Új Szó, 2022. december (75. évfolyam, 277-301. szám)

2022-12-14 / 288. szám

141 TUDOMÁNY ÉS TECHNIKA 2022. december 14. | www.ujszo.com Bebiztosítja a hackerek célpontjait az Apple Az adatok és a beszélgetések be­biztosításához ad új eszközöket az Apple azoknak, akik hackerek cél­pontjai lehetnek. Az Apple a tervei szerint lehe­tővé teszi a jövőben a felhasználói számára, hogy még szigorúbban zároljanak fotókat és jegyzeteket az iCloudban, és új eszközről való bejelentkezéskor fizikai biztonsági kulcsot is kérjen a rendszer. Szintén új biztonsági intézkedés lép életbe az Apple iMessage üze­netküldőben, ezeket celebek, új­ságírók, aktivisták, politikusok és egyéb kiemelt személyes számá­ra találták ki - olyanoknak, akik hackerek célpontjai lehetnek. Az Apple bár nem tud az iClo­udot vagy iMessage-szolgáltatást érő sikeres támadásokról, de a kí­sérletek száma egyre csak emel­kedik. Az iCloud Advanced Data Pro­tection az USA-ban már idén akti­válható lesz, ilyenkor viszont már az Apple sem tud segíteni a tartal­mak helyreállításában, ha valaki el­felejti a jelszót. Jövőre ez globálisan is elérhető, ahogy a fizikai biztonsá­gi kulcs használata is. Az iMessa­ge Contact Key Verification szintén jövőre jön, a beszélgetésről esetleg kémkedő, ismeretlen eszközökről automata figyelmeztetéseket mutat majd. Biztonsági kódokkal manu­álisan is ellenőrizhető lesz egy be­szélgetés biztonsága. (IT Cafcé) Az Apple a tervei szerint lehetővé teszi a jövőben a felhasználói számára, hogy még szigorúbban zároljanak fotókat és jegyzeteket az iCloudban, és új eszközről való bejelentkezéskor fizikai biztonsági kulcsot is kérjen a rendszer (Shutterstock) Minőség-ellenőrzés a sejtekben A kutatók tehát azt fedezték fel a munka során, hogy létezik a fejlődési prog­ramtól független módon aktiválódó váladékszemcse-lebontás is, amely ak­kor következik be, ha a váladékszemcsék képződésének korai szakaszában, illetve érésében és növekedésében valamilyen zavar támad (Shutterstock) ÖSSZEFOGLALÓ Jó ideje tudjuk, hogy a sejtek a működésük során elhasz­nálódott saját anyagaikat le­bontják. Ezeknek a folyama­toknak az összessógét sejtes önemésztósnek (autofágiá­­nak) nevezzük. Az ELTE kuta­tói most ecetmuslicákon azt figyelték meg, hogy a mirigy­sejtek még a váladékképző­dés korai szakaszában a hi­bás váladékszemcséket is ké­pesek eltávolítani. A mirigyek az emberi és az állati szervezet összehangolt működéséhez nélkülözhetetlen anyagokat termel­nek és juttatnak el a megfelelő he­lyekre, ahol azok a lehető leggyor­sabban felhasználásra kerülnek. Ilye­nek például a nyál, a hasnyálmirigy, a gyomor, illetve a vékonybél mirigyei által termelt emésztőenzimek, vagy a Langerhans-szigetek speciális sejtjei által termelt inzulin. E különös sejtek azonban a meg­termelt váladéknak csak egy részét ürítik ki, a váladékszemcsékbe (szek­réciós granulumokba) csomagolt ma­radék a sejtek citoplazmájában ma­rad, ahol azok emésztő enzimeket tartalmazó sejtszervecskékkel (lizo­­szómákkal) egyesülnek, majd lebon­­tódnak. A krinofágiának nevezett fo­lyamatról mindezidáig csak keveset tudtunk, holott orvosbiológiai jelen­tősége igen nagy. Az ELTE Anatómiai, Sejt- és Fej­lődésbiológiai Tanszékén működő, mirigysejt-biológiával foglalkozó csoport Csizmadia Tamás vezetésé­vel 2018-ban tárta fel az első olyan géneket, amelyek muslicában sza­bályozzák ezt a fejlődési programot. A közelmúltban a kutatók azt vizs­gálták, hogyan bontódnak le a mi­rigysejtek által termelt váladéksejten belüli raktározására szolgáló szekré­ciós granulumok. A kutatáshoz az ecetmuslica lárvá­inak és fiatal bábjainak nyálmirigyeit használták. „Az ecetmuslica sejtjei nagyon hasonlóan működnek az emberéhez. A kutatók már feltárták a muslicák és az emberek genomját (azaz a DNS- ben kódolt örökítő információ összes­ségét), de sokkal egyszerűbb ennek a kistestű légynek a genetikai állo­mánya, így könnyebb is megfigyel­ni. Ha megismerjük, milyen gének szabályozzák a muslicasejtek műkö­dését, akkor megérthetjük az embe­rek alapvető sejtbiológiai folyamatait is” - mondja Csizmadia Tamás, az új kutatást bemutató tanulmány első szerzője. „Mivel ismerjük a váladékszem­csék teljes életútját, azt gondoltuk, hogy ebbe a folyamatba bele is avat­kozhatunk. Miután genetikai mód­szerekkel megakadályoztuk a vála­dékszemcsék növekedését, azt