Utitárs, 1959 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1959-10-01 / 9. szám

A Káívin-év (2.)

A szolgáló Ur és szolgáló népe

Ideérkezésem előtt nem tudtam, hogy a délamerikai Brazíliában Sao Paulo nevű város is van. Azt pedig mégkevésbbé tudtam, hogy a világ eme »legr katolikusabb« országában ilyen nagy a nemkatolikusok tömege. A város közel négymilliós, s az ország 64 milliónyi lakosából hivatalos körök 10-12 millióra becsülik a nemkatolikusok számát. E tények ismeretében aztán már nem ért meglepetésként az a hír, hogy a brazíliai presbiterianizmus »születésének« 100 éves évfordulójára ide hívták össze a Református Világszövetség 18. világgyűlését.

1500 ember töltötte meg a saopauloi presbiteriánus katedrálist a megnyitó istentiszteleten. Dr. John A. Mackay, a Világszövetség jelenlegi elnöke beszélt. A keresztyénség három nagy veszedelmére hívta fel a figyelmet: a kommunizmusra, a Mária-kultuszra és a túlzó nacionalizmusra. Megnyerő volt ennek a koros embernek a határozottsága. Miután misszionáriusként húsz évet töltött Dél-Amerikában s nyugalomba vonulása után is itt akar letelepedni, spanyolul beszélt.

A nagygyűlésen július 27-től augusztus 6-ig naponként a megszokott kép fogad: előadások, beszámolók, jelentések, fejhallgatók, négynyelvü tolmácsolás, bábeli nyelv- és színzavar. Képviselő van a világ minden tájáról: fezes szudáni, büszke német professzor, sok csendes kínai, udvariasan mindig mosolygó japán, nehéz körülmények közül jött spanyolországi, rengeteg angol és amerikai, és Magyarországról, - a világ egyik legnagyobb református egyházából, - senki.

Mégsem lehet meg ez a gyűlés sem magyarok nélkül. Igaz, nincs a kabátra feltüzött, szokásos névcédulákon sehol ez a név: Hungary. De hát még a braziliat presbiteriánus egyház sem teljes, ha nem számítja be a saopauloi központtal 27 év óta itt dolgozó magyar református egyházat. Lelkésze ott ült a díszelnökségben, kántora és egyik teológusa hivatalos fordító volt, presbiterei a rendező bizottság tagjai.

De még nagyobb örömmel hallottuk, amikor Yougoslavia, Roumania, Czechoslovakia, USA feliratú cédulák viselői magyarul szólaltak meg. A feketicsi ref. püspök felesége, Ágoston Sándomé, a nagyváradi püspöki titkár, Buthy Sándor, a rimaszombati Varga Imre püspök s az USA-beli Dr. Vasady Béla teológiai professzor otthoni tájak levegőjét, reformátusainak hitét és biztatását hozták magukkal.

Több mint háromnegyed évszázados fennállása óta először ülésezett nem-angol nyelvterületen a Református Világszövetség, s épen a »katolikus« Dél- Amerikában. Nemcsak a gazdasági érdeklődés nyilvánul hát meg a »korlátlanlehetőségek« e földrésze iránt, hanem a protestantizmusé is. Csakhogy ehhez ilyen komoly dokumentálás szükséges,

Dr. John A. Mackay, a Református Világszövetség eddigi elnöke, átadja tisztét Dr. Ralph W. LLoyd-nak.

Október 31.

A reformáció ünnepe

Ha az ember gyerekeknek akarná megmagyarázni, hogy mit is jelent ez a szinte megfoghatatlan szó, hogy reformáció, mit is lehetne mondani? - Jó evvel megpróbálkoznunk, mert a gyerekek mindig tárgyilagosságot és közvetlenséget kívánnak, s ezért a dolgok gyökeréig kell lehatolnunk, s ahhoz az egyszerühöz kell eljutnunk, amiből a bonyolult lett.

