Új Szó, 2022. december (75. évfolyam, 277-301. szám)
2022-12-03 / 279. szám
www.ujszo.coml 2022. december 3. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 5 Egy londoni út nyomai MÉSZÁROS KRISZTINA A múlt hétvégén Londonban jártam, a lányommal kikapcsolódni mentünk. Az egyik legjobb barátom él ott, így már ötödször érkeztem látogatóba, a gyermekem pedig először. Az Egyesült Királyságban sincs vajból a kerítés, ezt most nagyon erősen lehetett érezni. Sokáig imádtam ezt a gigantikus várost, csodáltam a sokszínűségét, az egyediségét. Az utcákon hömpölygő tömeg a legfőbb látványosságok körül eszméletlen nagy, telis-tele az Oxford Street, most viszont látható, jóval több nélkülöző kéregét az utcákon, mint három éve, amikor utoljára ott jártam. Most szemet szúrt a szemét, ami egy ekkora városban szinte természetes, de nekem, a csallóközinek, ezt nagyon nehéz elviselni, és a városról kialakult képet erősen rontja, hiába a történelem hiteles maradványai. Az épületek lehetnek csodálatosak, de az emberek ott is gyakran rendetlenek és önzőek, mert ugye majd más felveszi, összegyűjti, eldobja, csak az nem, akihez eredetileg tartozik. Most a szélsőségek városát éltem meg, ami annak köszönhető, hogy mire voltam épp nyitott, és mit tudtam befogadni. Láttam majdnem negyveneurós sütit fogyasztó arab milliomosokat, akik pezsgővel öblítették le a torkukat, és a metrón utazó kiskamaszokat, akik elektromos cigit szívtak (tilos alkoholt fogyasztani és dohányozni a metrón), mellesleg szülővel voltak. Ugyanott feltűntek olyan ruhában flangáló tinédzser lányok, amelyeket inkább minősítettem volna fehérneműnek, mint sem utcai viseletnek, miközben mások, mi is, csizmában és nagykabátban vártuk a tömegközlekedési eszközt. Eközben a másik véglet az volt, amikor sétáltunk a Nemzeti Galéria kiállítótermeiben, Rubens és Van Gogh festményeit csodálhattuk meg, ingyen, kisgyermekes családokkal együtt, és utána a Trafalgar téren nagyon hangulatos karácsonyi vásárban lézengtünk, ahol az egyik árus magyarul válaszolt nekünk. Az egyik legmeghatározóbb élményem már a hazaúthoz fűződik. A londoni Stansted repülőtéren voltam, a pozsonyi járatra vártam a lányommal, akivel még indulás előtt két órával megvásároltuk a tesó ajándékát, az osztálytársak édességét, néhány apróságot. A bankkártyás fizetés szinte szükségszerűvé vált Angliában, a készpénzre a Covid után sok üzlet nem tért vissza, egyszerűen leegyszerűsítették a fizetés menetét. Ekkor történt, hogy a kártyám, épp a vacsorám vásárlásakor csődöt mondott, hiába minden, sehogy nem működött. Ott álltam, fél ötkor, éhesen, készpénzem már alig maradt, és nem tudtam sem enni-, sem innivalót venni magunknak. Kiesett a banki rendszer, nem csak az én kártyám rendetlenkedett. Szóval nem maradt más hátra, el kellett fogadnom, hogy aznap éhes maradok. A lányom addigra már máshol jóllakott, miatta nem is kellett aggódnom, amúgy is volt nálunk egy óriási adag gumicukor. Ülök a gyorsétterem asztalánál, a reptéren nagy a nyüzsgés, és a pult mögül kilép az alkalmazott, egy barna hajú, nálam pár évvel fiatalabb nő, odajön hozzám és átadja az ételt, amit magamnak választottam, de nem tudtam kifizetni. Átadja, és azt mondja, kérem, fogadja el, étkészletet oldalt talál. Szelíd mosolylyal teszi az asztalra a rizses húst, s már repült is vissza a pénztárgép mögé. Nem beszélek folyékonyan angolul, de ha tudnék is, valószínűleg nem tudtam volna azonnal válaszolni. Meglepett, meghatott. De ettől a gesztustól hirtelen zavarba is jöttem, alig mertem felemelni a tekintetem, mert mások is ültek körülöttünk, nem szeretek kiszolgáltatott vagy elesett lenni. De ki is szeretne? Általában gyorsan szoktam gondot oldani, de itt erre már nem volt mód, így elutasíthattam a kedvességet, vagy elfogadhattam. Az utóbbit