Út, 1960 (2. évfolyam, 1-8. szám)
1960-03-01 / 1. szám
Vérszerödés A vezerek karjaikat megsebeztek s a vérükét pogány szertartás szerint egy szent edenybe csorgatva esküt tettek, hogy míg Árpád nemzetsége el, az ivadékig, mindig abból választanak fővezért. Árpád viszont megesküdött arra, hogy a vezereket a tanácsából sem o, sem utódai soha ki nem rekesztik es a közös zsákmányból mindig közösen fognak osztozkodni. MÉCS LÁSZLÓ: Háború volt Háború volt mindig eltem Legszebb gondolatja, Háború, hol veret a szív Szabadságért ontja! Egy szentség van a világon, Mélyért fegyverünkkel Sírunkat megásni méltó, Mélyért verzenünk kell: Ez a szentség a szabadság! Örültek valanak Mindazok, kik más egyebert Eltet aldozanak. Beket, beket a világnak. De ne zsarnokkenytol. Beket csupán a szabadság Fölszentelt kézéből. A pisztrángok példája Example of Trouts (translated from Hungarian) A pisztrángoktól ezt tanultam: Sohasem úsznak ok az arral, De mindig szembe, mindig hősként, Gledaban es kicsit vadultan Rugalmasan, ragyogva, frissen, Hol zuhatag fajdalma szisszen. This lesson I've Learned from trouts: Never with the stream they swim. Always against it — hero-like always. Brave and fierce little crowds, Elastic, bold and radiant in their merry bliss Where the torrent's pain does woefully hiss. Örült erőkkel szembeszallva, Föl a zokogo zuhogokon, Szirtek között a vizesesek Több meteres habzó haragjan Föl, szarnyak nélkül szinte szállva Szökdösnek, diadalt aratvan. Rising against tremendous powers. Up on the sobbing rythm of wild cascades Twixt rugged rocks — high up on the foaming, Fearful wrath of roaring waterfalls. Wingless — yet soaring through glittering showers With ethereal leaps to victory — that calls. A Forráshoz, hol meg az Eszme Nincs elkeverve nyarspolgari * Iszappal, hizlaló, tempotlan Nagy tunyasaggal, hol kiveszne Hősi ritmusuk! Ok az ormotlan Titokzatos hegyekbe vágynak! Them to the Fountain — where Ideals Are not yet soiled in the mud Of wellfed ease and greasy Sluggishness, that kills All heroic rythm away. — Trouts seak the serenity Of springs on lofty peaks, in cool eternity! Majd ha igy lesz a világon Altalanos beke. Vessük akkor fegyverünket Tenger fenekere. De mig igy nincs: addig fegyvert, Fegyvert mindhalaiig! Tartson bar a háború az Itelet napjáig! Pest, 1847, március Petőfi Sándor Amely pisztráng az arral úszik: Lehet boldog, hasa feherjet Lehet, hogy parti nefelejcsek Kívánják, hogy csókkal elerjek S a holdfeny hullong ra, mint a tej-csepp, — De a Faj meghalt benne: hulla! A hasukat boldogsag-nappal Süttethetik a renegatok, Magyar judasok, arral úszók: A nevük hulla, létük átok! Pisztrang-Lelkü Pajtas előre A Forras-almu hegytetőre. A trout that is swimming with the stream: May be he's happy, may be his silver belly Is sought by sweet forgetmenots to kiss And that on soft summernights a monnbeam Is rippling on him white milk-drops. Yet the force Of the Race is dead in him. His Nature: a corpse. Let the sunshine of golden luck smile on the renegate: A trout that is swimming with the stream, Hungarian Judas — corpse is thy name! Thy being dammation — thy fins are lame. Oh Friend but thou with thy troutlike soul, Let's soar up the summit — to the Fountain: our Goal! i