Körülbelül ezt lehetne mondani: Na, figyeljetek csak gyerekek! Azt ugy-e tudjátok, hogy Jézus Krisztus Istentől

Debreceni Kiss László:

Kivel üzenhetek?

Kivel üzenhetek, aki továbbítja Mindenki leikébe a hit vágyait.

Merő életbimbó

Szeretetben ringó

Csilingelő hitek gyöngyhajtásait.

Milyen nyelven szóljak, hogy mindenki értse

Krisztus igazának szeretet-szavát. Hívek táborában,

Szivek mámorában

Megtartó remények lüktető dalát.

Vájjon, hogyan fessem, hogy mindenki lássa

Igazhitben bomlő élettavaszát. Pompázva, mint a rét,

Színezve ihletét,

Megnyitva a létnek életszakaszát.

mint - ez a világgyülés. Csak Braziliában 600.000 tagja van evangélikus egyházunknak. 1960-ban ebben az országban ülésezik az Evangélikus Világszövetség végrehajtó bizottsága. De nem kellene egyszer, mégpedig rövid időn belül, idehozni a világlutheranizmus képviselőit?

»Gyufaskatulyamozgalom«-ról beszélt az Evangélikus Női Kör munkagyülésén a mindnyájunk által megszeretett Mária néni, Ágoston Sándomé. A kis jugoszláviai ref. egyházban egy doboz gyufa árát kérték a külmisszió támogatására. Mivel pedig az első adományozó gyufásdobozban hozta adományát, azóta ezrével gyűlnek a dobozok, de bennük kb. évi 1000 dollár jön az amerikai reformátusok missziójának támogatására. Leleményes ötleteket szerezhettek tőle asszonyaink. Mi pedig arra kértük, hogy otthon mind ja el: itt, a világ túlsó oldalán is megkíséreljük, hogy keresztyének és magyarok maradjunk.

Szolgáló Űrről és szolgáló népéről tárgyalt a reformátusok világgyülése. Igen, az UR szolgálatából élünk, s ebből kell erőt merítenünk a jövőben is a szolgálatra. S ha ebben a hitben megerősödve mennek el innen a kiküldöttek, akkor méltó helyet fog elfoglalni ez a gyűlés is a keresztyénség történetében.

Gémes István

jött le hozzánk emberekhez, hogy elmondja nekünk, milyen is Isten, mert addig senki sem volt, aki igazán tudta. Jézus ismerte őt, s mikor beszélt Istenről, igazán jó barátság alakult ki Isten és emberek között. - Voltak azonban rossz emberek is, akik megölték Jézust a keresztfán, de akkor Isten felvitte őt magához a mennybe. Amit Jézus itt a földön elmondott Istenről, azt az emberek tovább mondták egymásnak, az apák a fiúknak, azok megint tovább az ő fiaiknak, s igy tovább hosszú éveken át.

Azonban azok a dolgok, amelyeket az emberek egymásnak elmondanak, bizony időközben megváltoznak, s végül annyira megváltoztak, hogy egészen más lett minden, mint ahogy azt Jézus elmondta, s ez igy nagyon rossz volt. - Akkor jött egy szerzetes Németországban, akit úgy hívtak, hogy Luther Márton, s azt mondta: Hát emberek, ti egészen elfelejtettétek azt, ami a Bibliában áll, amit Jézus mondott, s amit az ő barátai leírtak Ne nagyon törődjetek avval, amit a papok mondanak, vagy akárki más, hanem egyedül, avval, ami a Bibliában van. S az emberek akkor ismét elkezdték olvasni a Bibliát, s nagyon boldogok voltak, hogy Istent ismét igazán megismerhették a Bibliából.

Ez volt a refomáció, s nekünk ez azt jelenti, hogy mi is Luther Márton nyomán olvassuk a Bibliát, s nagyon örülünk mindannak, amit Isten nekünk azon keresztül mond. Az, hogy mi a reformáció népe vagyunk azt jelenti, hogy mi ismerjük, szeretjük és olvassuk a Bibliánkat, s igy találkozunk Istennel.

Kaj Műnk.

7