Új Szó, 2022. december (75. évfolyam, 277-301. szám)
2022-12-23 / 296. szám
www.ujszo.coml 2022. december 23. KULTÚRA 113 lelkűnkbe Olyan törzshöz is ellátogathatunk a könyv lapjain, amelynek a szigetén nem, hogy mobilhálózat és internet nincs, még az idő- és pénzfogalmuk sem alakult ki, olyan szinten ősközösségi életet élnek. A kalandokat megszakítja egy motorbaleset miatti kórházi tartózkodás is, ami aztán a hosszúra nyúló, rehabilitációs idő során elindította Harmincz Ritát az írónővé válás útján, hiszen ágyhoz kötve könyvírással tudta elfoglalni magát. A friss kötet immár a negyedik a magát gyakran „sárga ruhás lány”ként nevező írónőtől. Egyik legérdekesebb része ugyanakkor nem Ázsiában, hanem Londonban és lelki síkon történt eseménysort mutat be: egy súlyos, pszichoszomatikus betegségből ugyanis egy, a korábbi lakhelyére, Londonba tett kiruccanás lelki élményei gyógyították ki. A különböző spirituális gondolatok, legyen szó akár a törzsi népek rituáléiról, a buddhista elvekről vagy éppen a kortárs ezoterikus szakirodalom olyan alapműveiről, mint Rüdiger Dahlke „A Sors mint esély” című kötete, olykor csak lábjegyzet, olykor hoszszabb eszmefuttatás szintjén végigvonulnak a könyvön. Ennek ellenére nem filozófia-tankönyv ez, hanem olvasmányos útleírás, amelynek a fejezetei külön - külön is értelmezhető és lekerekített kisprózaként, krokiként, publicisztikaként, eszmefuttatásként is olvashatók. Posta Ákos István RÖVIDEN Megvan az első tíz Oscar-rövidlista Los Angeles. Bejelentette tíz kategória rövidlistáját az amerikai filmakadémia, ebből a mezőnyből kerülnek majd ki az Oscar-jelöltek. A benevezett 92 nemzetközi film közül kiválasztott 15-ben ott van Alejandro Gonzalez Inarritu Bardója, a dán Szent Pók, a német Nyugaton a helyzet változatlan, a francia Saint Omer, az osztrák Fűző, a lengyel EO, a kambodzsai Return to Seoul, a dél-koreai A titokzatos nő, az ir The Quiet Girl, a marokkói Le bleu du caftan, a svéd Fiú a mennyből, a belga Közel és az Argentina, 1985 című argentin film. Először jutott a listára pakisztáni film, a Joyland, Indiából pedig húsz év óta először szerepel alkotás, Pan Nalin Last Film Show-ja. A dokumentumfilmes rövidlistára Brett Morgen David Bowie-filmje, a Moonage Daydream és Daniel Roher Navalnij című, az orosz ellenzéki politikusról szóló portréja is felkerült. A technikai kategóriák rövidlistáin több szuperprodukcó, köztük a Top Gun: Maverick, az Avatar: A víz útja vagy a Fekete Párduc 2. is ott van. Az Oscar-jelöléseket az összes kategóriában január 24- én ismertetik, a díjátadó március 12-én lesz. (MTI) Avatar: A víz útja - minden idők legdrágább szerzői attrakciója, színpompás mesevilágvég nélkül KASZÁS DÁVID James Cameron kapitány újra a fedélzeten. Dagadó vitorlákkal szeli a hullámokat. Korlátlan marketinggépezettel finanszírozott birodaloma ismét visszavág: tizenhárom zivataros esztendő után itt az Avatar folytatása. Egy akciódús családi sci-fi. „A víz útjának nincs kezdete és vége. ..” - veszi fel a fonalat a családapa, Jake Sully (Sam Worthington), és bár kezdete még csak-csak, lezárása biztosan nincs e vad vízivilági westernnek. Legalábbis a 190+ percnyi játékidő nem erről tanúskodik. S e hitbéli meggyőződésemben a beígért folytatások sem cáfolnak... A családi cselekmény szerint nyurga lélektestvéreink, a na'vik hihetetlen famíliája ezúttal bosszúhadjárat elől menekül a metkayinák közé, bár sztoriról és karakterekről feleslegesen szólnék. Az előbbivel hiába vesződött a forgatókönyvírói kvintett, azt az előzetes el- és lelőtte, utóbbiak mélységével meg nem is bajlódhattak túl sokat. A lényeg egyébként is a mondanivaló. Micsoda üzenet! Dicséretes. Lenne, ha nem egy filmipari monstrum prédikálna az ökológiai lábnyomunkról (greenwashing?). Akad itt más is: erdőirtás, gyilkosbáina-vadászat, háború... És bosszú. Szemet-szemért, uszonyt kar(d)ért. Minden