közlés, kijelentés. Békesség a földön: Azt jelenti ez, hogy a Békesség saját személyében eljött erre a világra. Nem olyan istenünk van, aki távol a világtól, valamiféle fennkölt magasságban szemléli, hogyan kínlódunk, igyekezünk, vágyódunk, - mint ahogy egy gazdag úr egy keleti nagyvárosban alamizsnát ad a koldusnak és továbbmegy: ö is, a koldus is tudja, hogy két különböző világhoz tartoznak. Nem. A mi Istenünk, a Békesség Istene, testet öltött karácsonykor, hogy ebben a nyomodult világban, mely tele van irigységgel, nyugtalansággal, háborúval, legyen békesség. »Világ kit bé nem foghata, Most keblén tartja Mária«. -mondja egy ősi zsoltárunk (Kér. Énekeskönyv 133,3). Mindaz, ami szivünkben csak mint kívánság, reménység él, összpontosul ebben a kis betlehemi gyermekben, Jézus Krisztusban. »Ö a mi békességünk« (Efez. 2,14). »Afrika éve« vége felé közeledünk. Kitünően illik ide ebből az alkalomból Lilje püspök könyvének (Welt unter Gott) az a fejezete, melyben az öt év előtt tartott afrikai egyházi konferenciáról számol be. A fordító ezt írja kísérőlevelében: »őszintén megvallom, mikor tavalyelőtt először olvastam ezt a részletet, akkor csak szépnek találtam, most azonban próféciának. Nagyon örülök, hogy már több éve megjelent ez a könyv.« - Afrika sorsát s Afrika egyházainak sorsát imádságainkban hordozzuk s adományainkkal támogatjuk. Szerk. Marangu Merész terve volt az Evangélikus Világszövetség központjában a világmiszsziói ügyosztálynak. Az összes evangélikus egyházvezetöket egy Afrikában tartandó gyűlésre hívta meg. Ilyen eddig még sohasem fordult elő. Ezért nem hiányoztak az óvaintő hangok sem. Sokan, akik magukat szakértőknek tartották, meg voltak győződve arról, hogy egy ilyen összejövetel - még akkor is ha azt egyházi mezben tartanák is meg - a mindenhol feltörő afrikai nacionalizmusnak szolgáltatna új táplálékot. Ez a nemzeti érzés mint valami futótűz ragad el mindent maga körül, mondták ők; ezt a tüzet akarjátok ti éleszteni? A rendezők így érveltek: őt év múlva talán nem is lesz többé alkalmunk ilyen gyűlést tartani. Az afrikai fejlemények döntésre kényszerítenek. Nem látjuk be, miért ne legyen az egyháznak előretekintő, merész terve. így jött létre a Marangu-i konferencia az első teljes Afrikára kiterjedő egyházi konferencia. Afrikának majdnem minden részéről kb. 250-en voltak együtt több mint egy hétig. Marangu Tanganyikában, az egykori Német Kelet Afrikában fekszik, nem messze a Kilimandzsárótól. Ott él a nagyszerű, saját törzskulturával rendelkező dzsagga-törzs. Éjszaka, sötét afrikai éjszaka volt már, amikor megérkeztünk Maranguba. Ez nem a turisták Afrikája, amelyet a nyugati civilizáció teljesen elváltoztatott, ahol az egészségügyi berendezésektől kezdve a napi-sajtóig minden nyugati ritmusban történik. Itt mindezek a dolgok egyáltalán nem felelnek meg a nyugati ritmusnak és a posta oly lassan és alkalmilag jár, hogy alig létezik; annak, aki a sötétség beálltával el akarja hagyni a házat, lámpásra van szüksége, ha nem akar elveszni a sürü sötétségben. Vasárnap, a konferencia megnyitásának napján nagy gyülekezet jött össze a szabad ég alatti istentiszteletre. Nagy, zöld körben gyülekezett össze a mélykék trópusi ég alatt a dzsagga-keresztyének tízezernél nagyobb nyája. Lenyűgöző látvány! A négerek természetadta elevenségét, az ünnepély méltóságához tartozó megnyerő módon tartják fegyelemben. A következő napokon, a konferencia élénk és bonyolult megbeszélései közben egy másik jelentős megfigyelést tettem; bennszülött teológusok és lelkészek jöttek közénk, akik saját nyelvükön és - ami még fontosab - afrikai gondolkodási módon fejezték ki keresztyén hitmeggyőzödésüket. Az afrikaiak gondolkodási módjában nem veszett el semmi a csodálatos szemléltetőségböl, ami a mi papirgondolkodási módunktól oly gyakran eltér; ami nálunk komplikált és többnyire nehézkes, teoretikus kifejezés, az az afrikaiaknál teljesen egyszerű, sok képszerű hasonlattal átszőtt beszédmód. Az evangélium szelleme elevenül meg abban. így ez is valóságos és kézzelfogható bizonyság volt Isten kinyilatkoztatásáról. Krisztus csendes fennsége - akinek hatalma fajok és nyelvhatárok felett áll - volt érezhető ezeknek a fekete szónoknak a fejtegetéseiben. Krisztus egyháza tehát valóság Afrikában. A misszió történetének egyik ma élő legjobb ismerője mondotta: nincs kizárva, hogy 100 éven belül Afrika fekete lakósainak nagyobb fele keresztyénné lesz. Bármiként alakuljon is a jövő - az egyház létezik. Hatalmas világtörténeti háttér az, amelyben feladatuk beteljesedik. Afrika olyan változások előtt áll, amilyenen pillanatnyilag egyetlen más földrésznek sem kell magát átküzdenie; ebbe a politikai átalakulásba beletartozik minden, a nemzeti, a szociális és a vallásos keret egyaránt. A színes fajok nagykorúvá válása Afrikában azért is fog erőteljesebben megvalósulni, mivel ez a folyamat viszonylagosan új. Olyan ez mint egy hirtelen időjárás-változás, it t a gyarmatosítási időt gyorsan és majdnem átmenet nélkül követi az új helyzet; elkerülhetetlen, hogy ebből a korszaköszszeütközesböl ne keletkezzenek világtörténelmi viharok. Ehhez járul még Afri-David Chituku (Afrika): A szent család. 3 MMriíÉfti Békesség D. Dr. Hanns Lilje: ISTENÉ AVILÁG (V)