ta­pasztaltuk, hogy a sejt nem ürítette ki a fiatal, kifejletlen szemcséket, hanem inkább a lebontási útra terelte őket” - magyarázza Lőw Péter tanszékve­zető egyetemi docens, a tanulmány utolsó szerzője. Kísérletükben a kutatók a muslica nyálmirigysejtjeinek váladékszem­cséit zöld és magenta színnel is meg­jelölték. Normál esetben a váladék­szemcsék megfelelő méretűek, jól el­különíthetőek egymástól, és mindkét színt tartalmazzák. Miután a kutatók a váladékszemcsék normál méreté­nek eléréséhez szükséges gént kiütöt­ték, a váladékszemcsék nem tudták elérni a fejlődési stádiumra jellemző méretüket, tehát nem voltak megfele­lő minőségűek, és idejekorán lebon­tási útra terelődtek. A kutatók tehát azt fedezték fel a munka során, hogy létezik a fej­lődési programtól független módon aktiválódó váladékszemcse-lebon­tás is, amely akkor következik be, ha a váladékszemcsék képződésé­nek korai szakaszában, illetve éré­sében és növekedésében valamilyen zavar támad. Vagyis a krinofágiá­nak nemcsak a fejlődés során a sejt­ben maradó, feleslegessé váló vála­dékszemcsék lebontása a feladata, hanem - úgy tűnik - szerepe van a váladékszemcse képződésének igen korai szakaszában a szekréciós gra­nulumok minőségének ellenőrzésé­ben, vagyis a hibás granulumok le­bontásában is. Az eredmény nélkülözhetetlen an­nak megértésében, milyen összefüg­gés lehet a mirigysejtekben képződő váladékszemcsék érése, növekedése, a váladék kiürítése és lebontása kö­zött. Ezek a folyamatok pedig együt­tesen járulnak hozzá a mirigysejtek egészséges, vagyis normál működé­séhez. A kutatási beszámoló a Traffic sejt­biológiai folyóiratban jelent meg 2022 novemberében. (ELTE) Ma éjszaka különös lesz az égbolt, érkeznek a Geminidák Szerdáról csütörtökre virradó éjjel látványos csillaghullás figyelhető meg az égen, ami­kor megérkezik a Geminidák meteorraj. Kedvező időjárás esetén óránként akár száz­ötven hullócsillagot is meg­számlálhatunk. Évente számos meteorzáport lehet megfigyelni a Földről, amelyek kö­zül három emelkedik ki: a Persei­­dák augusztusban, a Kvadrantidák januárban, míg a Geminidák mete­orraj decemberben okoz látványos csillaghullást. A Geminidák nevüket onnan kap­ták, hogy a hullócsillagok mintha a Gemini, vagyis az Ikrek csillagkép irányából futnának végig az égen. A különleges égi jelenséget ma, azaz szerdán, az esti órákban lehet majd megfigyelni, ehhez érdemes olyan helyet keresni, amely távol esik a városi fényektől. Budapesten erre alkalmas helyszín lehet például a Hármashatárhegy. A meteorok ke­leti irányba állva, magasan az égen látszanak majd - olvasható a Sváb­hegyi Csillagvizsgáló pénteki köz­leményében. A hullócsillagok vagy meteorok olyan porszemcsékből és kődarabok­ból származnak, amelyek kozmikus sebességgel, akár egy űrhajó sebes­ségének többszörösével száguldanak az űrben. A Földdel találkozva a fel­ső légkörben ionizálják a részecské­ket, és hosszú, fényesen világító ion­csatornát hoznak létre. Ezt látjuk mi hullócsillagként. Bár szórványos me­teorok mindig láthatók, az év egyes napjain azonban a Föld üstökösök pá­lyáján kipöfékelt porfelhőkkel talál­kozik, amelyek látványos meteorra­jokat, csillaghullást okoznak. A leg­ismertebb, de nem a leggazdagabb közülük augusztusban a Perseidák. A hullócsillagok vagy meteorok olyan porszemcsékből és kődarabokból szár­maznak, amelyek kozmikus sebességgel, akár egy űrhajó sebességének többszörösével száguldanak az űrben (Shutterstock) A csillagászok közleménye szerint a Geminidák ilyen szempontból igazi kakukktojás, mert a meteorraj hulló­csillagai nem üstökösből, hanem egy földsúroló kisbolygóból származ­nak. A meteorraj szülőobjektuma az 1983-ban megtalált (3200) Phaethon, amely egy öt és fél kilométer átmérő­jű földsúroló aszteroida. Különleges­sége abban rejlik, hogy kisbolygó lé­tére üstökösszerű tulajdonságokat is mutat. Pályáján a Naphoz közeledve erősen felfényesedik és csóvát ereszt, közben mintegy „kipöfögi” magából a Geminidák meteorrajt. A kutatók feltételezése szerint amint a (3200) Phaethon megközelí­ti a Napot, heve szélsőségesen felhe­víti a felszínét, ami a földi kiszáradt tómedrek sárrepedéseihez hasonló jelenséggel jár. Ilyenkor a felrepedt kőzetdarabok és por elhagyhatják a felszínt, csóvát alkothatnak, és táp­lálhatják a Geminidák rajt. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents