Új Szó, 2022. december (75. évfolyam, 277-301. szám)
2022-12-22 / 295. szám
www.ujszo.com SZALON ■ 2022. DECEMBER 22. IE Egy szlovák történész Trianonról - empatikusán Roman Holec a szlovák történetírás egyik irányadó személyisége. Korábban elsősorban a dualizmus kori gazdasági, illetve asszimilációs folyamatok kutatójaként volt ismert, manapság egyre többet foglalkozik a két világháború közötti korszakkal. És nem mellékesen felismerte, hogy kevés csak a szakmának írnia, a nagyközönséget is érdemes megcélozni, szövegeit számukra is befogadhatóvá kell tennie. Ennek is köszönhetően születtek meg az utóbbi évek olyan sikerkönyvei, mint az Andrej Hlinkáról vagy a pozsonyi Habsburgokról írt dolgozata. B ár Trianonnal korábban direkt módon nem foglalkozott, pár évvel ezelőtt magyar szakmai körökben nagy visszhangot kiváltó tanulmányt közölt arról, hogy szerinte milyen a magyar historiográfia Trianonhoz való viszonya. Az, hogy Holec Trianon témájához nyúlt, bizonyos mértékig mégis meglepetés, hiszen a szlovák történetírás eddig a „győztes pozíciójából” fakadóan úgy kezelte Trianont, hogy az 1920. június 4-én aláírt trianoni békeszerződés nem csupán igazságos, de oly mértékben megkérdőjelezhetetlen is, hogy nem lehet szakmai viták tárgya. Ezért a nagyszámú magyar Trianon-irodalommal a szlovák szakma sohasem szállt valós vitába, hanem elintézte a reakciót azzal, hogy Trianon igazságos, és aki ezt megkérdőjelezi, az irredenta. így az egyetlen érdemleges (a Trianont szakralizáló, a ponyva és a publicisztika határterületein mozgó maticás és más brosúrairodalmat nem számítva) szlovák Trianon-könyv Marián Hronsky Boj o Slovensko a Trianon 1918— 1920 című, 1998-ban megjelent munkája volt, amely ugyan rendkívül adatgazdagon tárja fel a téma had- és diplomáciatörténeti vonatkozásait, de meglehetősen egyoldalúan is. Ezért is hathat a reveláció erejével Holec Trianon-könyve, amely az átlagos olvasót megszólítva, olvasmányos, ám a szakmai tisztességből nem engedő módon fejti ki azt, mit is gondol a neves történész a Trianonnak nevezett komplexumról. A könyv nem szigorúan vett monográfia, sokkal inkább a Trianonhoz kapcsolódó témák füzére, amely témák Holec hűséges olvasói számára ismertek lehetnek: az asszimiláció kérdése, a magyar arisztokrácia sorsa, a dunai hajózás kérdése, a magyar historiográfia Trianon-képe, Andrej Hlinka vagy éppen Eudovít Bazovsky története. Mindez persze kicsit mozaikszerűvé és olykor egyenetlenné is teszi a kötet szerkezetét, hiszen míg egyes fejezetek mélyebb, elemzőbb jellegűek (a szakma számára is újat mondanak), mások inkább csak karcolják a felszínt. Mindez azonban nem vesz el a könyv értékéből. Holec kötete, amellett, hogy olvasmányos és a szakmabelit és a laikust egyaránt meg tudja szólítani, elsősorban a bátorságával tűnik ki. Azzal, hogy olyan dolgokat mond ki, amelyeket a szlovák történetírásban eddig nem nagyon volt szokás. Ráadásul az eredeti szlovák kötetben ugyanezt mondja a szlovák nagyközönségnek is, amely (a magyar közönséghez hasonlóan) a nacionalista mítoszok és sztereotípiák rabja. Kimondja például, hogy Trianon nem a szlovákságnak a magyarok általi ún. ezeréves elnyomásának volt a törvényszerű eredménye sem a büntetése. Sőt azt is többször hangsúlyozza, annak mértéke, ahogyan a trianoni békeszerződés büntette Magyarországot, nem volt igazságos. Miközben persze annak a véleményének is teret ad, hogy az, ahogyan a történelmi Magyar Királyság