Út, 1960 (2. évfolyam, 1-8. szám)
1960-03-01 / 1. szám
1960 március ho UT 3. oldal csovtol: vájjon Moszkva ötletet, Nyugatberlin „szabad várossá" nyilvánítását nem lehetne-e népszavazás ele vinni? Kruscsov azt válaszolta, hogy a nyügatberliniek csupán a szociális es gazdasági rendszerek között választhatnak önrendelkezessel, de a varos statusara vonatkozóan nem illeti meg okét a választás joga. Adenauer kancellár ezt a diktatórikus nezetet alapos indokolással szembeállította a nemet állásponttal. Az egesz szövetségi gyűlés osztatlan frenetikus helyeslese kiserte a kancellár szavait, mikor a berlini status bármilyen formában történő megvaltoztatasat kategorikusan elutasította azzal, hogy erről csak az egesz nemet probléma megoldásakor lehet szó. Végül a kancellár az ellenzékhez fordult, hogy az legalább alapvető külpolitikai kerdesekben támogassa a kormányt. Adenauer határozott, tantorithatatlansagot tükröző beszédeire először az angol külügyminisztérium reagált es hivatalos szóvivője sietett megállapítani, hogy a szövetségesek soha sehol nem ismertek el Nyugatberlint a Nemet Szövetségi Köztársasághoz tartózó területnek. Az amerikai felhivatalos körök szinten tartózkodással fogadtak Adenauer beszédeit, szebb csomagolásban es nem hivatalosan ott is hangzottak el hasonló nyilatkozatok, nem is említve az erőteljesebb angol es mérsékeltebb amerikai sajtokommentarokat. Es ez a különös „egyseg" akkor erte el tetőfokát, mikor a keletnemet kommunista helytartók, az egesz bolsevista propagandával egyetemben, Nyugatberlint mint Keletnemetorszaghoz szervesen hozzatartozo varost emlegetik s amikor — mint Adenauer berlini beszedeben erre rámutatott — Kruscsov nyíltan beszel arról, hogy az egesz Németország bolsevizalasa a célja. Ugyanezek az angol-amerikai politikusok melyen hallgatnak a világtörténelem egyik leggaladabb, leggyavabb árulásáról, amellyel a Szovjet karjaiba löktek az összes szatellit államokat, mert a potsdami es jaltai egyezményeket megszegtek, nem tartottak meg a szabad választásokat es az egyezmények előírásai ellenere a nepek önrendelkezesi jogát nem ervenyesitettek. Lehet, hogy Nyugatberlint nem ismertek el Nyugatnemetorszaghoz tartózó területnek, de köteleztek magukat, hogy Keletnemetorszag, Berlinnel együtt, Nyugatnemetorszaggal egy Németországhoz tartozik. Nem Nyugatberlin helyzete „abnormális", ahogy Eisenhower kijelentette, hanem az a termeszetellenes, hogy Németország, Nyugat arulasa következteben, két reszre tepetten varja a bizonytalan jövőt az egesz Europa s az egesz szabad világ nagy karara. Az sem tartozik a felemelő tényék köze, hogy Nyugatnemetorszag nem indította meg mar regen óriási aranyu lélektani es propaganda-haborujat az összes szatellit államok felszabaditasaert, amelyek eppen olyan Európához tartózó testrészek, mint Németország. Europa nélkülük biztos sorvadasra van itelve. Ezenkívül a lélektani hadviselés egyik legertekesebb nyugati pozíciója Kruscsov „semmit vissza" politikájával szembehelyezni a Nyugat „mindent vissza" politikáját. — Es ennek a szellemnek Németországból kellett volna hodito utjara elindulnia. Elképzelhető, milyen önbizalommal varja Kruscsov a májusi csúcskonferenciát az ilyen nyugati „eltökéltség" lattan. Az orosz kormányfő bizonyara elegedetten számol azzal a valoszinuseggel, hogy Adenauer kancellár elszigetelesere megindított akciója lassan meghozza a maga gyümölcsét es az angol miniszterelnök ilyen szempontból a csúcskonferencián esetleg partnera lesz. Németország ugyanis az angolok szemeben kellemetlen gazdasági es politikai vetelytarsnak számit s úgy latszik, náluk nem sokat nyom a latba az a veszély, hogy Németország ketteosztottsaga Europa vegzetes legyengulesere vezet s ezzel Oswald Spengler jóslata, Nyugat alkonya, menthetetlenül bekövetkezik. — Kruscsov, hatalomra kerülese első pillanatától kezdve, „Saunapolitikat" gyakorol: jéghideg, borzongató fenyegetéseit váltogatja idillikus hangulatot ébresztő, nyarspolgari szivet vidító