Utitárs, 1957 (1. évfolyam, 5-7. szám)
1957-10-01 / 7. szám
KÜLFÖLDÖN ÉLŐ EVANGÉLIKUS MAGYAROK LAPJA I. évf. 7. szám. Megjelenik havonként 1957. október. D. Ordass Lajos: A GABONAMAG Ordass 'püspöknek a 111. Evangélikus Világgyűlésen Minneapolisban augusztus 15-én 10.000 ember előtt elmondott megnyitó igehirdetéséből külföldi lapok nyomán közlünk részleteket. Szerk. Néhány görög is vala azok között, akik felmenének, hogy imádkozzanak az ünnepen. Ezek azért a galileai Bethsaidából való Filephez ménének, és kérék öt, mondván: Uram, látni akarjuk a Jézust. Megy vala Filep és szóla Andrásnak, és viszont András és Filep szóla Jézusnak. Jézus pedig felele nékik mondván: Eljött az idő, hogy megdicsőíttessék az embernek Fia. Bizony, bizony mondom néktek: Ha a földbe esett gabonamag el nem hal, csak maga marad; ha pedig elhal, sok gyümölcsöt terem. Aki szereti a maga életét, elveszti azt; és aki gyűlöli a maga életét e világon, örök életre tartja meg azt. Aki nekem szolgál, engem kövessen; és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is: és aki nekem szolgál, megbecsüli azt az Atya. Ján. 12: 20-26. Most A mi Urunk Jézus Krisztus körül gyülekeztünk össze. Az utóbbi években sok világtalálkozó volt, különféle céllal. Ez alkalommal csak egy okunk van arra, hogy együtt legyünk: Jézus Krisztust akarjuk imádni. Ugyanolyan helyzetben vagyunk, mint a tanítványok a felolvasott igében. Szívük tele volt örömmel afelett, hogy együtt lehettek Jézussal. De örültek egy másik okból is: mert mások is akarták látni Jézust. Tisztában vagyunk azzal, hogy nemcsak az igénkbeli görögök akarták látni Jézust, hanem i mi korunk embereinek is ez a kívánságuk? Ez nem mindig jut kifejezésre szóban, de ha hallgatunk rájuk és megpróbáljuk meggérteni őket, akkor sok embernek a szive mélyén találjuk meg ezt a kívánságot. Sőt, ezen túl mehetek. Igénkben Jézus a haláláról beszél. Ez azokra irányítja figyelmünket, akik neki ellenálltak s a halálba küldték. Jézus még ezeknek az életébe is belépett. Heródes nem volt az egyetlen, aki látni akarta Jézust. A tarzusi Saul nem volt az egyetlen, akiben Jézus munkálkodott, még mikor ellensége volt. Végül nem tudott tovább ellenállni neki. Ezt azért említem, hogy bátorságot, és erőt meríthessünk abból a gondolatból, hogy a mi Urunk Jézus hatalmasan tud munkálkodni még a közömbösökben s ellenségeiben is. Erős vár a mi Istenünk, Kemény vasunk és vértünk, ínségben együtt van velünk, Megvált és harcol értünk. Kél az ősi rossz, Bajvetö gonosz, Csel vad fegyvere, Erőszak ővele. A földön ő az első. önnön erőnk csak délibáb És bizony esnénk esten. De harcba küldte Egy Fiát Értünk maga az Isten. Kérded-é, ki az? Jézus, az igaz. Sok had, Egy a fő, Nincs Isten más csak Ö, Krisztus a Győzedelmes. Micsoda hatalommal cselekszi ő azt, hogy még »ellenségei is megadják magukat, s mi az őbenne, ami szeretetünket váltja ki? Erre a feleletet abban a példázatában találom, mely a felolvasott igében áll. Itt Jézus önmagáról, mint a gabonamagról beszél. A gabonamagra mindenkinek szüksége van élete fenntartására. Ép ilyen nélkülözhetetlen Krisztus ma és mindig. Milyen találó ez a hasonlat: a gabonamagot malomkövek között kell szétzúzni, hogy kenyér lehessen belőle. Vagy egy egész más feladatot kap: a földműves vetőmagnak használja s igy szerez kenyeret a jövő számára. Mindkét esetben a gabonamag sorsa - a halál. Jézus épen a gabonamaghoz hasonlítja magát. Ha emberi szempontból nézzük Jézus életét, épen azt látjuk, hogy sorsa az erőszakos halál lett. De ha Isten szempontjából nézzük, akkor S ha füldön ördög nyüzsgene És elnyelni akarna, Meg nem riadnánk - ellene Győz hitünk diadalma. A világi út Tombolhat vadul, Semmit sem tehet, ö megítéltetett, Megrendül egy szavunkra. Él, áll az ige igazul, Akárki vesse-hányja. Táborainkra száll az Ür Szent Lelke, adománya. Jóhír, nö, család, Jószág, test, világ Veszhet, vihetik Veszendő kincseik’, - Miénk marad az ország. József Attila fordítása Dr. Luther Márton (1483-151/6) : Október 31 Erős vár a mi Istenünk