a nemzetségeivel, köztük a szlovákokkal bánt, az szintén nem volt igazságos, és így a háború után a békekonferencia jogosan állította ki Magyarországnak a számlát mindazért, amit 1914 előtt vagy az első világháború alatt elkövetett. Vagyis Trianonért elsősorban a magyar nacionalizmus a felelős - mondja Holec. És leírja azt is, hogy amíg az 1918 decemberében meghúzott demarkációs vonal, az ún. Bartha- Hodza vonal etnikai jelleggel bírt, addig az 1919 júniusában véglegesen kijelölt államhatár nem egyezett az etnikai határokkal. Attól jóval délebbre húzódott, és kijelölése elsősorban hatalmi és politika érdekek alapján történt. A kötet másik nagy erénye az események plasztikus, több nézőpontú ábrázolása, amihez nagyon jól használja ki a különféle szubjektív forrásokból feltárható egyéni élettörténeteket. Egész más ugyanis az 1918-20-as államfordulat hatásait a nagypolitika felől megközelíteni, mint egyéni sorsokon keresztül. És Holec épp ezt teszi: legyen szó Nógrád első szlovák ispánjának, Eudovít Bazovskynak, a nyitrai magyar tanítónak, Páldi Vilmosnak vagy másoknak a sorsáról, a Holec által felvázolt élettörténetek plasztikusan mutatják be a kor ellentmondásait, és azt, milyen mindennapos volt akkoriban a magyar állameszme és a csehszlovakizmus közötti vagy a magyar és a szlovák identitás közötti átjárás. Harmadik nagy erényként pedig a szöveg kiegyensúlyozottságát és azt kell kiemelni, hogy a szerző kellő távolságtartással és az érzelemkeltő elemek mellőzéséve:! tud a legkényesebb témákról is beszélni. Eközben azonban az események értékelésének a felelőssége alól sem bújik ki. Mint például az 1919. február 12-ei pozsonyi sortűznél, amelyért a szlovák szakirodalom nagyobb része máig az áldozatokat hibáztatja (az események egyik főszereplőjének, Szlo- , vákia teljhatalmú miniszterének, Vavro Srobárnak a realitástól teljesen elrugaszkodott álláspontját ismételve). Holec ezzel szemben objektívan mutatja be a történteket, és bár látja a demonstráció résztvevőinek felelősségét is — legyenek azok helyi lakosok vagy a rendet tartani kivonuló és az olasz városparancsnokot leütő légionáriusok -, a nyolc áldozatot követelő tragédiát mégis (helyesen) az államhatalom csődjeként értékeli. Holec könyve két évtizeddel ezelőtt még anakronizmus lett volna, néhány gondolatáért akkoriban a szlovákság árulójának kiáltották volna ki. Azóta talán a szlovák közeg is befogadóbb lett a új megközelítésekre, a magyar és a szlovák történetírás pedig sok szempontból közelebb került egymáshoz. Természetesen Holec szövegével kapcsolatban van hiányérzetünk, a könyv néhány mozzanatával pedig lehet és kell is vitatkozni. A dualizmus kori asszimilációt, a Csallóköz Csehszlovákiához való csatolásának kérdését, a magyar historiográfia állapotát vagy az ún. második demarkációs vonal problémáját illetően van is miről. A történészeknek azonban ez a dolguk, a tudományt a diskurzust viszi előre. Holec könyve azonban nemcsak vitára ösztönöz, hanem témafelvetésével és annak módszertani megközelítésével inspirálóan is hat. Es példát is mutat, hiszen nagy fokú empátiával közelít ahhoz, mit is jelent a magyaroknak Trianon. Ebben a legtöbb magyar és szlovák történésznek volna mit tanulnia tőle. Simon Attila Roman Holec: Diadal és katasztrófa - Trianon egy szlovák történész szemével Lábnyom Kiadó, 2022, 408 oldal Vasárnap-előzetes: Sziporkázó égi parádé T űzijáték nélkül sokan nem tudják elképzelni az újév