idők talán legdrágábban elkészített mozgóképszínházában valamennyi ce(n)t megsérül: a csobbanó cselekményre majd' 400 000 000 dollárt költöttek. A színpompás CGI-mesevilág szemkápráztató, magával ragadó élmény. Igazi, feneketlen, határtalan IMAX-óceán. S talán ez volt a legnagyobb gyengeségük: a történet helyett alkalmazott technika, mi több: technológia! A precíz, ámbár elhasznált alapötletek újabb újvilági újhullámot teremthetnek ugyan - a látvány is önmagáért beszél -, ahhoz viszont egyik sem ér fel, hogy igazán nagy filmmé emeljék A víz útját. A mindenség méhében zajló digitális karnevál szinte mindent elnyom, amitől egyedi lehetne e méregdrága ökodráma. Sebaj, a zavaros disztópia, a lebegtetett, majd elvarratlan, kusza sztoriszálak és a nem is váratlan, inkább következetlen fordulatok megágyazhatnak egy (három!?) felvizezett (lefagyasztott, jégvilágban játszódó és látszódó) folytatásnak. A neonvízen csillanó effektparádét talán a kritikustomeg.org szenszeje, Digitális karnevál zajlik a vásznon Ugor papa jellemezte legtalálóbban: „a giccs határáig srófolt érzelmi vihar.” Érteni vélem, hogy itt „a mágia tudományos alapokon nyugszik, és a digitális leképezés sem önjáró varázslat”, de a gyermekded párbeszédek és a technológiai demonstráció még Ryan Goslingot is kiakasztaná! Megnyugtatásunkra Sepsi László siet, szerinte „a hálózatelmélettel és biológiával racionalizált panteizmusnak (...) köszönhetően minden apró részlet a helyére” kerülhet. Egy műszaki alakulat kezel közt biztosan, a legutóbbi operatőri munka is kifizetődőnek bizonyult, mi több, Oscar-díjat ért... A Pandora planéta szelencéjéből pattintott képi effektusok és a látványtervezés ismét tarolni fog a promóciós büdzséből bőven támogatott díjszezonban. A (re) cenzorok és rajongók elalélhatnak a magasabb képkockasebességgel (HFR) vetített speciális trükkfelvételeken, a 3 és/vagy 4D pedig ablak lehet a valóságra. Míg a magasabb (Képarchívum) képkockaszám át is törheti az üveget, addig Simon Franglen kompozíciói a hallójáratainkat tömítik. A természet kód(ny)elvének feltöltésével. E grandiózus űr-természetfilm moziélményként maradandót nyújthat ugyan - mozgókép-történelmi jelentősége megkerülhetetlen -, filmművészetként viszont középszerű. Combos sportprodukcióként teljesitménydiagnosztikai laborban vetíthető, az alábbi jelszavakkal: gyorsabban, mélyebbre, erősebben! Bálnavadászat a mélyben Utazások egzotikus helyekre és saját Nemrég Dunaszerdahelyen mutatta be legújabb, magánkiadáaban megjelent kötetét Harmincz Rita világutazó, aki élt már Londonban és az USA-ban is, mostanában viszont Magyarország és Báli közt él kétlaki életet. Keleti mesék című könyvében Ázsia különböző tájaira kalauzol: Nepál, Kína, Vietnám, Kelet-Timor, Ceylon... és - természetesen - a legnagyobb terjedelemben Indonézia. A kötetben keveredik az anekdotisztikus és a tudományos - ismeretterjesztő jelleg. Időnként gondolatnyi hazatekintéssel szakítja meg a kalandozást. A könyv nagy erénye, hogy a különböző reáliákat lábjegyzetezve ismerteti, így közérthetően olvashatunk a legegzotikusabb népekről és fűszernövényekről is. A könyvben kiemelt szerepet kapnak a különböző tájegységekre jellemző, helyi rítusok, amelyek egy európai olvasó számára gyakran meghökkentőek. Szó esik az egyes vidékek természetföldrajzáról is. A történetek alakjai nem kitalált regényhősök, hanem hús-vér emberek, akikkel a szerző utazásai során találkozott: a valószínűtlenül altruista magyar fiatal, aki megesett leányanyákat pátyolgat egy szegény NGO irodájában, a világ végén; a kénbányász, aki pokoli körülmények között éli le az egész életét; a látó, aki ránézésre megmondja a gyermekkori traumáidat, a hmong aszszony, aki angolul nem tud olvasni, de szóban kitűnően elkalauzolja a falujába érkezőket vagy éppen a Himalája lankáin spontán cserekereskedéssel magát feltaláló brazil lány.
