Utitárs, 1959 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1959-11-01 / 10. szám
Miért jött Jézus Krisztus? Konferenciai emlékek Hothorpe Hall-ból Hothorpe Hall, Near (közel) Rugby, Anglia. Mintha ismerősök lennének már e félig magyar félig angol szavak. Emlékezzünk csak, hol is hallottuk, hol is olvastuk őket? Igen, az Utitárs utolsó számaiban, a konferencia naptárból.. Ha a térképre tekintünk, hogy megkeressük, bajos dolgunk lesz, csalódni fogunk. A legközelebbi város is mérföldekre van tőle, csak úgy mint a vasútállomás. Autóval Londonból az út legalább 3 órát igényel. És mégis, így félrevonultan a világ zajától, tavasztól őszig környéke legnépesebb helye lesz. És télen ? Akkor seon áll meg itt az élet. Valamikor öregedő kastély volt, két mellék-épülettel. A nagy álmos ablakok előtt, egy kápolna, jobbról meg néhány elbúsult fa mögött az istálló lovak számára. Az udvar néptelen volt, s maga Húsz év után ... (folyt.) melyekben valamikor - húsz évvel ezelőtt - Istennek szent és örök igéjét magyarul is hirdettem. Bizony úgy éreztem magam ezen az istentiszteleten, mint az, aki hosszú idő után ismét hazajön a régi szülői házba; az ismerős szobákba, a régi környezetbe. Az indonéz lelkésztestvér igehirdetése Luk. 10, 25-37. alapján teljesen konkrét választ adott a gyülekezetnek arra a kérdésre, hogy ki a mi felebarátunk és hogyan rendeződik az embertársaink közötti viszony az ige - és csakis az ige fényében. Ha az igében élünk, akkor hitünk alapján leomlanak a különféle válaszfalak ember és ember között. Ha az igében élünk, akkor a hit alapján csak testvérek lehetünk, egy testnek, Krisztus Urunk testének tagjai! ügy érzem felejthetetlen marad számomra ez az udvaron megtartott istentisztelet. Hálával és szeretettel gondolok vissza arra a vasárnap délelőttre, amikor hosszú húsz esztendő után ismét magyarul hallgathattam Isten igéjét. Moravek Sámuel ev. lelkész Sülzbach, Württ. az épület is nekibúsulva, elhagyottan sóhajtozott a végtelen mezők közepén. Egy napon különösnek látszó emberek érkeztek. Tekintetük barátságosan simogatta végig a szürke, kopasz falakat. Mosolyogva állottak meg a nagy füves kert zöldelö bokrainál. Ám mikor az istálló üresen kongó termeihez értek, így sóhajtott az egyik:- Rentegeteg tennivaló lesz itt.- Bírjuk-e majd kérdezte a másik.- Isten megsegít bennünket, oszlatta el a kételyeket a harmadik. így történt. Megegyeztek és a Hothorpe Hall kastély mindenestől gazdát cserélt. Uj munkások, evangélikus diákok, önkéntes gyülekezeti tagok jöttek különböző országokból, megkezdődött az újjáépítés. Maltert kevertek, falakat raktak. Fejsze csattogott, fűrész búgott; földet forgattak, gazt kapáltak; kis fákat ültettek, virágokat öntöztek. Ma még mindig egyre szépülő, megifjodott kedvben szolgálja evangélikus egyházunkat a kastély, a kápolna s az istállók helyén fürdők és tiszta, kényelmes hálószobák . .. A világ minden tájáról jönnek már ide emberek. Gyűlések, találkozók, tanfolyamok, konferenciák váltják egymást, de Hothorpe Hall eredeti, és fő hivatása otthont adni, missziói központul szolgálni, Nagy Britannia evangélikus ifjúságának. Itt születetteknek, vándoroknak, menekülteknek, nemzetiségi tekintet nélkül. Otthon ez, igazi otthon. Rövid idő alatt is úgy meg lehet szeretni mint akár szülőházunkat. Jó ellátás, játékterek, a meleg nap ellen árnyat adó lombos fák; méltósagos, meghitt csend, nyugalom, béke. Az angliai magyar evangélikus fiatalok ez évben ismerkedtek meg legjobban Hothorpe Hallal. Még eddig itt nem tapasztalt lelkesedésről árulkodtak már a jelentkezési lapok is. És amikor aug. 8-án a kastély udvarán találkoztunk, büszkeség és öröm töltötte el sziveinket. Mi magyarok majdnem kétszer annyian voltunk mint a velünk egy időben konferenciázó angolok és németek együtte-Élő víz c. rovatunk e számunkból technikai okok miatt maradt el. sen. Kellemes élmény volt megismerkedni egymással, s szivünkből folyamként tódult ajkunkra a magyar szó. Jó volt elfeledni az iskolás angolt, s anyanyelvűnk szép zengését hallani. Vájjon mire emlékezünk legszívesebben? Mert ugye sok mindenre emlékezhetnénk ? ... Az ébresztő, kegyetlen csengőre, a reggeli áhítatokra, bibliakörökre, vitánkra, hogy miért is vagyunk mi ilyenek, s magyarok, a jó ebédekre, délutáni pihenőkre, kirándulásokra, az esti tábortüzekre, bemutatott filmekre, nagysikerű szórakoztató műsorunkra, esetleg sétákra, a babonázó holdas estékre. Ezekre emlékezünk csak ? Oh, de szegény, de haszontalan két hetet pazaroltunk el akkor . .. Nem, a mi két hetünk nem csak ennyiből állott. Minden nap, reggeli után, amikor még harmat csillogott a fűszálakon, leterített pokrócokra telepedtünk mint egy nagy család, s beszélgetni kezdtünk arról, hogy miért jött el hozzánk Jézus Krisztus. Aztán ez a kérdés kisért délutáni foglalkozásainkra, s ugyancsak erre a kérdésre próbáltunk feleletet találni imádságunkban amikor fáradtan álomra hajtottuk fejünket. Miért jött el Jézus Krisztus? . . . Hogy megismertessen bennünket Istennel, szerető és gondviselő Atyánkkal. Hogy világossággal űzze el a gonosz sötétet, hogy tanítson igazságra, szeretetre, hitre, hogy megszabadítson a pokol kárhozatából, megváltson bennünket a kereszten, örök élet birtokosává tegyen bennünket... Talán így lehetne összefoglalni azokat a feleleteket, melyeket elmélkedésünk eredményeként kaptunk. Ám valamit még mondanunk kell. Talán a leglényegesebbet, hogy Krisztus eljövetele számunkra azt jelenti, hogy megismerjük, megszeressük és vezetőnknek fogadjuk el öt küzdelmes hétköznapjaink minden percében. Mi a konferencia résztvevői mindnyájan úgy érezük, hogy az eltöltött két hét alatt közel kerültünk Hozzá; mintha az egész világ megszépült volna körülöttünk. Szép skandináv szokás, hogy az emberek köszönetét mondanak egymásnak minden találkozási alkalomért. Ma megköszönik a tegnapot, s holnap a mai alkalomért lesz néhány hálás, kedves szavuk. így a mi visszaemlékezésünkor mondjunk köszönetét mi is. Köszönetét egymásnak, s úgyszintén vezetőnknek, lelkészünknek, ki odaadással és szeretettel vezette a konferenciát. Hálánk és köszönetünk azonban a sok szépért, jóért és hasznosért legyen mindenek felett azé akitől kaptuk azt, Istenünké, gondviselő mennyei Atyánké. Egy résztvevő. 6 Hothorpe Hall
