Új Világ - Irodalmi, Művészeti és Társadalmi folyóirat, 1955 (1. évfolyam, 7. szám)

1955-06-01 / 7. szám

titkot vitt magával. Szerelmes nyári éjszakákon itt-ott lehajló ágaknak el-elmesélt valamit. Valaki elköltözött a második faluba, vagy pedig útra kelt a negyedik falu­ba. Ott zokogott a magányos fának a Bakócznál, hogy sokan elmennek a fiatalok közül a harmadik faluba is és jaj sohasem jönnek vissza. Windsorra, Kanadába, egy fiatal lelkészt küld ki az árvaház prédikálni. Mintha dézsából öntenék, úgy ömlik az eső. Bötykös tiszteletes ur megjegyzi: No itt se lesz árva nap, vagy nagyon is árva lesz ez a nap. A fiatal lelkész szomorúan néz ki az ablakon. Olyan szomorú és reménytelen idő, sohasem vidul ki. Itt a templomba menetel ideje. Beül a két lelkész a templomba. Kint zuhog az eső. Nyílik az ajtó. Jön az első ember, utána a második. Telik a templom. Azután valaki mosolyog, de ismerős mosoly. Boldogan dobog a fiatal lelkész szive. Ismerős arcokkal telik meg a temp­lom. Jön Losonczy Miklós a haj őszes, de olyan fiatalnak látja, mint mint 30 évvel ezelőtt. Szinte kezébe látja fekete kalapját, amellyel régen egy másik templomba ment, még a rozmaringot és a piros szegfűt is mellette iátja. Jön Dapsy Pali, ő is őszes már, de mintha csak tegnap váltak volna el, pedig 25 éve is elmúlt, hogy látták egymást. Jön az első falu csalogánya, Terézia, mint a pacsirta trillája úgy száll éneke. Oh de rég búcsúztunk el egymástól. Most Kanalas Pista lép be a templomba, csak a régi puhaszáru csizmája és bricses nadrágja hiányzik. Azután jön a lelkész apja, a húga. Szive albumából lépegetnek ki sorba azok, akikkel együtt élt egy másik faluban valaha. Azután jönnek a szomszéd faluból. Oláh Berti Zádorból, Sütőék Trizsből, Járdánházyék Szuhafőből, Gál Kelmérből, Juhász Zu­­bogyról, Barnóczky és Szegő Aggtelekről. Istenem hát itt van az egész Putnok-i járás. Ki van otthon? Hajt-e még uj ágat az ősi törzs? A régi kis dombiszögesi fiú, most immár a magyar kálvinista papok palástjában fel­megy a szószékre. Elfelejti Windsort, mintha otthon prédikálna. Meg-megremeg a hangja, tele lesznek a szemek könnyel. Idegenbe szakadt negyedik magyar falu Isten csodájaképen Windsorban a független ma­gyar református templomban összetalálkoztak. Egy pillanatig otthon voltak az ősi, az első faluban és egy pillanatig nagyon boldogok voltak. Az igehirdetés után majd szétszedik az igehirdetőt, a falujukból szakadt, vérükből sarjadt, utánuk sodródott, bujdosó papot. Ezer kérdés. Könnyekben megtört mosolyok. Ezer em­lék ébredt és zokogott a bánat a szívben, amit naponta temethetnek. Nézi Bötykös tiszteletes ur az örvendező sereget. Ott áll melette Ferenczy főgondnok ur, aki mustrálja a pa­pot, mert papválasztás előtt állanak. Megszólal Bötykös tiszteletes ur: Derék ember, de ha beválasztják, fő­gondnok ur, magának is gömöriesen kell beszélnie. Elgondolkozik Ferenczy főgondnok ur: Eleget gyötrő­dött ezzel a fura angol nyelvvel is mig megtanulta, de már a gömöri nyelvbe, ebbe a fránya nyelvbe nem kezd bele. Az árvaházi kiküldött pedig sohasem lett windsori pap. Földiéi elvitték a papot lakásukra. Beszéltek minden­ről. A virágokról, amelyeknek otthon egészen más az illata. Hát a gyümölcs, egészen más a zamata. Gyönyörű lakásuk, decsak azt a régi egyszerű otthoni házat tudnák felejteni. Boldogan mutogatták virágszál szépségű gyer­mekeiket, akik szívesebben beszélik az itteni nyelvet, akik itt nagyon boldogok. Egyhangúan azt mondták: miattuk nem megyünk mi már sohasem haza. Gyerme­keik kedvéért lemondanak mindenről. Itt élnek testük­ben, de szivük hazajár az első faluba. Ha fülük csendül, mosolyogva mondják egymásnak: az otthoni harang­szót hallottam. Reggelenként boldogan mesélik: álmom­ban otthon jártam. Boldog, boldogtalan, sírva mosolygó negyedik falu­siak, akik álmukban mindig haza járnak az egyetlen, az örök, a feledhetetlen magyar faluba. ☆ ☆ ☆ Valahol messze, a gömöri Szárazvölgyön, a Szuha patak csobogva folydogál a fűzfák alatt. Valahol egy beléje hajló ágnak suttogva meséli: Akik az első faluból a negyedik faluba kimentek, azok szeretik legjobban ezt az ősi falut s egy életen át mindig visszavágynak bele. OLVASÓINKHOZ Lapunk szerkesztője. Szilvássy László, szeptemberre tervezi könyvalakban megjelentetni, “Mesék a Bryansz­­ki erdőből” c. második-világháborus harctéri naplóját, melyből néhány részletet, mutatóban már leközölt az Uj Világ hasábjain. A könyv érdekessége és kétségte­lenül legnagyobb értéke, hogy olyan szemszögből vilá­gítja meg a második világháborút, ami eddig ismeretlen volt a: humor szemszögéből. Humorban csomagolva tálalja az olvasó elé a legmélyebb problémákat is és olykor megdöbbentő adatokat közöl olyan dolgokról, melyekről eddig fogalmuk sem volt Akár az úgynevezett “felsőbb vezetés”, akár az egyszerű honvédek baklövé­seit Írja le, azt annyi sezretettel és bölcs derűvel teszi, ami páratlan a háborús regényírás történetében. A könyv megjelentetése óiűási anyagi áldozat, melyet szerkesztőnk egyedül képtelen elvállalni. Arra kérjük kedves olvasóközönségünket, hogy a mostani számunk­hoz csatolt válaszborítékban Írják meg, vállalják-e egy­­egy példány átvételét, mert minimálisan 400 eladott példány szükséges ahhoz, hogy az előállítási költségek megtérüljenek. A “Mesék a Bryanszki erdőből” kb. 320 oldal terje­delmű, normál könyvalakban, ára $ 3.—■ lesz. Kérjük a válaszborítékok mielőbbi visszaküldését, hogy a szedést megkezdhessük! Az Uj Világ munkatársai. 10

Next

/
Thumbnails
Contents