Új Szó, 2022. december (75. évfolyam, 277-301. szám)

2022-12-16 / 290. szám

www.ujszo.coml 2022. december 16. KULTÚRA I 9 Nagyszabású tárlat az ikonikus épületben Idén december 21-ig látogatható a felújított Szlovák Nemzeti Galéria, az állandó tárlatok a jövő év folyamán nyílnak HAVRAN KATI Régi, modern és kortárs darabokat állít párhuzamba a Prológus: a realitás 12 színe című tárlat a Szlovák Nemze­ti Galériában, melyet beveze­tésnek szánnak a kurátorok a jövő évben nyíló állandó tár­latokhoz. Az összeállított installációk remekül illesz­kednek az ópítészeti szem­pontból izgalmas terekbe. A vasárnapi nyitást követő héten meglepően nagy a nyüzsgés a Szlo­vák Nemzeti Galéria Rázus rakparti épületében ahhoz képest, hogy csu­pán egy hétköznap délelőttről van szó. Csoportosan sétálnak a beltérben a lá­togatók a kiállított műveket nézegetve - felnőttek és szép számban iskolások is. Mivel a tárlat alkotásait az épület 12 különböző pontján helyezték el a kurátorok - tehát a három szárnnyal rendelkező épület négy emeletén és a két szemközti szárnyat összekötő áthidaláson belül -, a látogatók a tár­lat műveit keresve besétálják a teljes galériát, így maga a felújított épület válik a főszereplővé. A Nemzeti Galéria felújítása sok éven át tartott és összesen 79 millió euróba került - Szlovákia történe­tében ez a valaha volt legnagyobb összeg, amelyet egy középület felújí­tásába invesztáltak. A rekonstrukció folyamán 28 ezer négyzetmétert újí­tottak fel: nagyobb felületet kapnak a kiállítások, de a közeljövőben mű­ködni fog itt mozi, könyvtár, archí­vum, műtermek restaurátorok szá­mára, kávézó és könyvesbolt is. Úgy tűnik, hogy azzal, hogy a képzőmű­vészeteknek egy ilyen galéria ad ott­hont, Pozsony végre a környékbeli fővárosok mércéjével lesz mérhető. 1948-as alakulását követően a galé­ria az ötvenes években került át a 18. században épített, eredetileg katonák szálláshelyeként szolgáló Vízi ka­szárnyákba. 1963-ban pályázatot ír­tak ki az épület bővítésére. A győztes terv Vladimír Dedeceké volt, aki új, modern szárnyat tervezett a lebontott déli homlokzat helyére. Érdekesség, hogy elsőként egy pilléreken álló át-Impozáns látványt nyújt Stano Filko installációja, melyet ezúttal beltérben helyeztek el (A szerző felvétele) hidalást készült volna a két szemközti épületszámy között, ebből a tervezés folyamán végül egy hídszerű, pillé­rek nélküli elem vált. Az áthidalás a hetvenes években készült el, többek között kiállítási teremként is műkö­dött. Az évek során azonban egyre inkább kiütköztek az épületrész tech­nikai problémái, melyeknek az akko­ri épitészeti megoldások nem tudták elejét venni. A balesetveszélyessé vált épületrészt 21 évvel ezelőtt zárták be, amikor nyilvánvaló volt már az is, hogy az épület többi része is felújí­tásra szorul. Az áthidalást sokáig le akarták bontani - végül a jelenlegi igazgató, Katarina Bajcurová állt ki az épületrész megmentése mellett, azzal érvelve, hogy egyedülálló épí­tészeti megoldásról van szó, mely a galéria ikonikus része. Míg a galé­ria teljes épületének felújítására kiírt első pályázatra érkezett tervek szin­te egyike sem vette komolyan, hogy az áthidalást meg lehetne menteni, a második pályázatot úgy írták ki, hogy az áthidalás megmentését tűz­ték ki benne fő szempontként. A ma­ratoni előkészületeket igénybe vevő rekonstrukció végül idén ősszel fe­jeződött