Utitárs, 1959 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1959-02-01 / 2. szám
Olvassuk együtt a Bibliát! Vezérfonal Márc. 1. Böjt 3. vasárnapja Heti ige: Háté 20, 28. - Napi igék: Luk 11, 14-28. - Efez 5, 1-9. 1 Pét 1, 13-21. - Máté 20, 17-28. Márk 6, 7-13. - Máté 20, 29-34. Luk 22, 24-30. - Máté 21, 1-11. Luk 4, 38-44. - Máté 21, 12-17. 1 Kor 4, 9-16. - Máté 21, 18-22. Ján 11, 1-16. - Máté 21, 23-37. Márc. 8. Böjt 4. vasárnapja Heti ige: Ján 12, 24. - Napi igék: Ján 6, 1-15. - Gál 4, 22 - 5, 1. Ján 6, 22-29. - Máté 21, 33-46. 1 Kir 19, 1-8. - Máté 22, 1-14. Márk 12, 28-34. - Máté 22, 15-22. Ján 6, 47-59. - Máté 22, 23-33. Ján 12, 20-26. - Máté 22, 34-46. 1 Móz 14, 17-20. - Máté 23, 1-12. Márc. 15. Böjt 5. vasárnapja Heti ige: Ján 17, 19. — Napi igék: Ján 8, 46-59. - Zsid 9, 11-15. Zsid 7, 23-27. - Máté 23, 34-39. Ján 7, 1-13. - Máté 26, 1-16. Ján 13, 31-35. - Máté 26, 17-25. Zsid 10, 1-10. - Máté 26, 26-35. Ján 11, 47-55. - Máté 26, 36-46. Ján 17. - Máté 26, 47-56. Gyógyítva jár Palesztina útjain az oldott orvos, - talán senki nem jegyzett fel annyi gyógyítást mint Lukácás, hiszen maga is orvos volt. Így bontakozik ki írásából a szociális evangeluim s a segítő, gyógyító, megtartó Jézus arca. Épen ezért, annyira tele van ez az evangélium örömmel, ujjongással. A karácsonyi angyalok éneke vezeti be ezt az öröméneket s az emmausi tanítványok lelkendezése zárja: Feltámadott az ür bizonnyal! G. Gy. után (Uj Harangszó 1949). Bibliai szótár 2. Megváltó Az Üjszövetségnek az a szava, melyet mi magyarra »Megváltóival fordítunk (a görög »szótér«), megtalálható az Ószövetségben, ill. ennek görög fordításában is, különösen a prófétáknál és a zsoltárokban, ahol gyakran esik szó a »szabadító Isten«-röl. Pl. Zsolt 25,5: »Te vagy az Isten, az én szabadítom«, v.ö. Zsolt 27,1: Ézs 62, 11 stb. Isten a szabadító, aki megmenti övéit minden gonosz hatalomnak a kezéből. Ilyen értelemben szól Istenről, az üdvözítőről Luk 1,47; 1 Tim 1,1; 4,10; Tit 1, 3; 2,10; Jud 25 is. A késő zsidóság az eljövendő Messiás szabadítását abban látta, hogy megszabadítja Izraelt ellenségeitől. Az újszövetség azonban Jézus messiási küldetését és vele együtt szabadítását egészen más síkban látja. Jézust az evangélisták kezdettől fogva úgy rajzolják meg, mint aki »megment«, megmenti különösen pl. a betegség, a bűn és a Sátán megkötözöttségében szenvedőket (pl. Máté 1,21; Márk 11, 9-10; Luk 19, 10). Jézusban tehát az első keresztyénség mindenekelőtt azt a »szabadítót« ismeri fel, akitől, mint ahogy a zsoltáros mondja, »áldást és irgalmasságot nyer« (Zsolt 24, 5 a görög szöveg szerint, v.ö. Zsolt 103, 4). Ilyen értelemben tette öt Isten »fejedelemmé és üdvözítővé« (Csel 5, 31; v.ö. 13, 23), hiszen ő »üdvösségünk szerzője és fejedelme« (Zsid 2,10). A pogányok sok mindenféle »megváltójával« szemben az apostolok Krisztust állítják híveik szemei elé; mint az igazi és egyetlen, a valóságos Megváltót, aki »megszabadít a Gonosz minden cselekedetétől és átment az ö mennyei királyságába« (II. Tim 4, 18). Dr. Karner Károly után (A testté lett ige) „Ebül szerzett ebül vész el.. Márc. 22. Virágvasárnap Heti ige: Ézs 53, 11-12. - Napi igék: Márk 11, 1-10. - Fii 2, 5-11. Ézs 50, 5-10. - Máté 26, 69-75. Márk 14 és 15. - Máté 27, 1-10. Luk 22 és 23. - Máté 27, 11-26. Zsolt 77 és 51. - Máté 27, 27-37. Ján 19, 16-30. - Ézs 52, 13 - 53, 12. Jónás 2, 3-10. - Máté 27, 57-66. Tudakozzátok az írásokat! 