Út, 1960 (2. évfolyam, 1-8. szám)
1960-05-01 / 3. szám
14. oldal ÚT 1960 május hó A megszólított letötte tarsolyát, melyből éppen egy gyűrött bécsi lapot akart kivadászni és főmászott a kosárba. Ott eekiátotta magát: — Főd, embörök, főd! A korvettkapitány is főmászott, elővette látcsövét, s látja, hogy előtte part van. A parton kis rézbőrű embörök táncútak. Odakiát nékijük: ' — Hé, embörök! Kentök vadak?1 »Azok vónánk instállom« . . . jött a válasz. Majd: «Kend mög tán csak nőm a Kolumbuc úr?» , — Avvónék, abbiza!' »Tán csak nőm a Keristóf?« , — De bia, hogy avvónék!' «Hinnye a terömtésit, hiszön akkó fő vónánk födözve! . . .» Magyarországi hir: A SPUTNYIK irányt változtatott. Már mindenkinek a könyökén jön ki . . . Robert Pferdmenges bankár, a német parlament leghallgatagabb képviselője / eddig még soha nem szólalt fel / mindig piros nyakkendőt hord. Amikor egyszer megkérdezték, hogy mi ennek az oka, azt válaszolta, hogy ő ezt családi kegyeletből szükségesnek tartja. Pferdmenges, aki vezető protestáns politikusnak számit, Engels Frigyes unokája . . . MÁJUS ELSEJE A VASFÜGGÖNY MÖGÖTT Május elseje volt. Vlagyivosztoktól Szombathelyig teljes túrával ünnepeltek az elnyomásból kivontatott, fejbubig boldog százmilliók. „Fel, fel, ti rabjai a földnek ..." — üvöltötte az okkersárga kínai éppen úgy, mint Vlagyimir Fogcsikorgatovics, vagy Sóhaj Gyuri, egykori magyar agrárproletár, mostani földbirtokos. / Utóbbinál, — akárcsak az előbbieknél, — az a helyzet, hogy amióta beolvadt a szövetkezetbe, mint lópatkó a martinkemencébe, azóta övé a föld az egész határban. Ugyanilyen alapon tulajdonát képezik mellesleg a FORD MÜVEK is, de erre nem szokták emlékeztetni, mert azt tartják róla, hogy undorodik a kapitalizmustól. / Ekkor még egyikük sem gondolta, hogy valahol mérgezett gyapotszálakból szövik a merénylet tervét, sőt, egy hosszú fonállal már meg is indúlt a kémrepülőgép. * * * A békeszerető tábor élén lobogó fő koncentrációs tábor, pontosabban a Szovjetunió, szovjetszabad, boldogságtól vonagló népe, élén a gyermekarcú, kanárilelkű párttagokkal, gyanutlanúl vonította az Internacionálét. Béke virult fel-fel és le-le. / Csupán Szergej Vodkakov kapott három államvédelmi gyomorbarugást és egy híján húsz ronda-nagy lenini pártpofont, mert az oreli Vorosilov-parkban részeg fejjel rámutatott az egyik felvonúló munkásbrigádra: „Fel-fel, TI rabjai a földnek . . .“ / * * * Ebben az időben a kémrepülőgép már javában ügyködött, arra számítván, hogy az éhes proletárok nagy ünnepén horkol a szocialista éberség. Az U. S. A. lelketlen prolirágó főnökei így kalkuláltak: most itt az ideje kilesni, hogyan kapálják a boldog munkásparadicsomot,1 ha már a vasfüggöny elzárja előlük a boldgoság útját. / Legszívesebben átmenekülne az egész Nyugat a keleti szabadságba, ezért kellett a vasfüggönyt lehúzni. Elvégre nem is lehet elvárni Nyikitáéktól, hogy keblükre engedjék menekülni az egész világot. / * * * Meg kell hasadni a szívnek! — Magunk között szólva, meg lehet érteni a prolievő jenkik irigységét is, — hivatalosan mégis ez az a drámai pillanat, amikor a szívnek a hétéves terv szerint meg kell hasadnia. Az még megbocsátható lenne, ha az elvetemült jankók a rabszolgatartó Monakóban, a hódító háborúra készülődő Svájcban, vagy a hidrogénbombák tízezreit tároló