Utitárs, 1959 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1959-09-01 / 8. szám
The Rev.Lajos Nagy 702 Union St* . / McKeesport,Pa, KÜLFÖLDÖN ÉLŐ MAGYAR EVANGÉLIKUSOK LAPJA III. évf. 8. szám. Megjelenik havonként 1959. szeptember. Állatok prédikációja (A győri árvízkor.) Szennyesen, mindenféle hordalékkal a felszínen, habosán vágtat az iszapszinü Duna. Ami útjában áll, s ami elmozdítható, azt mind hátára kapja s viszi egyik határból a másikba, egyik országból a másikba. Ahol legerősebb a víz sodra, valami alkotmány táncol a habokon. A parton dolgoznak a gát erősítésén fiúk, lányok, férfiak, és asszonyok, fiatalok, öregek, civilek, szakmunkások és önkéntesek. Életről, halálról van szó. Igazi rohammunkát csinálnak. Valaki közülük észreveszi a víz színén úszó »alkotmányt«. Felfigyelnek rá a többiek. Jobban megnézik. »íme, egy kutyaól!«. - kiált fel egy élesszemü. »Nézzétek csak, a kutya is benne van. Ott van az ajtajában a feje!« - kiált fel egy másik. »Szegény!« - kiált fel egy harmadik. A szív mozdulatát rögtön követi a kézé is. Csónak oldódik a partról, izmos karok eveznek az úszó kutyaól felé és pár perc múlva jön a kutyaól is a part felé. Kihúzzák. Ott ül az ajtajában a kutya. Vizslatekintettel néz szét ismeretlen emberek között. Behúzza nyakát és szüköl, mikor egy bátrabb elkezdi simogatni. De azután mégiscsak engedi, hogy kivegyék az ólból. Akkor azután olyan látvány tárul a mentők elé, amitől könnyes lesz sokaknak a szeme. A kutya mögött a szalmán fekszik és alszik egy kis gyermek. Édesen pihen. Arcát pirosra festi az álom. Szegény gyermek! Ki tudja megmondani, honnan való, s hogy került a kutyaólba ? Magyar, szlovák, osztrák, német ? ő még nem tud beszélni, a kutya meg csak vigyázni tud rá. Nagy vizek tarajos hullámain is hűségesen őrizte kis gazdáját. Nem tud beszélni, nekem mégis prédikál. Példabeszédek 20, 6-ból való a textusa: »Hü embert ki találhat?« - És én szégyellem magam, mert érzem a kérdés vádját és a példa ítéletét. Hü kutyát azt lehet találni, de hü embert, ki találhat? Győrujfaluban egy kis magaslaton épült az evangélikus templom. Mikor a falut ellepte már az ár, a templom előtt még mindig volt egy kis száraz hely. Ott gubbasztott egy csomó menekült baromfi, akiket a menekülő gazdaasszonyok nem bírtak már összefogdosni, hogy magukkal vigyék. Ott üldögélt egy csomó kutya, amely nem volt hajlandó teherautóra szállni, s otthagyni a portát, csak a víz *udtp elkergetni őket hazulról. És ott állt közöttük remegő lábakkal, riadt tekintettel egy őzike. Nem tudom, mi lett velük azután, amikor az ár a templomdombot is ellepte és a templomba is behatolt, de azt tudom, hogy az a mozdulat, amellyel a közeledő vizet nézték, az a hirtelen ugrás, amellyel minden nagyobb hullámcsapásra a templomajtó felé hátráltak, az a szemükbe kiülő félelem, amelylyel szinte bebocsátást kérve a templomajtóra néztek ... nekem prédikál. Textusa Zsoltár 84, 4: »A veréb is talál házat és a fecske is fészket magának, ahová fiait helyezze, - a Te oltáraidnál, óh Seregeknek Ura, én Királyom és én Istenem.« Félek, hogy mi emberek előbb keresünk másutt segítséget, mint Istennél. ☆ El van öntve a határ. Olyan, mint a tenger. Néhol látszik ki egy-két fa koronája s néhol magasabb helyeken a kukoricaszár teteje, Úszik a tengeren egy szalmakazal. Nem idei. Jól megállapodott már. A víz úgy kapta fel, mintha egy óriás szúrt volna bele hatalmas vasvillával, s feldobta volna a víz hátára. A kazal tetején három állat: egy őzike, egy nyúl és egy róka. Mindhárom ijedős természetű. Ezenkívül a róka ellensége is a nyúlnak, szereti a tapsifüles pecsenyét. Most békén ülnek egymás mellett. Eszükbe sem jut, hogy ártsanak egymásnak. Nagyobb dologról van most szó, mint egy nyúlpecsenye-ebédről. Mikor Isten beleszól a világ történelmébe, akkor minden eltörpül és el is kell, hogy hallgasson minden kicsiny és kicsinyes egyéni érdek. Nekem pedig prédikál az úszó szalmakazalon békén megférő három állat. Textusuk Ésaiás 65, 25: »A farkas és a bárány együtt legelnek, az oroszlán mint az ökör szalmát eszik és a kígyónak por lesz a kenyere. Nem ártanak és nem pusztítanak sehol szentségemnek hegyén - igy szól az irr.« Mikor hallgatom ezt a prédikációt, szívem megmelegszik arra a gondolatra, hogy mi lesz majd akkor, ha Isten utoljára és mindennél hatalmasabban szól majd bele a világ történelmébe s megszületik nemcsak az állatok, hanem az emberek békéje is!! T. Z. A szentetornyai templom