2. Lukács evangéliuma Lukács, Pál apostol egyik hűséges munkatársa, a »szeretett orvos«, nem tartozott Jézus 12 tanítványához, de talán épen ezért páratlan szorgalommal és gondossággal »mindennek szorgalmasan és gondossággal végére járt« (1,3); mielőtt nekiült, hogy megírja Jézus életét. Lukács alapos munkát végzett. Jézus születéséről, gyermekkoráról csak nála olvasunk, karácsony áldott történetét s a 12 éves Jézus templomjárását neki köszönhetjük. S az ö írása nyomán rajzolhatjuk meg legpontosabban az Üdvözítő útját: Galileából Júdeába, Jeruzsálembe, ismét vissza, s végül a Golgothára. Lukács írásában Jézus kiváltképen a bűnösök barátja, a tékozló fiúk (15. fej.), vámszedők (18, 10 skk, 19, 1 skk), bűnös nők (7, 36 skk), a társadalom kivetettjeinek melegszívű Megtartója. A szegények felé dobban a szive, mert élesen látja a pénz átkát, a Mammon bűvöletét. Ezért menti meg az arany megszállottját, Zákeust (19. fej.). Szegény özvegy két fillérén simogatóan pihen meg tekintete (21, 1-4), s titokzatos szavakat mond a hamis sáfárról (16, 1-9). Minden emberi nyomorúság égeti Jézus könyörülő szivét: bűn, betegség, halál hatalmát legyőzi, keze érintése. Televíziós készülék előtt kuporog két tanítványom. Izgatottan lesik a filmet. Azután később rájuk nézek és látom, hogy az egyik - a földön kuporogva - már illusztrált detektívregényt olvas (itt »zsibí«-nek titulálják ezt a nemes műfajt). Azután a szülőkkel beszélgetünk. A mama panaszkodik: mindent csak a szemükön keresztül akarnak megfogni a gyerekek. Csak az az iskolai anyag érdekli őket, amelyet képben ki lehet fejezni, be lehet mutatni. Nem ismersz egy kicsit magadra? Gondold el, hogy néhány évszázaddal ezelőtt milyen nagy érték volt a tudás milyen kevesen juttottak hozzá! Amiért nekik izzadniok kellett éveken vagy évtizedeken át, azt nekünk ma tálalja készen a könyv, a televizio, az újság. Nyaktörö vállalkozásokba kellett, életveszéllyel küzdve, belebocsátkoznia néhány archeológusnak, hogy a középamerikai kultúrát felfedjék - te pelig karosszékben ülve, teát szürcsölve, minden eredményüket könyv vagy televízió közvetítésével megkapod. Mit akarok ezzel mondani? Azt, hogy rájövünk a fáradság nélkül megszerezhető és elérhető eredmények édes ízére. Ki izzadna ma már, ki erőltetné meg a fantáziáját, ha nem feltétlenül fontos? Ne érts félre, én is szerettem mindig megfogni a dolgok könnyebb végét. De most már kezdem belátni a régi közmondás igazságát: »Ebül szerzett ebül vész el!« - Nem igaz, hogy az a legmaradandóbb érték számomra, amit készen tálaltak fel nekem, amiért a kisujjamat sem kellett megmozdítanom. Amilyen könnyen jött, olyan könynyen ment is el ... Eszembejut Isten büntetése az első emberpár bűnbeesése után: ».. . arcod verítékével keresd a kenyeredet ...« S az az érzésem, hogy minden könnyű megoldás ennek a büntetésnek a kijátszása akar lenni. Ez ítélethirdetés óta csak meg nem engedett eszközökkel lehet könynyen eredményhez jutni. Konkretizáljuk csak egy kicsit! Soha nem felejtem el Jókai: »Az új földesúr«-át: fantáziámat kellett megmozgatnom, hogy magam leképzeljem a regény minden apró részletét. De meg is maradt bennem. Egyetemista koromból sok »kész« profeszori jegyzet anyaga tűnt el a jótékony feledés süllyesztőjében, de amit ma szakszempontból tudok, azt abból a könyvből merítettem, amit, harmadéves koromban, éjt nappallá téve, három hónapon át - szó szerint - átrágtam. Hamis, hogy egész modern világunkat szinte csak vizualitásra építjük fel. Kényelemre nevel. (Most nem akarok beszélni arról, hogy a Szentírás milyen sok bűnt ró fel a »vizualitásnak«!) Rászoktat, hogy mindig igyekezzem kijátszani a »büntetést«: arcod verítékével ... S nyugodtan hozzátehetem: biztos, hogy a fáradsággal megszerzettet fogom egész életemben a legnagyobbra értékelni. Ne feledd el mindezt pályaválasztás előtt! Ahogy kár lenne olyan pálya felé indulnod, amely sok pénzt Ígér, s csak ezért vonz, ugyanolyan kár lenne futni az izzadság elől .. Gémes István. 7
