Új Szó, 2022. december (75. évfolyam, 277-301. szám)
2022-12-30 / 300. szám
www.ujszo.coml 2022. december 30. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR Ev végi köszönet LAMPL ZSUZSANNA I lyenkor, év vége táján, három dolgot csinálunk. Először mérlegelünk. Mi mindent tettünk, milyen sikerek és kudarcok értek bennünket életünk különböző területein. Könnyebb annak, aki naplót vezet, mert csak felüti, s látja azt is, amiről már rég elfeledkezett, s csodálkozik, jé, ilyen gazdag volt az évem? Van, aki meg is köszöni a kapott és jól kihasznált lehetőségeket, talentumokat. Ezt nevezik hálaadásnak. A második dolog: fogadkozunk. Bár én jobban szeretem azt a szót, hogy tervezünk, mert e mögött nemcsak pillanatnyi fellángolásokat, hanem komolyabb célokat sejtek. Persze, fogadalmainkhoz hasonlóan a terveink is könnyen füstbe mehetnek, hiszen bárhogy igyekszünk, van, ami rajtunk kívül dől el. Ezért tartjuk fontosnak a harmadik dolgot. Hogy kívánjunk. Reménykedve kérjünk. Ezt imának is szoktuk nevezni. A világ különböző országaiban lefolytatott értékrendfelmérésekből arra következtethetünk, hogy valójában mindenki ugyanazt kéri, mert a legfontosabb érték mindenhol az egészség, család, békesség, jólét. Én is imádkozom mindezekért, akárcsak az elmúlt évek során, de a korábbi időkhöz képest vannak speciális kéréseim is. De ezek sem csak az enyémek. Imádkozom, hogy ne váljunk áldozatokká, hiszen a nagyhatalmi törekvések könnyedén feláldoznak országokat és embereket, jómódúakat és szegényebbeket egyaránt. Ezt fontos kihangsúlyozni, ugyanis a közvéleményben egyre jobban érzékelek egy olyan — sokszor zsigeri irigységből eredő - hozzáállást, mely szerint aki nem szegény, azt a bajban sem kell sajnálni, mert mind gazemberségből jutott ötről hatra. Pedig ez egy hatalmas hazugság, hiszen a jólétben élők többsége ezt a saját kemény munkájának köszönheti. Nálunk is és máshol is. S mindenkinek csak egy élete van. A 2015-ös migránsválság idején saját szememmel láttam Budapesten, hogy a szétbombázott Közel-Keletről menekülők között voltak jól öltözött, kulturált kinézetű emberek, családok, akiknek volt pénzük élelemre, szállodára, és voltak olyanok is, akik szakadtán, piszkosan az aluljáróban laktak, és a kisgyerekeik a papírral együtt kapták be az ajándékozott cukorkát, mert vagy nem tudták, hogy először ki kell bontani, vagy annyira éhesek voltak. Az ukrajnai menekültek között is vannak, akikkel hetente találkozom az üzletközpontban, ahonnan a buszom indul, s mindig tele a kezük újonnan vett ruhákkal teli táskákkal, s vannak olyanok is, akik ugyanennek a plázának a mosdóját takarítják. Igen, tudom, sokan kérdezik, az előbbiek miért nem segítik az utóbbiakat. Nem tudom. Az is lehet, hogy segítik, persze ezt sem tudom. De egy biztos: aki az életéért menekül egy háborús övezetből, akinek nem önként, hanem kényszerből kell elhagynia otthonát, legyen gazdag vagy szegény, az mind áldozat. Nem ők a gazemberek. A háború nem nekik termeli a profitot. Mint ahogyan nem is nekünk. Ezért békét kérek. Egészséget, jólétet, szerető családot és egyéb éltető közösséget minden jóakaratú embernek, köztük azoknak is, akik egész évben olvasták a soraimat. Hálás vagyok érte. Köszönöm. Világszerte 6,5 millió Covid-áldozat Világszerte 658 913 538 ember fertőződött meg eddig a koronavírus-járványban, a halálos áldozatok száma 6 684 461 - derül ki a baltimore-i Johns Hopkins Egyetem tegnap frissített adataiból. Egy nappal korábban 658 249 823 fertőzöttet tartottak nyilván, a halálos áldozatok száma pedig 6 681 966 volt. A fertőzés 193 országban és régióban van jelen. Szakértők szerint a diagnosztizált esetek száma nem tükrözi pontosan a valóságot, mert az egyes országokban többé-kevésbé korlátozott a tesztek száma, és a nyilvántartás kritériumai is különböznek. A hivatalos adatok szerint a SARSCoV-2 nevű vírus okozta Covid-19-nek az Egyesült Államokban van a legtöbb fertőzöttje: 100 582 834. A halálos áldozatok száma 1 091 474. Indiában 44 678 871 fertőzöttet és 530 696 halálos áldozatot jegyeztek fel. Franciaországban 39 449 665 fertőzöttet és 162 756 halálos áldozatot regisztráltak. Németországban 37 313 240 fertőzöttet és 161 133 halottat tartanak nyilván. Brazíliában 36 264 721 fertőzöttről és 693 562 halálos áldozatról tudni. Olaszországban 25 021 606 fertőzöttet tartanak nyilván, a halálos áldozatok száma 183 936. Az Egyesült Királyságban 24 365 688 a fertőzöttek száma, és 213 997 ember halt meg a betegségben. Oroszországban 21 473 189 az igazolt fertőzöttek száma, a halálos áldozatoké 385 626. Törökországban 16 919 638 fertőzöttet regisztráltak eddig, a halálesetek száma a hivatalos adatok szerint 101 203. Spanyolországban 13 670 037 fertőzöttet és 116 899 halálos áldozatot regisztráltak. Iránban 7 560 947 a fertőzöttek és 144 677 a halottak száma. Lengyelországban 6 366 622 fertőzöttet és 118 481 halálesetet tartanak nyilván. Kínában 4 455 175 fertőzöttet regisztráltak, és a hivatalos adatok szerint 16 876 ember halt meg a koronavírus szövődményeiben. Japánban 3 893 234 a fertőzöttek és 56 236 a halottak száma. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 2020. március 11-én nyilvánította világjárványnak a koronavírust, amely Vuhan kínai nagyvárosból terjedt el. (MTI) I 7 Kínos percekből megszépült emléke SZILVÁSSY JÓZSEF aknem hat évtizedes újságírói pályafutásom során számos élményben volt részem. Kellemetlen percekben is, amelyeken ma már jókat mosolygok. Ázottan Václav Havainál Huncík Péter a rendszerváltás után nem sokkal Václav Havel egyik tanácsadója lett. Neki köszönhetően interjút készíthettem az akkor még létező Csehszlovákia államfőjével. Január elején, délre kaptam időpontot, ezért hajnalban indultunk útnak. Erős havazást jeleztek a meteorológusok, amelynek azonban nyoma sem volt. Megálltunk még egy kávéra egyik kolléganőmnél, aki hivatalos ügyben velünk tartott Prágába. Felhörpintettünk egy kupica barackot is, ami feldobta álmos hangulatomat. Alighanem ezért nem vettem észre, hogy a télikabátomat a kolléganőm lakásában hagytam, amire én csak sokak kedvenc pihenőhelyén, a Devét krízű motorest előtt döbbentem rá. Egészen a fővárosig dühöngtem a figyelmetlenségem miatt, s abban bizakodtam, hogy a zimankós időben nem kell sokat gyalogolnom a Hradzsin udvarán. Prágába nagy hóviharban érkeztünk, a várőrség két tagja gyanakodva nézett lenge öltözetemre, valamilyen csodabogárnak tarthattak, habár szerepeltem az elnökhöz aznap érkező újságírók hivatalos listáján. Csodálkozott Péter is, amikor meglátott, de nem maradt időnk valamilyen pótmegoldást találni. A hóviharban együtt caplattunk a várudvaron. Mire az államfő irodájába érkeztünk, hóembernek nézhettem ki, aztán a helyiségben meg átázott egérnek éreztem