Új Szó, 2022. december (75. évfolyam, 277-301. szám)

2022-12-13 / 287. szám

Van élet a Covid után

A Covid támadását talán egy atomrobbantáshoz lehetne hasonlítani - aki csak tehette, bár nem atombunkerbe vonult, bezárkózott a lakásába, sokan még bevásárolni sem jártak, házhoz hozatták az élelmiszert, a gyerekek a szülőket nyúzták, akik bizony beleizzadtak a tanításba, nekik kellett a pedagógusok bőrébe bújniuk, akik már nem az iskolapadokat koptatják, hanem az élet iskolájában lépegetnek hol föl-, hol lefelé. És ne feledkezzünk meg az online értekezletekről sem, ha már a szülőknél tartunk. Főszerepben az internet volt, onnan húztak le zenét, filmet, színházi előadást,

kiállítások képeit. Elmaradt a nagy vasárnapi plázázás, a ruhatárat is az internetről kellett kiegészíteni, nem volt viszont szükség sem kis-, sem nagyestélyire, ha csak valaki az otthonkát nem cserélte föl strucctollas toalettre, csak a hangulatváltás kedvéért. Mindenki megszenvedte és kiböj tölte a magáét, és reméljük, mindenki okult belőle, s már nem tartja fölösleges marhaságnak a védőoltást, piszkálódásnak a maszkviselést. Mert nemcsak az volt a gond, hogy beszűkült az életterünk, az is lehangolt mindnyájunkat, hogy se mozi, se koncert, se színház, ami miatt egyesek zúgolódtak, mert kultúra nélkül nem élet az élet, csak később tudatosították, amikor környezetükben is támadást indított a vírus, hogy élet nélkül egyáltalán nincs élet, támadjon bár vírus vagy atom. Egyszer csak kisütött a Nap, felvirradt a nap, megnyíltak a művelődési házak, a színházak, mozik, megteltek a sétaterek, elfogytak a helyek az üdülőkben, beköszöntöttek a megszokott hétköznapok, de ünnepnapoknak is nevezhetjük őket, mert tulajdonképpen ünnepnappal ért fel, amikor újra színházba mehettünk, megnézhettük a legújabb amerikai giccsparádét, meghallgathattuk a Sors szimfóniát - élőben. Végre nem maradtak el a szlovákiai magyarok ünnepnapjai sem. Születésnapját ünnepelte a Megyer Tánceggyüttes, megrendezték Zselízen az 56. fesztivált - bár az időjárás most sem hazüdtolta meg önmagát. A régi - szép vagy rossz, döntse el mindenki aját emlékei alapján - időkben nem volt szükség meteorológusokra, tudtuk, ha Zselíz vagy Gombaszög, egészen biztos jön egy hatalmas zuhé. Zselízre nemcsak a fesztiválhangulat, a gazdag műsorkínálat volt jellemző, hanem az eső áztatta színpad, pedig néző volt bőven. Ilyenkor összeszo'rul az ember szíve. Vajon a fellépők munkája, szabadidőt nem ismerő próbái, a szervezők ügyködése, a nézők kultúraéhsége hová lesz? Reménykedhetünk azonban:

ha minden jól megy és minden igaz, jövőre befejeződik a kastély felújítása, s ha jön a záporeső vagy maga a zivatar, bent tartják meg az előadásokat. És ha bent is lehet műsorfolyam, lehet, hogy az esőfelhők is békésen elvonulnak a fesztivál fölött.

Nagyot lépett előre a Csallóközi - már saját zenekara is alakult, a Pósfa zenekar szárnyai alá vett népzenéért rajongó ifjakat, és az októberi műsorban már be is mutatták, micsoda jó mulatság a népzenélés. Múlt hét végén pedig a felnőttek léptek föl legújabb műsorukkal. Azt talán már említeni sem nagyon kell, hogy akár a gyerekek, akár a felnőttek állnak

színpadra, a nézőtéren nem marad üres szék, sőt még állóhely sem.

Az Ifjú Szivek lényegében a tájoló táncszínház szerepét is vállalja. A székházban is tartanak előadásokat, és az országot is járják. (Persze a határon túl is bemutatják műsoraikat - osztatlan sikerrel.) Augusztus 20-tól december 5-ig harmincötször léptek föl az Autentika — Saját anyag, valamint a Kakukktojás 2 című műsorukkal, amelyekkel nemcsak a magyarok lakta településeken, hanem Raslavicében és Besztercebányán is nagy sikert arattak. S ha átadják a felújított székházat, a pozsonyi közönség is megrohanhatja a jegypénztárt, (rend)