Utitárs, 1957 (1. évfolyam, 5-7. szám)
1957-10-01 / 7. szám
Kótsch Lajos: Magyarok Németországban Németország, pontosabban a Német Szövetségi Köztársaság /Bundesrepublik/ lakosságának legnagyobb része lélekzetvisszafojtva leste egy évvel ezelőtt a magyarországi eseményekről érkező hireket és teljes odaadással sietett a hazájukból kimenekültek megsegítésére. Nem lenne helyes ezt a segítséget fölényesen olyan magától értetődő dolognak tekinteni, még kevéssbé elégedetlen kritikával kisérni. Ehelyett érdemes egy rövid pillantást vetni arra, hogy milyen arányokban jelentkezett és jelentkezik ez a segítség. A második világháborút követő összeomlás folyamán Németországba került és ittrekedt magyarok, az u. n. első emigráció tagjai örömmel és megnyugvással állapíthatták meg, hogy az »uj menekültek« sorsa lényegesen kedvezőbben alakul, mint annak idején a »régi menekülteké«. Mennyivel más a helyzet ma! Nyugatnémetország talpraállt gazdaságilag és soha nem remélt mértékben birkózik meg a reája háruló feladatokkal. Alig mertük remélni, hogy Németország is fel tud venni magyar menekülteket, hiszen azon a 12 millión túl, amellyel megsürüsödött Nyugatnémetország területének a lakossága a Keleteuropából a háború után áttelepített németekkel, havonként 20-30,000 között mozog azoknak a száma, akik a szovjetmegszállta keleti német területekről áramlanak a nyugati részre. Ennek ellenére Németország késznek nyilatkozott 15,000 magyar menekültnek befogadására és a róluk való gondoskodásra. És ezt meg is teszi becsülettel. A hiányos nyelvtudás ellenére a magyar menekültek 80 %-a munkában van és aki dolgos, rendes ember, annak panaszra nincs oka. Keresetéből meg tud élni rendesen és sokan tudják támogatni otthon maradt szeretteiket. Törvényt hozott a német parlament, melynek értelmében a menekült, szülök nélkül kijött magyar fiatalságot egyenlő elbánásban részesíti azzal a német ifjúsággal, amely a keleti német területekről szökik át Nyugatnémetországba. Ez pedig azt jelenti, hogy gondoskodás történhet neveltetéséről és taníttatásáról. Ennek alapján általában havi 150.----DM-t fizet a német állam fejenként a magyar fiatalság után, esetenként még többet. Mintegy 1,000 körül lehet a magyar egyetemisták száma és néhány száz a középiskolásoké és szakiskolásoké. Gondoskodás történik azokról is, akik szakmát akarnak tanulni. Azok a magyarok, akik bírják a német nyelvet és megfelelő képzettségük van, helyenként igen kedvező állásokba kerültek és nagy jóindulatot tapasztalhatnak. Persze előfordulnak helytelen dolgok is, tapasztalatlanság és járatlanság kihasználása, ez azonban csak szórványos jelenség. Állami és egyházi gondozók feladata, hogy szemmel tartsák a menekült magyarságot, védjék és kellő tanáccsal irányítgassák. Nehéz kérdés a lakáskérdés, de ezen a ponton sincs hátrányban a magyar menekült a némethez viszonyítva. A nagy tempóban folytatódó lakásépítés remélhetőleg ezen a téren is fokozódó javulást hoz majd. Eddig megoldatlan kérdés a menekült középiskolás ifjúság taníttatása abban az értelemben, hogy bele tudjon illeszkedni a német szellemi és gazdasági életbe hátrány nélkül, de megmaradhasson magyarságában. Az eddigi magyarnyelvű oktatás szűk keretei között ez a kérdés megfelelő megoldásra nem találhatott. A német kormány részéről azonban megvan a messzemenő hajlandóság arra, hogy ebben a vonatkozásban is a szükséges támogatást megadja életrevaló megoldás keresztülvitelére. Jogos reményünk van mindenesetre arra, hogyha nem sikerül általános megoldást találni, akkor protestáns vonalon tudunk teremteni magyar otthont, vagy otthonokat, amelyekben a magyar tanuló ifjúságnak úgy a magyar nevelést, mint a magasabb német iskolai oktatásra, továbbá a öt világrész egyházi híreiből A világ cserkészifjúságának idei jubileumi, augusztusban London mellett megtartott Jamboreeján, a találkozáson résztvevő külföldön élő magyar cserkészek számára, a tábor egyik sátrában, Pátkai Róbert evangélikus lelkész bibliaórát tartott. A németországi Nordrhein-Westfalen-i magyar szórvány gyülekezetben az augusztus 25.