választottam, mert ezt tartottam helyesnek. Végül, miután már csak tiszteletből is megettem a kapott vacsit, odaléptem a lány elé, és csak annyit mondtam: Te egy angyal vagy. Azt mondta, nincs mit. De én nemcsak az ételért voltam hálás, hanem, mert megmutatta, mennyire egyszerű valakivel jót tenni! Nagy lecke volt megélni a kiszolgáltatottságot is és elfogadni a segítséget mástól is, nem csak önmagámtól - ez most fontos tapasztalat volt. A londoni út most is, mint mindig, kimozdított a jól beállt komfortzónámból, és mutatott valamit, amit már közel a negyvenhez gyanítottam: hogy mindenhol jó, de mindenhol vannak nehézségek és csodák, jobb és hanyag emberek. Csak a képet egészben kell látni. (Lubomír Kotrha) Világunikum lesz Szlovákia RONALD l2lP ütörtök reggel az ország déjá vu-t élt át. Ezúttal azonm £>( ban Szlovákia nem covidos, hanem energetikai kataszt- W rófába rohan. Ismét Igor Matovic lesz a nemzet meg^-ii kJ mentője, miközben Eduard Heger, Veronika Remisová és Milan Krajniak fognak neki szekundálni. Újabb megalomániás mámor közepette, hogy hogyan lehet megmenteni Szlovákiát, megtudhattuk, hogy országunk igazi bajnok lesz a háztartásoknak való segítségnyújtásban, hogy képesek legyünk megbirkózni a magas energiaárak következményeivel. „Szlovákia igazi világra szóló unikum lesz. A szlovák háztartások az idei árakat fogják fizetni, a szlovák háztartások számlái jövőre nem emelkednek. E tekintetben Szlovákia szó szerint egyedülálló lesz Európában, és ahogyan az év folyamán többször is mondtam, hogy az európaiak vagy más országok háztartásai irigyelni fognak minket az energiaárak miatt, ma ezt tényleges tettekkel valóra váltottuk” - mondta Matoviö. Megint amiatt aggódhatunk, vajon most mi fog kisülni Matovic ötletéből. Legutóbb, amikor hasonlóan remek ötlete támadt, akkor Szlovákiának az antigéntesztek segítségével a Codiv elleni harc világbajnokává kellett volna válnia, de az ellenkezője történt. Az egész világon nálunk volt a legmagasabb a Covid következtében elhunyt, egy főre jutó személyek száma. Vajon most mi vár ránk? Ugyanazok a kérdések merülnek fel, mint a Covid kapcsán: miért nem állt elő egyetlen másik ország szem ezzel a nagyszerű ötlettel? Miért nem csinálják ezt így sem a nálunk gazdagabb, sem a szegényebb államok? A válasz egyszerű: mert ez egy nagyon rossz ötlet. Ennek számos oka van. Az első az, hogy a beharangozott segítség túl általános, mindenkire vonatkozik. Mivel az állam nem tudja meghatározni a segítségre szoruló háztartásokat, az alacsony árakkal mindenkit segíteni fognak, tehát a leggazdagabbakat is, akiknek nincs rá szükségük. A második az, hogy ezt a segítséget úgyis meg kell majd valakinek fizetnie. És ez a valaki nem az állam lesz. Á polgárok fogják megfizetni magasabb adók formájában. A problémát csak elodázzák, és a magasabb energiaszámlákat úgyis a szlovákiai polgároknak kell majd megtéríteniük, csak egy kis késéssel - a parlamenti választás után. A harmadik, hogy a háztartások végső soron jóval többet fognak fizetni, mint amennyit az árak jelentősebb emelése esetén fizetnének. Ugyanis minél alacsonyabbak az árak, annál kevesebbet fogunk takarékoskodni. És mivel a reálár jóval magasabb, a fogyasztás viszont továbbra is óriási marad, Szlovákia teljes gázszámlája jóval magasabb lesz, mint amilyen az enyhén magasabb árak mellett lenne. A közpénzek példátlan pazarlásának lehetünk szemtanúi. A negyedik, hogy a földgáz, a villamos energia és a hő reális ára hoszszú távon magas marad. A szlovák háztartások rezsiköltségeit azonban irreálisan alacsony összegekre állítják be. Ez senkit nem fog arra ösztönözni, hogy energiamegtakarításba fektessen, amit hosszú távon Szlovákia energiahatékonysága fog jelentősen megsínyleni. Az ötödik ok az, hogy a háztartások támogatása