Utitárs, 1959 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1959-07-01 / 7. szám
Sf>Af/)0& T OT/i Ó~ó~ /(/ ív*r/r fit/jr fZ KÜLFÖLDÖN ÉLŐ MAGYAR EVANGÉLIKUSOK LAPJA III. évf. 7. szám. Megjelenik havonként 1959. julius-augusztus. Johannes Rasmussen: „Itt állok — magyar vagyok!" A skandináv egyházak bécsi magyar menekültotthonának, a Skandináv Otthonnak, dán vezetője írta az alábbi cikket az Utitárs számára. Szerk. Ha másokról véleményt kell alkotni, akkor ezt a legegyszerűbb elutazásunk után megtenni. Ebben az esetben az ember nem érzi a többiek bosszúságát. De ez nem becsületes dolog. Akor kell ezt megtennünk, ha még az illetők között vagyunk. Ekkor önmagunkat is kényszerítve leszünk megvédeni! s csak az igazat mondhatjuk. Ha most megszólalok, úgy ezt nem nagy bátorságom miatt teszem meg, hanem mert felkértek néhány tapasztalatom meírására. Több mint egy évet éltem magyarok között. Többször csodálkoztam mentalitásukon, de tudom, ők is ezt tették nálam. Ebből megtanultam: ne higyje soha az ember, hogy csak saját népe magatartása, életmódja és gondolkozása a helyes. Nem! A másik sajátosságait meg kell becsülni, s tőle tanulnunk kell. A magyarok életmódjában igen feltűnő mozgékony, rugalmas életmódjuk. Egyik pillanatban boldogok, jól érzik magukat, »a magasságban« vannak, de ugyanakkor a következő pillanatban elkeseredettek, izgatottak, »a mélyben« vannak. A magyar ember az egyik pillanatban barátságos, a másikban kedve telik összetörni egy egész házat. Talán túl sok a paprika ... Nem tudom? De az bizonyos: ereiben forró vér folyik. Vendégkönyvembe véleményem szerint túl sok barátságos szót Írtak. Legjellemzőbb tulajdonságomnak lelki békességemet tartották. Jó tudni ezt: lelki békességem van, de bennem nincs ebből több bármely skandinávnál. Mi csak nem akarjuk kimutatni érzéseinket, mert valljuk: »csak a nyugodt ember tudja megtartani ’arcát’,« (kinai közmondás) és ha felizgatja valaki magát, úgy elveszti ’arcát’, emberi méltóságát. Kezdetben megijedtem a magyarok vérmérsékletétől, de később megtanultam: talán gazdagabb igy az élet. Mindenesetre a magyarok hatékonyabban élnek. A magyaroknál kicsinyességek nagy viták és veszekedések alapjai. Két magyarnak valószinleg igen nehéz véleménykülönbségüket szóharccal eldönteni. Ha vitába kezdtek, hamar tettlegességre számíthatunk. Egy régi jó közmondás szerint: »Az okos enged.« Ez nem vereség. Sőt, a legtöbb esetben az engedő fél a szellemi győztes. S az ellenfél belátja: vesztettem. Jellemző a magyar férjekre, hogy feleségüket meg kell védeniük ha az, pl. »a konyhában« vitába keveredett egy másik asszonnyal. A »kis« vita súlyosabb ügy lesz - hamar. Egy skandanáv asszonynak férje segítsége nélkül kell »beavatkozásaitól« kikerülnie. De természetesen ez nem megy a lovagiasság rovására. Érdekes azt is megfigyelni, hogy a magyaroknál egy vita szemlélői az ellenségeskedést nem akadályozzák meg, hanem közbeszólásaikkal, állásfoglalásukkal csak fokozzák a tüzet. De a vita után hamar megszűnik az ellenségeskedés. - Nálunk hosszab ideig nyomott a légkör. Az első magyar megtanult szó a »most?« volt. Akkor tanultam ezt, amikor munkában kértek segítséget magyaroktól. Mindig ragyogó szemmel mondták ki az »igent«. Szivesen segítenek, de »most?« Készek voltak a munkára - holnap. Egy otthonvezetőnek könnyű a dolga. Csupán minden munkára egy nappal előbb kell megkérni a magyarokat .. . Egy német mondta nekem egyszer; ne kérdd fel mim kára a magyarokat, nem végzik el. örömömre az ellenkezőt tapasztaltam. Szolgálatkészek, ha udvariasan kérik őket. S ezt természetes udvariasságai, nem erőltetettél kell kérni tőlük. A magyar ember sokszor gondtalannak látszik. Tragikus életkörülmények között is gyorsan felvidul, mintha mindent felejtene. A magyar nemzeti szabadságharc után, 1957 áprilisában 3 magyar keresett fel hivatalomban. Sürgősen telefonálni szeretnének Budapestre. Azt hittem életről halálról van szó. Nehézségek után bejött a kért szám. Csodálkoztam a beszélgetés alatt. Mindhárman sokat nevettek. Később megtudtam, fogadásból a budapesti Puskin mozit hívták fel, hogy eldöntsék: vajon Budapesten vagy Bécsben olcsobbe-e egy mozijegy. Pozitív tulajdonság ez, mert minden szomorúságuk közepette is megmarad náluk a jó kedély, s vidámság. Egy skandináv ember gondjába sokszor túlzzottan belémerül. Érdekes megfigyelni a magyar egyetemi hallgatókat is. Látszólag egy magyar diáknak mindig van szabad ideje, csak 2 héttel a szigorlata előtt nem. Ideje van a sport és a szórakozás számára. Azt hiszem nem tanul nagyon alaposan. Hirtelen szabadságot is megengedhet magának. Talán nem gondol sokat arra mennyibe kerülnek a tanulmányok. De ez veszélyes. Egy szép napon Nyugat-Europa egyetamistáival találja majd magát szemben. S félő, hogy az ellenfél sokszor jobban megtalpalt lesz. Tudom, tapasztalataimat me-Konferenciai naptár Júl. 7-13. Jönköping, Svédország. Júl. 14-20. Jönköping, Svédország. Júl. 21-28. Jönköping, Svédország. Aug. 8-22. Hothorpe Hall, near Rugby, Anglia. Aug. 12-16. München, Németország. Jelentkezni a lakhely szerint illetékes lelkészeknél lehet, ahol közelebbi felvilágosítást is kaphatunk a konferenciák programjára vonatkolag.