-én tartott gelsenkircheni ünnepi istentiszteleten iktatták be szolgálatába a gyülekezet megválasztott első felügyelőjét. Az ünnepi istentiszteleten és az azt követő műsoros ismerkedési esten Szabó Zoltán evangélikus lelkész szolgált. Glatz József evangélikus lelkész, aki az elmúlt év novembere óta eddig Karinthiában, Felsőausztriában es Linzett szolgált, szeptember utolsó heteben Svédországba utazott, hogy a jövőben az ott élő magyarok között legyen lelkipásztor. Az Északi Sarkkör felett, a svédországi Malmbergetben - a Lappföldön - tartotta Szigethy Sándor az eddigi »legészakibb« magyar evangélikus istentiszteletet augusztus havában. gazdasági életben való elhelyezkedéshez szükséges német nyelvű kiképzést meg tudjuk adni. Addig azt üzenjük a magyar fiataloknak mindenfelé: Legyetek türelemmel és bizalommal! Természetes, hogy a magyar menekültek között számosán Németországba akartak és akarnak még kerülni a kvóta betelte után is. Ez ma alig lehetséges. Kivétel a legközelebbi családtagok ősz szekerülésének kieszközlése. Nem szabad ebben ridegséget látni. De Németország befogadóképessége a lakáshelyzet következtében túl van terhelve. Mégis van mód a Németországba való jutásra. Az egyik az illegális út: a feketén való át jövetel. Nem ajánlható, mert igen nagy mértékben szerencse dolga. Vannak helyek, ahol ha az illető munkát és lakhelyet talált, könnyen elintézik a tartózkodási és munkavállalási engedélyt. Mások meg igen szigorúan veszik az illegális határátlépést, esetleg vissza is toloncolják az illetőt. Az ajánlható út: Rendes beutazási vízummal beutazni Németországba és úgy keresni lakhelyet és munkát. Ebben az esetben aránylag könnyű elérni azt, hogy az ember mint »külföldi munkás« munkavállalási és tartózkodási engedélyt nyerjen. Az igazi probláma mindig az, hogy az embernek fedél legyen a feje fölött, a többi lényegesen könnyebb. Szilas Attila augusztus 27.-én Triestből ismét útnak indult a »Begonia« nevű menekülteket szállító hajón, Ausztráliába, hogy útközben lelkipásztora legyen a kivándorló magyar protestánsoknak. Az ausztráliai magyar evangélikusok »Hitből élünk« cimü lapja szeptemberi számában az első oldalon »Magyar evangélikus lelkészt Melbournebe! ?« címen felhívja az ausztráliai magyarokat a megszervezendő állás fontosságára. Az egész világon szétszóródott magyar evangélikusság örömmel üdvözölné ezt az uj lelkigondozói munkakört. Mindannyiunknak segíteni kell, hogy a valóban »elszórodott« testvéreink lelkigondozása biztosítva legyen. A magyarországi evangélikus lelkészi szakfolyóirat, a »Lelkipásztor« júliusaugusztusi számában Pröhle Károly teol. akad. tanár egy cikkében megemlíti, hogy »az Evangélikus Világszövetség támogatásával 1953-ban Münchenben megjelent egy magyar evangélikus énekeskönyv (272 ének; összeállította és előszóval ellátta dr. Porkoláb János; sajtó alá rendezte: Kotsch Lajos és Szalai István közreműködésével dr. Hegedűs István). Hasonló módon jelent meg újabban a Károlyi-féle biblia és a revideált újszövetség, s egy magyarnyelvű egyházi lap »Utitárs« címen«. Az Egyházak Világtanácsa Központi Bizottságának idei, az Egyesült Államokbeli New Havenben tartott gyűlésén a Magyarországi Református Egyházat Muraközy Gyula konventi elnök Dr. Pákozdy László Márton teol. tanár képviselte. Sz. I. 7
