Utitárs, 1959 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1959-04-01 / 4. szám
The Rev.Sándor Tóth 55 N.Wes+end Ave Lanlsaster.Pa. KÜLFÖLDÖN ÉLŐ MAGYAR EVANGÉLIKUSOK LAPJA III. évf. Jj. szám. Megjelenik havonként 1959. április. CIPÓ Olyan szép magyar szó, hogy kedvvel ejti ki az ember. Sőt: ízzel, hiszen emlékeztet a foszlós, alföldi kenyérre. Itt Braziliában azonban csak egy szürke kis falu neve, s maga a szó kúszós, indás növényt jelent, amely lehetetlenné teszi, hogy behatoljon az ember a trópusi erdőbe. A Sao Paulo-i magyar evangélikus ifjúságnak mégis kedvesen hangzó a szó. Úgy kezdődött az egész, hogy a tisztelendő úr földet vásárolt. 55 km-re a várostól. Az óriási távolságok miatt nehézkes az ifjúság hitoktatása, ifjúsági összejövetelek tartása. Kell tehát valami, ahol évenként legalább rövid időre, de mégis összegyűjthető az ifjúság. A telek 20 ezer négyzetméteres, kb 900 m magasan fekszik erdővel, patakkal folyóval, gyönyörű kilátással. Aztán egyháztanács-ülések következtek, amiknek eredményeképpen kőművesek jelentek meg a telken és elkezdődött az építkezés. Október végén kezdték el, hogy a januári konferenciázásra már készen álhasson a ház. Még a 16 éves brazil fiú vágta erdővágó késével a fákat, még benn a városban folytak az évzáró vizsgák, de már arra gondoltunk, hogy mit tehetünk táborunk felépítése érdekében. A kétnapos ünnepeket itt egy napon át ünnepük csak. így hát karácsony másnapján már 11 tagú munkaosztag jelent meg az épülőfélben lévő házban, s megkezdődött az erdőirtás ... A hálószobánkba még csörgött az eső, de a nyitott' terraszon már vígan főztünk. Gábor volt a főszakács (tyü, de borzasztó dolgokat ettünk), Illés őrizte a tüzet (de csak őrizte!), s Csaba volt a fösegítö. A végén természetesen a tisztelendő úr főzte meg (rosszul, persze) az ebédet. Január 4-én a városi templom előtt teherautó állt meg. A kocsi aljában banánfürtök, krumpliszsákok, szőlősládák, tettük fel a kérdést minden este a vezetőségi megbeszélésen így: mit tettünk ma a tábor magyar jellegéért, s mit az evangélikus jellegéért? S a két oldalon egyformán kellett sorakozzanak a tételek: ennyi és ennyi egyházi ének, bibliai történet, elbeszélés, — s a másik oldalon ennyi, és ennyi magyar népdal, történelem, tánc, stb. Nagyon nehéz volt elválni egymástól. Amikor utolsó este összegyűjtöttük és elmondtuk a tapasztalatainkat - jót és rosszat egyformán -, a táborról, akkor azt azzal tettük, hogy a következő évi sokkal jobban sikerüljön és hosszabb lehessen. Hála Istennek - bár egészségügyi dobozunkból minden gyógyszer és kötszer elfogyott -, hazahoztuk a kigyómarás elleni szérumokat; Nem történt semmi bajunk. Ezért üdvözlünk most benneteket, a világ bármely táján élő Testvéreket, s kívánunk ehhez hasonló örömöket. — Egyben pedig szeretettel hívunk is Benneteket: házunk mindnyájatok rendelkezésére áll. Nálunk it nyaraló idő van, bármikor jöhettek. Vár a Cipó-i Magyar Evangélikus Tábor! Sao Paulo-4 magyar evang. ifjúság. Épül a Cipóéi magyar evang. ifjúsági otthon. Az előtérben Dr. St. W. Herman, Az Evang. Világszövetség Latin-Amerika-4 bizottságának igazgatója és Gémes István Sao Paulo-i lelkész. stb. a padokon pedig 12 lány és 18 fiú. Fölöttünk a ponyva, amelyre szükség is volt, s elindultunk 10 napos táborozásunkra. Aztán hol esett, hol még jobban esett, de végeredményben nagyon jó volt. A reggeli áhítatokon 10 bibliai ifjúról hallottunk, esténként ugyanannyi prófétáról. Délutáni beszélgetéseken fiatalkori problémáinkról, kérdéseinkről vitáztunk, vagy azokról szóló fejtegetéseket hallottunk. Aztán megpróbáltunk dolgozni, a játékon, szabadfoglalkozáson, tábortűzi előkészítőn kívül. Egy kis fükaszálás, egy kis fairtás, oltárépítés. Igaz, nehezen ment, de azért mégiscsak mindent megtettünk ... Reggelenként felvontuk gyönyörű zászlónkat: piros-fehér-zöld színű, s az Evangélikus Világszövetség Luther-rózsás keresztes jelvénye díszíti ezzel a felírással: Magyar Evangélikus Ifjúság. Ezzel a zászlóval is azt akartuk kifejezni, hogy ebben a házban magyar evangélikusok vannak jelen. Mind a két tényt Isten ajándékának vesszük. Ezért
