Út, 1960 (2. évfolyam, 1-8. szám)
1960-03-01 / 1. szám
16. oldal UT 1960 március ho KANADAI EMBEREK Mikor, ideérkeztünk Kanadaba, sokan úgy gondolkodtak, hogy kanadai emberről, népről nem lehet beszelni. Angol a nyelv, a törvény, a szokások stb., tehat nincs kanadai. Egyeseknek, meg evek elteltevei is, ez a véleményük, de tevednek, mert a kanadait igenis meg lehet es meg kell különböztetni az angoltol. Ki a kanadai? Aki itt született ezen a földön, itt szívta magaba az ontariori ipartelepeken, a saskatchevani, albertai preriken, a Britisch-columbiai hegyek, vagy a New-foundlandi halaszok között. Aki itt játszott gyermek korában, itt tanult, nevelkedett, mint mi magyarok a Kárpátok övezte koszorúban a Duna-Tisza közén, az alföldi ronasagon vagy a dombos Dunántúlon. Tehat ha kanadai emberekről beszelek es köztük szerzett tapasztalataimat Írom le, akkor ezekről az emberekről beszelek. Ketsegtelen, hogy Kanada a bevándorolták hazaja es az itt születetteknek nem is olyan regi őse, a nagyapja, vagy eppen az édesapja szármázott a föld valamelyik más részéről. Milyen a kanadai ember? Azt kell mondani, hogy kedves es barátságos, valamint segítőkész. A kanadainál nyoma sincs az angol gőgnek, pökhendisegnek, a fakepusegnek. Mindenre kiváncsi, minden érdekli, szeret elbeszélgetni, baratkozni es udvarias. Az angolról tartják azt, hogy a világ legudvariasabb nepe, veleszületett tulajdonsága az udvariasság. Lehet, hogy Churchill udvariassaganak köszönhető Keleteuropa atadasa a Szovjetnek? Szerintem az angol udvariasság, akármilyen finom es simulekony, kissé erőltetett. Az angol csekkönyvvel eppen úgy elintézi az embert, mint az orosz géppisztollyal. Az angolok az udvariasabb módszer hívei . . . No. de most nem a kapitalizmus módszeréről, nem az úgynevezett felső tizezerrol kívánok szólni, hanem az átlagemberről. A szürkékről, munkásokról, parasztokról, egyszóval a kisemberekről. Egy ideig munkahelyemtől távol laktam es a buszközlekedés nehez volt. A megállónál egyik reggel megáll egy kocsi es vezetője, szol, hogy üljek be, ha a varosba megyek. Megbarátkoztunk es minden reggel megjelent, hogy bevigyen. Mondtam, hogy megtérítem költségét, de nem fogadta el, mondván, hogy sporoljak es vegyek autót magamnak. Itt ez a jelenseg apróság s a legkisebb példát hoztam fel. Hasonlót es nagyobb segitokeszseget tömegevei lehet találni. 1958 tavaszan meg a földeket vastag hotakaro borította, mikor hármán barátok elindultunk Calgarybol Saskatchevanba, mert úgy hallottuk, hogy ott egy nagy gatepites kezdődik. Mi pedig dolgozni akartunk, mindegy hogy mit es hol. Saskatchevanig jegyet váltottunk. Tovább nem is tudtunk volna, mert hármunknak összesen négy dollárja maradt a jegyváltás után. A gatepites helye viszont vagy 260 mérföldre volt meg. Nekivágtunk az útnak, azzal, hogy mindegy, valahogy csak eljutunk a célba. Egy darabig sikerült is eljutnunk autö-stoppal, amig jármüvek közlekedtek, de jöttek a távoli kis falvak, farmok, majd sehol egy lelek. Egyik délután, miután mar harmadik napja gyalogoltunk, egy farmhoz értünk. Faradtak es ehesek voltunk. A farmon, nagy bosszúságunkra, senkit nem találtunk, bar minden ajtó nyitva volt. Belepve a konyhába meglepetéssel latjuk, hogy az asztal tele van etellel. Az asztalon kis cédulára rairva, hogy „szolgaid ki magadat." El sem tudtuk képzelni, kinek szol ez Negyedórái várakozás után egyikünk a kenyérhez nyul es tele szájjal eszik s azután mindannyian nekiláttunk az etelpusztitasnak. Alig hogy az etkezest befejeztük, egy idős bácsi jelent meg az ajtóban, legnagygobb csodálkozásunkra barátságosán köszönt es tovább kínait bennünket ennivalóval. Bobeszedüen magyarázta, hogy regi kanadai szokás meg a legszegenyebb farmon is, hogy etelt hagynak az asztalon az arra vetődő vándornak. A habom után ez a szép szokás megszűnt, mert egyre többen tapasztaltak, hogy a nyitott ajtón más szándékkal lep be a „vándor". O azért meg megtartja, mivel eddig senkivel nem volt semmi baja. Erzo szivüek leven meghatott bennünket a bacsika josaga, aki azutan elmondta, hogy a gátépítésnél egy ev múlva kezdődik a munka es jelenleg csak a mérnökök s földmérők dolgoznak, közöttük az ö mérnök vöje is. Hiaba utaznánk tovább, munkára a gátépítésnél nem számíthatunk. így elmaradt a további „utazásunk". A kanadi törvénytisztelő. írott es Íratlan törvény betartását kötelezőnek tartja. Mivel o a törvényt betartja, ebből adódik, hogy bizalommal fordul a hatóságokhoz, rendőrséghez. A kanadai ember szakmailag sokoldalú. Harminc eves koráig ket-harom, vagy énnél több szakmát is megtanul. Ennek az a magyarazata, hogy a gazdasági rendszer s viszonyok miatt egy-egy szakmában gyakran munkanélküliség jelentkezik, vagy a munkaskereslet es munkabér nagy változásoknak van kiteve, s ilyenkor a kanadai munkás munkakörét felcseréli. Pl. ha az autóiparban nincs munka, elmegy vasbeton-szerelőnek vagy asztalosnak, mert azt is érti. Természetesen ennek a kenyszerhelyzetnek helyessegeröl lehetne vitatkozni, de itt ilyenek a viszonyok, a kanadaiak ehhez kénytelenek alkalmazkodni s nekünk is igy kell tennünk. Meg nem igen gondolkodtak azon, milyen okok idézték elő ezt az állapotot s hogyan lehetne ezen segiteni. Legalábbis eddig meg nem. Azt tartják, Kanadaa Angliából gyökerezik, ahhoz tartozik, annak királyát, királynőjét vallja magaenak, törvényéi, szokásai angol törvények s szokások. Nem vitas, ezt vallja a parlament, a politikusok, a milliomosok. A nepnek mas a velemneye. Igaz, Kanada a Allamközösseghez tartozik, azonban ettől függetlenül / vagy eppen ezert / naprol-napra fejlődik, erősödik a kanadaiakban sajat nemzeti öntudatuk. Bizonyítják ezt az angol királynő latogatasa alatt tapasztalható tényék is. Nagy tömegek nem mentek ki fogadasara, bar szép szambán gyülekeztek, mikor varost varos után látogatott. Ezek azonban inkább kíváncsiságból jelentek meg, hogy lathassak, milyen ruhában lesz a királynő, milyen cipót visel, milyen elegáns férfi a férjé, es igy tovább. Midőn a királynő elvonult a tömeg előtt, néma csend volt, sehol egy „eljen", de meg egyzsebkendo-lengetes sem. Hamiltonba, valami rendezési hiba következteben, fel oraval előbb erkezett. A polgamestert hosszú keresgeles után tudtak elokeriteni a fogadasara. / A lapok nem írtak meg ezt a szenzációt. / A királynő latogatasa alatt minden varosban, „véletlenül" eppen akkor, mikor ott járt, a mozik egy elegge angol-ellenes filmet játszották, amely az ir szabadsagharcrol szol. / „Shake hands with the devil" — „Razz kezet az ördöggel" / Azt hiszem, ez elegge kifejezi a kanadaiak „bizalmat" az „anyaország" iránt. Gondolom, a nemzeti öntudatra ebredesnek jelentős megnyilatkozasarol volt szó. Hozzatehetem meg azt, hogy a parlamentben hosszú ideig vitaztak a kanadai es angol zászló hasznalatarol, tehat ott is kipattant egy szikra. Kanada felmerhetetlenül gazdag ország. A termeszét bö kincseinek csak kévés hanyadat aknazta ki eddig. Óriási területe, gondos bevándorlási politika mellett, sok milliós tömegek befogadasara kepes. Itt van meg hely eleg, szükség volna emberre, szinte határtalan sokat lehetne epiteni, dehat ahhoz meg kellene nyitni a dollárral tömött zsákokat, ezt pedig hét lakat alatt őrzik a dúsgazdag vallakozok. Az általános műveltséget illetően a kanadai elmarad az európai embertől. / Ez a helyzet az egesz amerikai kontinensen. / Nem kis mértekben az elmaradás oka az, hogy Kanada bizonyos értelemben meg mindig a pionírok hazaja. Mintha csak most is egyik kezükben szerszámot, a másikban fegyvert fognának az emberek.