aránytalanul magasabb, mint a vállalkozásoké. Ha a cégek tönkremennek, az ország gazdasági teljesítménye is visszaesik, és így a vállalkozásoktól és a munkavállalóktól származó adóbevételek is csökkennek. Ugyanakkor az ország aránytalanul eladósodik, miközben csökken az adósságtörlesztési képességünk. A hatodik az, hogy e támogatás alapján, még ha egyszerűnek is tűnik, a nyilvánosságnak hamis elvárásai lesznek. Ez azt jelenti, hogy az elkövetkező kormányoknak rettenetes problémát fog okozni az energiaárak emelése. így aztán egy újabb populista hurok kerül Szlovákia nyakára, ami jelentősen növelni fogja az ország strukturális hiányát. A hetedik ok az, hogy egyértelmű zsarolásról van szó, hogy a parlament fogadja el Matovic katasztrofálisan összeállított költségvetését. Azzal fogja zsarolni a képviselőket, hogy a tét a háztartások segítése, és ezért át kell mennie. Rá fogja kényszeríteni a honatyákat, hogy egy majdnem 10 milliárd eurós biankó csekket állítsanak ki neki. Matoviő, Heger, Kollár, Krajniak és Remisová populizmusa nem ismer határokat. Csak egy dolog biztos: ez az egyik legrosszabb megoldás Szlovákia számára. Nem csoda, hogy Szlovákia gazdasági hanyatlása soha nem látott mértékben gyorsul. Az udvarhölgy rasszista Rasszista megnyilvánulása miatt lemondott Vilmos herceg keresztanyja. Rasszista kérdés lett a formális csevegésből, végül bocsánatot kért és lemondott a néhai II. Erzsébet udvarhölgye. A királynő bizalmasa, Vilmos herceg keresztanyja egy jótékonysági rendezvényen az egyik jótékonysági szervezet vezetőjétől, Ngozi Fulanitól arról érdeklődött, hogy „honnan származik valójában”. Azt firtatta, Afrika melyik részéről számazik, hová valósi a népe, milyen nemzetiségű, s mikor jött először Nagy-Britanniába, mert szerinte ö karib-szigeteki. Fulaninak saját bevallása szerint valóban afrikai gyökerei és karibi ősei vannak, s a szülei az ötvenes években érkeztek Nagy-Britanniába, de ő maga brit nemzetiségű. Az udvar elfogadhatatlannak és sajnálatosnak nevezte Susan Hussey rasszista megjegyzését, Vilmos herceg szóvivője pedig közölte: „a társadalomban nincsen helye a raszszizmusnak.” „Megdöbbentő volt ” - kommentálta a történteket Fulani. A beszélgetés egyik szemtanúja szerint Subotránya san Hussey kérdései kifejezetten barátságtalanok és rasszisták voltak. Fulani szerint a megnyilvánulás messze nem személyes ügy, ez az intézményes rasszizmus bizonyítéka. Az általa alapított szervezet afrikai és karibi származású, családon belüli és szexuális erőszaknak kitett nők érdekvédelmi képviseletét látja el. A 83 éves Susan Hussey a történtek után bocsánatot kért, és távol marad minden korábbi szerepéhez kapcsolódó tiszteletbeli feladatától, amelyek között az udvarban tartandó rendezvények megszervezése is volt. (telex) FIGYELŐ A katasztrófák óriási károkat okoztak A természeti katasztrófák az idén eddig 115 milliárd dollárra becsült biztosítási kárt okoztak, ami jóval meghaladja a 81 milliárd dolláros tízéves átíagot - közölte a Swiss Re viszontbiztosító társaság. A társaság tájékoztatása szerint 2022 volt a második egymást követő év, amikor a biztosítási kárösszeg meghaladta a 100 milliárd dollárt - ami viszont megfelel az elmúlt évtized évi 5,7 százalékos növekedési átlagának. A természeti és ember okozta biztosítási kárösszeg 122 milliárd dollárra rúgott, így 2022 az egyik legdrágább éve lesz az ágazatnak. Az év legnagyobb kárt okozó természeti eseménye a floridai lan hurrikán volt 50-65 milliárd dolláros becsült biztosítási káröszszeggel. A hurrikánok károkozási rangsorában ezzel a második helyezést szerezte meg magának a 2005-ös Katrina után. Az árvizek, a jégeső másodlagos következményei a biztosítási ágazatot mintegy 50 milliárd dolláros kártérítési kifizetéssel terhelték meg az idén. (hvg)
