Utitárs, 1958 (2. évfolyam, 2. szám)
1958-02-01 / 2. szám
meg, hogy az egyház és az állam viszonya tekintetében az 1948-ban kötött egyezmény alapján állnak, az egyház kormányzása tekintetében pedig az állam által is jóváhagyott és megerősített egyházi törvényeket tartják irányadónak. Az egyház Isten akaratának vallja, hogy szolgálatát a szocializmus rendjében végzi. Az egyház a »Forradalmi Munkás- Paraszt Kormányt« Istentől rendelt felsőbbségnek ismeri el s fáradozik szocializmus építésében. Az egyház egyetért az állam külpolitikai törekvéseivel s kifejezi köszönetét mindazért a támogatásért, melyben az állam részéről részesült. Széljegyzetek egy társasjátékhoz Karácsonykor sok örömet szerzett magyar gyermekek számára a bécsi r. k. érsekség által kiadásra engedélyzett társasjáték. A kockajáték - »Utazás a Jézuskához« - játéklapja 100 számozott mezőt tartalmaz, és ha valaki egy képpel illusztrált mezőbe kerül, akkor a nyíllal jelzett mezőbe vagy előre- vagy visszalép. így, amint a játékszabály is mondja, erényekkel és jócselekedetekkel közelebb kerülünk Jézushoz, míg a bűn távoltart tőle és az örök boldogságtól. A játékban ilyen erények: a szorgalom, kötelességteljesítés, imádság, szülőktisztelete, engedelmesség stb., míg a Jézustól távoltartó bűnök: a veszekedés, szülök megbántása, torkosság, lopás, csúnya beszéd, hazugság, hiúság, osúfolkodás stb. Aki a »rossz gyónás« mezejébe lép, leesik a pokolba s így kiesik; aki pedig a »tisztítótüz«-be kerül, az kétzer kimarad a játékból. Evangélikus szemmel nézve a játékot, természetesen lenne egy-két megjegyzésünk, - mindenekelőtt az, hogy a játék szerint az erényeken és jócselekedeteken keresztül juthatunk Jézushoz, vagy az Ur Jézushoz, — még a gyermekek számára is jobb lenne ezt a megjelölést használni a Jézuska helyett! - mintha a Krisztusban való hitre s a szívre nem is lenne szükség. Meggyőződésünk az is, hogy a »hitvallás« fogalmát megszükíti a játék, melynek illusztrációja utmenti kereszt előtti keresztvetést és kalapemelést ábrázol. S nem tudjuk, nem fog-e sok gyermek a játék után rettegni, állandó bizonytalanságban, félelemben élni vagy csupán külső törvénytisztelővé válni. De ezek előrebocsátása után hadd jelentsük ki: a módszer jó, alkalmas az egyház tanításának terjesztésére s az evgangélium időszerű hirdetésére. Csak leleményességen múlik, hogy olcsón, előállítható más tartalmú vagy formájú játékok megjelenésükkel mikor örvendeztethetik meg kicsinyeinket. Sz. I. „Az Irgalmas Samaritánus ideje" Söderblom Nathan svéd evangélikus érsek mondta el az alábbi esetet:- Egy kegyes parasztember keresett fel, kit a Lélek küldött el hozzám, hogy bátorító szavakat mondjon nekem, miközben ezt kérdezte:- Milyen időszakban élünk mi most? De választ sem várva az érsektől, a kérdező mindjárt meg is felelt:- A papok időszaka elmúlt. De a levitáké is. Most az Irgalmas Samaritánus kora érkezett el. őrá van szükségünk. - De jön a Jó Pásztor is. - Szól először, szól másodszor is. De mikor harmadszor szól, akkor a gyülekeztnek együtt kell bemennie. Ez akkor következik be, mikor meglátjuk a Jó Pásztort, aki életét adta a juhokért. Most az Irgalmas Samaritánus ideje érkezett el. őrá van szükségünk, mert a veszedelem és az ínség nagyobb most a világban, mint volt valaha. Nem szeretjük eléggé Istenünket, de a felebarátainkat sem. Az Ige pedig így biztat bennünket:- Szeresd a te Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedböl és minden erődből. Ez az első és legnagyobb parancsolat. A másik ehhez hasonló: Szeresd felebarátodat, mint önmagadat. E kettőtől függ a törvény és a próféták. Megkérdezheted: De hol ehhez az erő? Saját erőd erre elégtelen, az biztos. De odajárulhatsz gyengeségedben is az Or elé és Augustinus egyházatya szavaival ekként könyöröghetsz:- Uram, add nekem először azt, amit követelsz tőlem, aztán követeld tőlem azt, amit csak akarsz, mert az ember saját erejéből nem megy semmire sem! Ébresztő QYERMEI<EI<NEI< Ki a felebarátom? Egyszer tömeg gyűlt össze Jézus Urunk körül és volt egy törvénytudó, aki mindent tudott a zsidó törvényekről. Odafordulva egyik barátjához így szólt: »Hallgass csak ide, én nevetségessé teszem öt egy vagy két kérdéssel. Majd meglátod, mindenki elfordul Töle.« »Mester« - szólt ez az ember Jézushoz - »mit kell tennem, hogy az örök életet elnyerjem?« Jézus így válaszolt: »A törvényben mi van megírva, mint olvasod?« Az ember így felelt: »A törvény lényege ez, szeresd az Urat a te Istenedet teljes szivedből, és teljes lelkedböl, és minden erődből és teljes elmédből és a te felebarátodat, mint magadat.« — »Jó felelet volt« mondotta Jézus. »Most menj és cselekedd mindezt és örök életet nyersz.« A törvénytudó rájött arra, hogy Jézus igen ügyesen válaszolt, s hogy a sokaság mosolyog rajta. Ki akarta köszörülni a csorbát és ezért egy másik nehéz kérdést tett fel Jézusnak. - »De ki az én felebarátom?« kérdezte. Ahelyett, hogy közvetlenül válaszolt volna Jézus a kérdésre, az irgalmas samaritánus történetét mondta el. Valamikor egy ember ment le Jeruzsálemből Jerichoba. Az útnak egy elhagyatott részén rablók támadták meg, kegyetlenül megverték, megfosztották mindenétől, meg ruháitól is, s otthagyták az úton fekve, mezítelenül, félholtan. Amint ott feküdt, egy pap ment arra, de amint észrevette a szerencsétlen embert, átment az út másik oldalára és otthagyta. Azután egy levita jött, egy más rangú pap, mint az előbbi. Amikor meglátta az embert, megállt, megnézte s azután gyorsan elsietett. Tálán attól féltek mindketten, hogy a rablók őket is megtámadják, vagy hogy »tisztátalanok» lesznek, ha segítenek annak az embernek. Azután egy samaritánus utazó jött az úton. Amit meglátta az úton fekvő, haldokló embert, nagyon megsajnálta. Letérdelt mellé, kitisztította borral a sebeit, bekendte olajjal és bekötözte. Azután szamarára emelte, a legközelebbi vendégfogadóba vitte, s amit tudott, megtett a szerencsétlen emberért. írtját azonban folytatnia kellett, ezért így szólt a vendéglőshöz: »Itt van valamennyi pénz, és ha nem elég, kifizetem, ha visszafelé jövök ezen az utón.« »E három közül« - kérdezte Jézus a törvénytudót - »azért kit gondolsz, hogy felebarátja volt annak, aki a rablók kezébe esett?« - »Az aki könyörült rajta és segített neki« - felelte a törvénytudó. Ezáltal Jézus megmutatta a bölcs Írástudónak, hogy nem elég tudni, hogy mit mond a törvény, hanem ismerni kell az értelmét is. A történet teljes megértéséhez még tudnotok kell, -hogy a zsidók gyűlölték a szamaritánusokat és semmit sem tettek volna meg értük. A segítő azonban egy samáriabeli ember volt, aki segített egy zsidón, amikor az bajba jutott. A pap és a lévita pedig, igen vallásos zsidók, elkerülték. Van néhány történet a Bibliában, melyek egészen megváltoztatják az emberek szokásos gondolkodását és viselkedését. Hiszen egészen új volt a zsidóknak is az, amit Jézus Urunk mondott, ők azt még el tudták képzelni, hogy egy másik zsidón segítsenek, de segíteni egy idegennek, az egészen új volt előttük. Jézus pedig mindig valami újat mond nekünk, amit mi nem tudtunk, ezért érdemes őt hallgatni. Az irgalmas samaritámus története arra tanít, hogy figyelemmel legyünk felebarátainkra, akár barát, akár idegen az, ha segítségre van szüksége. P. R. 4