be. A kurátorok leglátványosabb meg­oldása, hogy a tárlat egyik központi művét, Stano Filko 12 színes hőlég­ballonból álló installációját az áthi­dalásban helyezték el. Érdekesség, hogy az évekig New Yorkban élő művész, Filko eredetileg kültéri al­kotásnak szánta a müvét: most mégis impozáns látványt nyújt, ahogy az Varga Emőke Medúza című munkáját Ester Simerová-Martinőeková festmé­nyével állították párhuzamba (A szerző felvétele) épület architektonikájához és a bel­­térhez illeszkedik. Az alkotás egyéb­ként a galéria állandó tárlatának ré­szét képzi majd a jövőben. Az ins­talláció további érdekessége, hogy Stano Filko légballonjainak temati­kus ellenpontjaként a 17. században élő szepesszombati fafaragó mester, idősebb Grósz Pál Utolsó vacsoráját helyezték el a teremben. Izgalmas párhuzamokat fedezhe­tünk fel a negyedik emeleten kiala­kított képcsoport alkotásai között: Mednyánszky László tájképei mel­lett két fiatal alkotó, Andrej Dúb­­ravsky és Zofia Dubová festményeit helyezték el - a fiatal generáció al­kotásait szintén a természet inspirál­ta, ám ezek a képzőművészek már erőteljesen mozdulnak az absztra­­hálás irányába. Női szemléletet helyez előtérbe Varga Emőke .Medúza című, tex­tilekből összeállított alkotása (mely eredetileg helyspecifikus alkotásként készült a somorjai zsinagógába), me­lyet egy II. világháború előtt készült festménnyel állítottak párhuzamba a kurátorok, szintén egy női képzőmű­vész, Ester Simerová-Martinceková munkájával. Összesen egyébként tizenkét té­ma köré rendezték a műveket a ki­állítás szervezői - izgalmas meg­közelítéseket eredményez például a test, a világűr és az apokalipszis mint kulcstéma. Csak hogy illusztráljuk a felhozatal sokszínűségét, láthatunk olyan műtárgyakat, melyek nemré­gen kerültek a galéria gyűjteményé­be - ilyen ínyencség például egy Dü­­rer-kép -, népi fafaragók munkáit és olyan kortárs képzőművészek, mint például Stefan Papco, Michal Morav­­cík és Ján Zelinka alkotásait. Ami a további magyar érdekeltséget illeti, Cséfalvay András multimediális ins­tallációját is megnézhetik a látogatók. A Prológus: A realitás 12 színe című kiállítás jövő szerdáig látogat­ható. Az ünnepekre a galéria bezár, de a kiállítás alkotásai a jövő év vé­géig a helyükön maradnak. A jö­vő évben a galéria emellett szeret- ^ né megnyitni az állandó kiállításait, míg az épület többi részét fokozato­san bocsátják majd a látogatók ren­delkezésére. 140 éve született Kodály 1882. december 16-án szüle­tett Kecskeméten Kodály Zol­tán Kossuth-díjas és kétszeres Kossuth-nagydíjas zeneszerző, népzenekutató, akadémikus, aki azt vallotta: „Legyen a zene mindenkiéi". A Kodály-mód­szer 2016 éta szerepel az UNESCO szellemi kulturális örökség listáján. Zenekedvelő vasutas apját 1885- ben Galántára helyezték, itt szerette meg a népdalokat, Kodály egyik első zenei élményeként háromévesen Mo­zart F-dúr hegedűszonátáját hallotta. Nagyszombatban gimnáziumi tanul­mányai mellett hegedülni, gordonkáz­­ni és zongorázni tanult. A zeneiro­dalommal partitúrákból ismerkedett meg, a legnagyobb hatással Beetho­ven C-dúr miséje és Liszt Ferenc Esz­tergomi miséje volt rá. 1905-ben kezdte el a népdalgyűjtést, barátságot kötött Bartók Bélával, közös kiadványuk Magyar népdalok címmel jelent meg. Első zenekari darabját Nyá­ri este címmel 1906-ban mutatták be, ekkor kötött házasságot Sándor Emma zeneszerző-műfordítóval. Több külföldi tanulmányutat tett, Párizsban megismerkedett Debussy zenéjével, 1907-ben a Zeneakadémia tanárává nevezték ki. Bartókkal közös törekvéseik a modern zene népszerű­sítésére és a népdalgyűjtésre rendre elakadtak a közönség közönyén és a hivatalos körök ellenállásán. 