magam. Zavartan törölgettem a hajamat meg a zakómat, amikor megjelent a köztársasági elnök. Makogva mondtam el neki, mi történt. Máig emlékszem a válaszára: „Uram, megértem én ennél sokkal különb helyzeteket is, ne szabadkozzon, inkább kérdezzen, hiszen interjúra jött, ugyebár?!” Malőr Mikulás Dzurindánál Még a 2012. márciusi parlamenti választás előtt a Népszabadság szlovákiai és csehországi tudósítójaként iparkodtam interjúra bírni a szlovák kormányfőt, ami a sok hasonló kérelem miatt nem volt egyszerű. Február elején Martin Lengyel szóvivő hívott fel: „Ha fél órán belül ideérsz, beszélhetsz a miniszterelnökkel. Váratlanul megváltozott a programja, akadt egyórányi ideje rád” - közölte. Villámgyorsan magamhoz kaptam a magnómat, autóba vágtam magam, és repesztettem somorjai'lakásomból a pozsonyi kormányhivatalba. Időben odaértem, bekapcsoltam a magnómat és a kérdéseimre összpontosítottam. Egy órával később diadalittasan hívtam Nagy Csaba rovatvezetőt. „Gratulálok, este hétig küldd az anyagot, nyitva hagyunk neki egy teljes oldalt” - hangzott a válasz. Odahaza gyorsan lelohadt a jókedvem. Ugyanis a magnóm egyetlen percet sem rögzített a beszélgetésből, mert kinyiffantak az elemei, amit a nagy sietségben nem vettem észre. Időszűkében nem volt más választásom, mint emlékezetből megírni az interjút, amelynek készítése közben nem jegyzeteltem. Feszült percek következtek, éreztem, hogy magasra szökött a vérnyomásom, de most nem törődhettem ilyesmivel. Hat óra körül küldtem interneten Pestre a szöveget. Hét fele csörgött a mobilom. „Olyan jó az interjú, hogy a címlapon indítjuk!” - tájékoztatott Tamás Ervin főszerkesztő-helyettes. Válasz helyett nagyot sóhajtottam, aztán lehúztam egy nagy pohár vörösbort. A főherceg Bő tíz éve Karel Schwarzenberghez szerettem volna bejutni, aki akkor államfőjelöltként kampányolt. A Brünnhöz közeli Velká Bitéiben találkozhattam vele. Ä vendéglő tulajdonosa a különszobába vezetett, ahol a neves cseh politikus az asztalra dőlve szundikált, mellette üres söröskorsó. A kísérőm ijedten kérdezte: „Rosszul érzi magát, herceg úr?” Mire a megszólított kinyitotta a szemét, és ezt dünnyögte: „Főherceg vagyok, te ökör!” Aztán kiegyenesedett, és felém fordult: „Üdvözlöm, mondja a kérdéseit!” Legutoljára arról érdeklődtem, tartja-e a kapcsolatot magyarországi rokonaival. „Nagyon szeretném még egyszer közös asztalhoz ültetni őket. Csakhogy néhányan közülük Fidesz-pártiak, mások meg Gyurcsány hívei. Az istennek sem hajlandóak szóba állni egymással!” - tárta szét a karját. Hajnali történelem Különleges munkarendje volt Vladimír Spidla egykori cseh miniszterelnöknek. Ha csak tehette, hajnali fél öttől kocogott, és általában hattól nyolcig állt az újságírók rendelkezésére. Én is ilyen korai időpontban készültem hozzá. Fotósunkkal jó korán indultunk a szállodából, ahonnan néhány perc alatt a kormányhivatal elé értünk. Alig múlt öt óra, ezért sétáltunk egyet. Gyanúsak lehettünk az ott járőröző rendőröknek, mert igazoltattak. Egyikük a személyimet forgatva megszólalt: „Jizní Slovensko? Én kicsit tudni magyar!” Aztán elmondta, hogy a nagyapja Párkány környékéről jött réges-régen Csehországba. „Biztosan kitelepítették” - mondtam neki. „Nem tudom, mert ő ezt sosem mondta, mi meg az iskolában azt tanultuk, hogy a Szudétákra érkeztek dolgozni a németek helyett” - felelte zavartan, és nyújtotta a kezét.
