Utitárs, 1959 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1959-06-01 / 6. szám
KÜLFÖLDÖN ÉLŐ MAGYAR EVANGÉLIKUSOK LAPJA III. évf. 6. szám. Megjelenik havonként 1959. június. Dibelius Otto püspök: Keresztyén ember - ateista állam Április végén Grotewohl keletnémet miniszterelnök egy beszédével kapcsolatban nyílt levelet intézett hozzá Dibelius püspök, a kelet- és nyugatnémetországi egyházakat egyaránt magában foglaló németországi evangéliumi egyházszövetség elnöke. Az alábbiakban részleteket közlünk a nyílt levélből. Szerk. Miniszterelnök űr azt mondotta, hogy a szocializmusé a jövő s hogy ez a szocializmus a dialektikus materializmus tanára épít, továbbá hogy ez a dialektikus materializmus minden valódi tudományos megismerés alapja, s hogy viszont minden tudományos megismerés a dialektikus materializmusba torkollik. Az egyháznak persze nem feladata, hogy a tudományos kutatómunka alapelvei tekintetében állástfoglaljon. Az evangélium, melyet az egyház hirdet, független ezektől az alapelvektöl. Mi egyszerűen csak megállapítjuk, hogy az egész világon nagy tekintélynek örvendő természettudósok elvetik a dialektikus materializmust s az a véleményük, hogy az azzal kapcsolatos megismerési elvek a tudomány fejlődésében már régen idejüket múlták. Ha azonban ezen elvek alapján egy életszemlélet alakul ki, mely elméletileg és gyakorlatilag befolyásolni akarja az ember egész életét, akkor a keresztyén egyháznak meg kell szólalnia. Mert a tekintetben teljes egyetértés uralkodik, hogy a dialektikus materializmus világnézete sem Istennek, sem a Jézus Krisztusról szóló evangéliumnak nem enged helyet. Miniszterelnök űr beszédében nem használta az »ateista« kifejezést. De világos, hogy itt arról van szó, hogy az állam nevében ateista gondolkodást nyilatkoztatott ki. Kérem, ne csodálkozzék: egy ateista állam soha nem lehet egy keresztyén ember igazi hazája! Ez az ellentét különösen azon a ponton válik világossá, ahol Miniszterelnök Űr az erkölcsről beszélve megállapítja: »Erkölcsös az, ami a szocializmus ügyét szolgálja!« Ez a mondat kínosan emlékeztet bennünket a nemzei szocialisták jelszavára: »Jó az, ami a német népnek használ!« A keresztyén egyház annak a mondatnak annakidején komoly bátorsággal ellentmondott. Épígy az ön kijelentésének is ellent kell mondania. Hogy mi jó és mi rossz, mi erkölcsös vagy erkölcstelen, azt egyedül az élő Isten határozza meg, senki emberfia, semmiféle mozgalom, osztály vagy világnézet. Az erkölcsiség mérvadója a Tízparancsolat s az evangélium utasításai. Emberektől alkotott új Tízparancsolatot a keresztyénség soha nem fog elismerni, s számára soha nem az lesz az erkölcsös, ami egy meghatározott földi-emberi mozgalmat szolgál. Ha tehát például a Német Demokratikus Köztársaság hadseregének a parancsnokság azt a felszólítást adja, hogy gyűlöljék a világnak azt a részét, mely máskép gondolkozik, arra Németország keresztyénsége csak határozott és megváltoztathatatlan nemet tud mondani! Konferenciai naptár Júl. 7-13. Jönköping, Svédország. Júl. 14-20. Jönköping, Svédország. Júl. 21-28. Jönköping, Svédország. Aug. 8-22. Hothorpe Hall, near Rugby, Anglia. Aug. 12-16. München, Németország. Jelentkezni a lakhely szerint illetékes lelkészeknél lehet, ahol közelebbi felvilágosítást is kaphatunk a konferenciák programjára vonatkolag. Ezért nem egyezhetünk bele abba sem, hogy a szocializmusnak ez az úgynevezett erkölcsisége legyen, hogy az ön szavait idézzük, »az ifjúság erkölcsi nevelésének és képzésének alapja«. Egyetértünk önnel abban, hogy az iskolai tanításban szigorú tudományosságnak kell uralkodnia. De ha a tudományosság világnézeti dogmává válik, akkor túllép határain. S ha egy ilyen világnézeti dogmát törtető öndicsöítéssel adnak elő a gyermekeknek, akkor a keresztyén szülői háznak tiltakoznia kell. Mint ön, mi is azt kívánjuk, hogy egyetértés legyen az otthoni és az iskolai nevelés között. De erről addig nem lehet szó, amíg a gyermekeknek, akiket otthonukban imádkozni tanítottak, azt mondják az iskolában: nincs Isten, ezt a tudomány bebizonyította! A tudomány nem utolsósorban azzal bizonyítja valódiságát, ha alázatos tartózkodással viselkedik azzal szemben, amit semmiféle emberi értelem nem tud kikutatni. Miniszterelnök űr azt mondta: »A hit- és lelkiismereti szabadság azt jelenti, hogy minden polgár maga döntheti el, milyen formában kíván házasságot kötni, gyermekének nevet adni, hogy a konfirmáción vagy az ifjúsági avatáson (a keletnémetországi hivatalos kommunista szellemű ellen-konfirmáció. Szerk.) kíván-e résztvenni.« Szabad döntésről azonban nem lehet szó, mikor az állam a propaganda minden eszközét latba veti az egyház életmegnyilvánulásai ellen. Tanítók, pártfunkcionáriusok és mások gyakorolnak nyomást a szülőkre és a gyermekekre, hogy az »ifjúsági avatáson« vegyenek részt, mert csak így juthatnak felsőbb iskolába, főiskolára vagy szakiskolákba. A sajtó is e mellett kénytelen állást foglalni. Az állami internátusokban együttesen kénytelenek a gyermekek résztvenni az »ifjúsági avatáson«. Legújabban különleges bélyegeket is adott ki a posta az ifjúsági avatással kapcsolatban. Egyre erősödik az az érzésünk, hogy Ú hü egyháztagok másodrangú polgá- T'oknak számításiak. í