1917 és 1919 között a Nyugatban megjelent cikkeiben a népzene jelentőségét hir­dette, és lefektette a Bartók-féle esz­tétika alapjait. Az 1918-as őszirózsás forradalom idején a Zeneakadémia al­igazgatójává nevezték ki, a Kommün alatt részt vett a zenei direktórium munkájában, ezért fegyelmi eljárás indult ellene, évekig nem taníthatott, hallgatásra kényszerült. Világsikert aratott Fláry János című daljátéka, az 1932-ben bemutatott, népdalokra épülő Székelyfonót a mi­lánói Scalában is színre vitték. Sor-Zoltán ra születtek jelentős alkotásai: a Ma­rosszéki táncok, a gyermekkori élmé­nyeket idéző Galántai táncok, a Bu­da visszavételének 250. évfordulójára írott Budavári Te Deum, a Fölszállott a páva, a Concerto. Kompozíciói mel­lett ének- és olvasógyakorlatokkal is segítette a magyar kórusmozgalmat. Kodály a Zeneakadémia igazgatótaná­csának elnöke, 1946 és 1949 között a Magyar Tudományos Akadémia elnö­ke volt, ő alapította meg az akadémia népzenekutató csoportját. Bartókkal korszakalkotó munkát végzett a ma­gyar népzene gyűjtésében. Jelentős volt munkássága a néprajz, a zenetör­ténet, a zeneesztétika, a zenekritika, az irodalomtörténet, a nyelvészet és a nyelvművelés területén is. Meggyőző­dése volt, hogy csak az emberi hang, a közös ének lehet a széles körű zene­kultúra alapja. A Kodály-módszer ma már világszerte ismert és követett pél­da a zenepedagógiában, 2016-ban az UNESCO felvette a szellemi kulturális örökség listájára. (MTI) RÖVIDEN Életműdíjat kap Eddie Murphy Los Angolos. Eddie Murphy élet­műdíjat kap a januári Golden Glo­­be-gálán: a Hollywoodban akkre­ditált külföldi tudósítók szervezete a Cecil B. DeMille-díjat adja át a 61 éves Murpynek, aki olyan pro­dukciókkal lett népszerű, mint a Beverly Hills-i zsaru, a 48 óra, a Bölcsek kövére vagy a Dream­­girls. A DeMille-díjat korábban mások mellett Oprah Winfrey, Meryl Streep, Jane Fonda és Ro­bert De Niro is megkapta. Az díj­átadó gálára az újságíró-szervezet igyekszik minél több sztárt meg­nyerni, miután a testület körüli botrány miatt idén januárban nem tudták megtartani a ceremóniát. A Los Angeles Times ugyanis le­leplező cikket közölt arról, hogy a szervezetnek nincs fekete tagja, és működésében is etikátlanságok tapasztalhatók. (MTI) Új színész alakíthatja Supermant London. Új főszereplőt választ James Gunn a készülő Super­­man-filmjéhez, mivel a történet­ben, aminek forgatókönyvét is ő úja, a fiatal Supermanre akar koncentrálni. A döntés nem tette boldoggá Henry Cavillt, aki 2013 óta alakította Supermant, és ősszel kapott zöld utat a Warner Bros. stúdiótól, a DC stúdió anyaválla­latától, hogy visszatéijen a szerep­ben. Októberben be is jelentette, hogy megint magára húzza a hires jelmezt. Gunn egy közleményében arról beszélt, hogy Supermannek azt a korszakát akaija feldolgozni, mikor még Clark Kentként a Daily Planet riportere volt. Hangsúlyoz­ta, hogy nagy rajongója Henry Caviltnek, és megbeszélésükön számos izgalmas lehetőség került szóba esetleges jövendőbeli közös munkáikkal kapcsolatban. (mti)

Next

/
Thumbnails
Contents