köszöntését, és valljuk be, van is benne valami emelkedetten ünnepélyes, meghatóan lenyűgöző. Bár most sok önkormányzat érthetően és dicséretesen ezen is takarékoskodik, azért világszerte sok helyen fogják köszönteni 2023-at fényesővel, bengáli tűzzel, csillaghullással. Mindezt puskaporból a pirotechnikusok varázsolják elő. A történészek szerint a tűzijáték kínai eredetű, először i. e. a 2. században durrogtattak, mert úgy hitték, hogy a hangok elijesztik a gonosz szellemeket. Ekkor még bambuszszárakat dobtak a tűzbe, ezek a bennük található üregek túlmelegedése miatt felrobbantak. Puskapor a bambusznádban A puskaport is Kínában találták fel a 600-as években. A legenda szerint a kínai nagy falnál strázsáló őrök jöttek rá, hogy ha a faszénre rászórják a kálisalétromot, az anynyira gerjeszti a tüzet, hogy bambusznádakba töltve akár száz méter magasra fel tudják csiholni a szikrákat. 616-ban a császárnét fogadták, és annyi szikrát bocsátottak az égre, hogy szinte riadalom keletkezett, de a fenséges asszony elnevette magát. Ezt tartják az első szórakoztató tűzijátéknak, innen kezdve ezt fejlesztgették tovább. Valamikor 900 körül fedezték fel a hideg, fekete puskaport, amikor már a hideg faszenet keverték össze kálium-nitráttal és kénnel. Ezt a port is bambusznádakba, majd könnyebben kezelhető kemény papírcsövekbe töltötték. Eleinte szintén csak vallási célból sütötték el, nem telt bele azonban sok idő, s rájöttek, hogy a tüzes nyilakkal az ellenséget is megcélozhatják. Ennek a hatékony és a puskaport nem ismerő népek számára ijesztő hadviselésnek is köszönhető, hogy a Kínai Birodalom oly hatalmas lett. Mátyás király esküvője További 500 év telt el, mire Hunan tartományban egy szerzetes megszerkesztette az első petárdákat és itt, 1200 körül kezdődött el a tűzijáték diadalmenete. Európába az 1300-as évek végén jutott el diplomáciai úton, Magyarországon 1476. december 22-én Mátyás király és Aragóniái Beatrix esküvőjén volt először, legalábbis erről van írásos emlék. Ez még nem volt színes, csak ezüstös és fehér, és voltak szikraszökőkutak is. A színek csak az 1800-as években az olasz mestereknek köszönhetően kerültek a petárdákba, akik különböző fémsókat kevertek a lőporhoz. 1686-ban Budavár viszszafoglalását is tűzijátékkal ünnepelték, de az első igazán érdekes leírása Bessenyei György tollából származik, aki az 1772. július 12- én, Esterházy Miklós által a francia követ tiszteletére rendezett Szent meg. 1809. augusztus 15-én Napóleon a 40. születésnapját Győrben ünnepelte tűzijátékkal. Vrabec Mária A folytatásban választ kapnak arra is, hogy: Milyen alkalmak tipikus tartozéka volt a tűzijáték még évszázadokig? Melyek voltak különösen híresek a 18. század végén? Mióta tartják Budapesten Szent István napján, és melyik év képezett kivételt? Melyik a világ legemblematikusabb tűzijátéka? Hol rendeznek megszakítások nélkül a leghoszszabb ideje tűzijátékot, és mikor? Hol tartják a világ legnagyobb tűzijátékát? Ki biztosítja Szlovákiában a nagyszabású szilveszteri tűzijátékokat? Meddig tartanak az előkészületek? Mit mond a szakember a petárdázásról? Hogyan kerülhető el a sok-sok újévi baleset? A teljes írást elolvashatják a Vasárnap még december 31-éig kapható ünnepi dupla számában. Jakab-napi tűzijátékot örökítette A mellékletet szerkeszti: Lakatos Krisztina. E-mail: kristina.lakatosova@ujszo.com. Levélcím: DUEL-PRESS s.r.o., Új Szó - Szalon, P. 0. BOX 222, 830 00 Bratislava 3
