Új Szó, 2022. december (75. évfolyam, 277-301. szám)
2022-12-13 / 287. szám
10 KATAR 2022 FOCITIPP ■ 2022. DECEMBER 13. www.ujszo.com Az Avokádófejű bizonyított Miközben a sajtó a szokásoknak megfelelően a külföldi, elsősorban francia edzőket vette lajstromba (felmerült Claude Puel, Rudi Garda és Laurent Blanc neve is), a befutó meglepetésre Walid Reragui lett. A 47 éves szakember játékosként nem futott be csúcs karriert, játszott többek között a francia Toulouse, Ajaccio, Grenoble és a spanyol Racing Santander csapataiban, és 45 alkalommal a válogatottban is pályára léphetett. Edzőként a válogatott asszisztenseként kezdte, majd 2014 és 2019 között a hazai FUS élén remekelt, csapatával 2014-ben kupát, két évvel később bajnokságot nyert. Kis katari kitérővel aranyéremhez segítette az al-Duhailt, hogy aztán 2021-ben hazatérve a Wydad Casablancával bajnok és afrikai Bajnokok Ligája-győztes legyen. Azért ilyen pedigré mellett - ha a szövetség mindenáron hazai szakemberben gondolkodott - igazán megkaphatta a lehetőséget a nemzeti csapatnál. Persze a kritikusainak ez sem volt jó, sokan elégededenek voltak a kinevezésével, és gúnyosan Avokádófejűnek nevezték. Ők most valószínűleg a legnagyobb rajongói. A marokkóiak ellen szombaton vereséget szenvedő, s ezzel a katari labdarúgó-világbajnokságtól búcsúzó portugál válogatott támadó középpályása, Bruno Fernandes a hivatalos Twitteroldalán osztotta meg a kiesés kapcsán felmerült gondolatait. „Nehéz néhány szóban kifejezni mindazt, amit tegnap, a meccs után éreztünk. Annak ellenére is szertefoszlott az álmunk, hogy mindent megtettünk ennek elkerülése érdekében. Szomorú és fájdalmas, mert a portugálokat képviselni sokkal többet jelent a focinál. A kiesés ellenére nagyon büszke vagyok arra, hogy portugál lehetek, és még büszkébb vagyok azokra, akik velem együtt képviselték hazánkat ezen a világbajnokságon. Ezúton is szeretnék gratulálni Marokkónak a nagyszerű játékhoz és a világbajnoki elődöntőbe jutáshoz, amit megérdemelten ért el" - írta Bruno Fernandes a Twitteren. 92 év és 49 próbálkozás után megtörtént az a csoda, amit a futballvilág igazából 1990 óta már nagyon várt: egy afrikai csapat bejutott a világbajnokság elődöntőjébe. A nagy áttörést Kameruntól, Nigériától, majd Szenegáltól és Ghánától várta a szakma, hogy mégis Marokkó lépte át a maga árnyékát, kissé meglepő. De a csapat játékát tekintve abszolút érthető. Bruno Fernandes szerint Marokkó megérdemelte Marokkó szinte a semmiből bukkant elő, miközben azért az elmúlt években kitermelt néhány topligás játékost, valahogy a nagy áttörés nem sikerült. Négy sikertelen selejtező után 2018-ban ugyan sikerült a kijutás, de a csoportkörből simán kiesett a csapat, miközben az Afrika-kupán sem sikerült a negyeddöntőnél előrébb végezni az elmúlt 18 évben. Pedig nem lehet mondani, hogy a szövetség ne tett volna meg mindent, ha csak az elmúlt húsz évet nézzük, olyan edzők ültek a kispadon, mint a portugál Humberto Coelho, a francia Philippe Troussier, Henri Michel, Roger Lemerre és Hervé Renard, illetve a belga Eric Gerets. Legutóbb a bosnyák Vahid Halilhodzic kapott megbízatást 2019 augusztusában, és ugyan sikerült is kijuttatnia a csapatot Katarba, az összhang nem volt tökéletes. Hogy is lett volna, amikor a hibádanul, hat győzelemmel, 20-1 -es gólkülönbséggel megvívott csoportkor után a Kongói Demokratikus Köztársaság elleni playoffcsata során (1—1, 4-1) már eljutott arra részvételhez, ám harmadszor is a torna élőn menesztették. Először a 2010-es világbajnokságra jutott ki Elefántcsontparttal, de pár hónappal a vb előtt kirúgták. A 2014-es vébén Algériával története legjobb eredményét érte el a 16 közé jutással, majd 2018-ra Japánnal kvalifikálta magát, de a világbajnokságra már nem mehetett, mert elküldték. Reragui taktikai érzéke egyelőre tökéletes, irányítása alatt a csapat nyolc meccset vívott, és mindössze egy gólt kapott (az is öngól volt Kanada ellen). A siker alapja a szervezettség, a csapat 4-3-3-as alakzata labdavesztéskor azonnal 4-1—4-1-re vált, a középpályáról Szolján Amrabat visszalép szűrőnek, védekező középpályásnak, a két szélső, Hakim Zijes a jobb, Szófián Bufal a bal oldalon viszszazár, így a középcsatár, Juszef en-Nesziri egyedüli támadóként marad. A kapuban a sevillai Jasszin Bunu szédületes formában véd, a védelemben Asraf Hakimi és Nuszair Mazraui áthatolhatatlan párost alkot, a középpályán a Fiorentina játékosa, Amrabat igazi polip, aki nem csupán labdákat szerez, de képes osztogatni is. Elöl Zijes és Bufal cselező-FIFA WORLDCUP Qat_íJK2022 képessége és kiszámíthatatlansága halálos, míg en-Nesziri úgy érkezett a vébére, hogy a La Ligában gólt sem szerzett a szezonban, a vébén pedig már kettőnél tart. Ez a szisztéma azt eredményezte, hogy a válogatott ezen a vébén öt meccs közül négyszer nem kapott gólt, és mindössze kilenc (!) löa pontra, hogy a sorba szerinte beállni képtelen sztárokat leépítette, és nem számított Hakim Zijes (Chelsea), Abderrazak Hamdallah (al-Ittihad) vagy Nuszair Mazraui (Ajax) játékára. Miközben a szurkolók a visszatérésüket követelték, Halilhodzic jelezte, nem hajlandó a kompromisszumra. Fouzi Lekjaa, a Marokkói Labdarúgó-szövetség elnöke áprilisban kódoltan jelezte is nyilatkozatában, hogy így nem sok jóra számíthat. „Halilhodzic élvezi a szövetség támogatását. De sem ő, sem én, sem senki más nem érinthetetlen és pótolhatadan. Keményen dolgozunk azon, hogy a futballisták visszakerüljenek a válogatottba. Vannak problémák, amelyeket meg kell oldani” - mondta. A 70 éves szakember hajthatadan volt, így a szövetség kirúgta, ezzel Halilhodzic olyan bravúrt ért el, hogy edzői pályafutása során a negyedik válogatottat juttatta vb-Öt meccs, egy kapott gól Lehet, Walid Regragui megnyitja az utat az arab edzők előtt a topligákba (Fotók: TASR/AP) Marokkó valósította meg az afrikai futballálmot