Ausztriában fanyalodnak tisztességtelen kémkedésre, hiszen ez a három békebontó nagyhatalom maga is leskelődik. Ugyanezt művelni a Szovjetunióban azonban több mint orcátlanság. Mert ott a „kémkedés" szó puszta hallatára is sírógörcsöt kap a Legfelső Tanács minden tagja. Kikémlelnivaló meg egyáltalán nincsen. A május elsején Moszkvában felvonultatott negyvenféle rakéta baromfietetésre készült: csak az imperialista fenevadak nem akarják elhinni, hogy a szovjet rakétácskákat bpzácskával és hasonlócskával töltögetik a szovjetemberek. / Elvégre nyugati pulykafarmok fölött köll majd szétpukkanniuk. / Azt még fel lehetne fogni békevágyó ésszel, hogy a faragatlan Sztálin atyuskáról feltételezi valaki, — megcsalatva a félrevezető külsőtől, — hogy eltűrte a kémkedést. De a galambszivű Hruscov elvtárssal kapcsolatban rágalom az ilyen gondolat is. Nyikita annyira finom, hogy állítólag csak azért nem lett kőműves, mert egyszer, kőművesinasi pályája legkezdetén, hajszálat talált a malterban és ez elég volt ahhoz, hogy egy egész életre csömört kapjon a falazástól. Az is nyílt titok, hogy egy alkalommal légycsapóval kergette a Kreml körül azt a szerencsétlen szovjet követségi titkárt, aki Washingtonból hazajövet azU. S.A. legújabb rakétájáról készült rajzokat hozta — tévedésből —- magával. '/ A mi Nyikitánk, erkölcsi felháborodásában, úgy felmordult, mint fiatal bengálitigris a hónaljlövéstől. Hirtelen nemes, illetve nemesen hirtelen haraggal kaviárt vágott a megszeppent Iván fejéhez és azután következett a kergetőgske. / * * * A megtévedt tettes, Iván Iszákovics Malinovszky, — úgy mondják, —- átmenetileg búskomorságba esett, annyira a szivére vette ezt a szégyent. Csak akkor nyugodott némileg meg a bűnös követségi Iván, mikor nyolchetes öntépő lelkigyakorlat után, Hruscsov bácsi parancsára, egyenesen Eisenhower kezébe adta vissza a szajrét. Felesleges bizonygatnunk, hogy azok ellen a stréber szovjet műkedvelő kémekkel szemben, akik atomtitkokat csennek el, még drákóibb az eljárás. / Hivatásos kémeket, titkosszolgálatot, természetesen hiába keresj' nénk a bolsevizmus történetében. / * * sf És az U. S. A. azzal szentségteleníti meg, a jóságnak és békének ezt az államát hogy légi úton felderíti és lefényképezteti a területén található békés használati tárgyakat. A gyermekkocsik meghajtására energiát termelő atomtelepeket. A zöldségneműt szállító repülőgépeket. A mezőgazdasági rakétákat. A páncélozott tejeskocsikat és mindmegannyi békés csecsebecséket. Hová vezet ez a bűnös, reakciós akció? Egy vásott jenki spion már lepottyant, gépével együtt, mert lelkiismeretfurdalás miatt elvesztette eszméletét. Esés közben aztán, — a Pravda híre szerint, — annyira meghatotta a pilótát az idillikus szovjet béketáj, hogy repedésnek indúlt szívét hegesztő pisztollyal kellett összeforrasztani. / Tömeges berepülések esetén bevetésre kerül a hegesztő géppisztoly. / * * * Fentiek közlésével arra kívánunk lehetőséget adni, hogy minden külföldre disszidált imperialista-reakciós nyomorult ellenforradalmár testvérünk, aki nem hallgat otthoni rádióadásokat, saját fasiszta szennylapja hasábjain olvashassa: milyen kizsákmányoló kémdisznóságok veszélyeztetik a csúcskonferencia „várható sikerét". / Feljegyezte a budapesti kommunista rádióállomások adásaiból: ZALAI LÁMA. /