bekeszolamokkal. Valószínű, hogy Kruscsov szélsőséges természete hajlamait is követi, amikor, sok esetben egyetlen beszédben is, többször alkalmazza ezt a hideg-meleg „kezelest", mint a tömegek lelki elcsigazara legeredmenyesebb módszert, azt azonban valószínűtlennek tartjuk, hogy ennek a fortélynak elsődleges előidézője Kruscsov szeszelyessege lenne. Tervszerű, jól átgondolt manőver ez, a lenini iskola hu követese. A cel a megpuhitas, a tömegek kimerülése, hogy Nyugat vezetőinek kezet megkösse a kifarasztassal együttjaro vak bekevagy, amely mindent hajlandó feláldozni a beke illúziójáért s ezáltal a Szovjet, az utolso Tohamhoz szükséges állások megszerzése után, a jbekes együttélés" ködfala mögött elonyomulva, háborús kockázat nélkül hódíthassa meg a világot. A háborút Kruscsov el akarja kerülni, ha enelkul is megtarthatja a totalis győzelemhez szükséges allasait, — illetve a hiányzókat megszerezheti. Mivel azonban a vilaguralmi cel all mindenek fölött, mar megszerzett allasa megtartásáért tétovázás nélkül háborút indít, — amennyiben a győzelemre remenye van. A bolsevizmust nem rettenti vissza a modern haditechnika iszonyatos pusztító ereje, de visszarettenti a biztos vereseg tudata. A Szovjet „vilagurraketajanak" kilövésé a Csendes Oceanra, 12 500 km távolságra, rendkívül pontos becsapódással a „Sauna-politika" fagyos pólusa volt, rideg figyelmeztetes az USA fele, hogy Moszkva győzelmi esélyekkel indul egy esetleges fegyveres összecsapásba. Malinovszky marsall arról beszelt, hogy néhány száz, hidrogenbombaval felszerelt, interkontinentális rakéta a föld bármelyik részén több százezer negyzetkilometexnyi területet változtathat halott sivataggá. Kruscsov azzal fenyegette meg Nyugatnemetorszagot, hogy a nemet hadsereget, ha tamadasra gondol, sajat hazajaban tapossa el a Szovjet, mielőtt felvonulhatna. Minden szónál fenyegetőbb a tény, hogy a Szovjet hadiflotta a 17. helyről a 2. helyre került s 600 tengeralattjarojaval, ezen a térén, háromszoros fölényé van az USA-val szemben. Egy kontinentális nagyhatalom tengeri haderejének ilyen aranyu felduzzasztása csak hodito háborúra való keszuledessel magyarázható. — A „Sauna"-taktika másik veglete, az általános es teljes leszerelés javaslata sem maradt el s a Szovjet haderő letszamcsökkentese —• amely valójában atcsoportositast es az USA haderő létszámánál igy sem kisebb hadsereget jelent — ugyancsak arra szolgai, hogy a csúcskonferenciák folyamán, elkerülendő az atomháborút, „tárgyalások" szinlelesevel egyezzenek bele a Szovjet követeléseibe s ne gondoljanak megszerzett allasai visszahoditasara. Kruscsov márciusi franciaországi útja, feltehetően, De Gaulle tábornok hideg-meleg „meggyőzeset" célozza es ilyen vonatkozásban a franciak kezdeti atomkiserlete meg nem hathatos „ellen-erv". Nem mindennapi hevessegu tiltakozási orkán előzte meg a szaharai első francia atomrobbantast. A csecsemőkorban levő afrikai államok idonkint úgy erezhettek, hogy ok allnak a világszerte tombolo tiltakozások elen, mert hangjuk elesen kihallatszott a kórus fortisszimojabol. Nem állítjuk, hogy az afrikai nepek felhaborodasa emberileg nem ertheto, hiszen a túltengő afrikai öntudat hosszú gyarmati sors természetes reakciója, eltekintve attól, hogy az egyik nagy gyarmattartó hatalom, Franciaország, függetlensegüket elnyert egykori gyarmati nepek előtt nem különösen kedvelt allam. — Mindezek ellenere nem szorul bizonyításra, hogy a tiltakozó kórus igazi karmestere Moszkva volt, amelynek követésre méltó tudománya, hogy korunkat jellemző egyes politikai es szellemi áramlatok energiajavai sajat hajojat hajtatja es céljainak megfelelően ezeket gyorsítani es lassítani tudja. A gyarmati nepek elvakult, fekeveszett gyűlölete a „kapitalista elnyomok" ellen, valamint felszabadulási vagyuk ugyanilyen türelmetlen, dühöngésig torzuló jelentkezese eppen úgy erdeke a bolsevizmusnak, mint például a vörös horda áltál „felszabadított" államok proletariatusanak hasonló feluszitasa a
